Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-05-28 / 22. szám
Vol. XXXIII. ÉVFOLYAM. McKeesport, pa., 1932. május 28. No. 22. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 10th ol January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication O ffice: 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden köziemén^ és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. TANULJANAK A LELKÉSZEK! Második közlemény. A Kende Géza cikkéből tehát tanuljunk először is szolidaritást, másodszor pedig próbáljuk megismerni azt az értéket és erőt, amely a sajtót illetőleg a mi kezeinkben van. A Kende Géza által nehézményezett cikkben egyes lapok “fenyegetésével” kapcsolatban, hogy t. i. nem közük az egyházi hireket addig, amig elégtételt nem kapnak, — azt irtuk, hogy ugyan tegyék meg! “Nagyobb szolgálatot úgysem tehetnének egyházi életünk egészséges, természetes és erőteljes továbbfejlődésének.” Ez volt az az igazi “sérelem”, amiért Kende Géza feljajdult, — most már nem először. Ön- kénytes okoskodással ezt oda magyarázza, hogy tehát a lapok ártottak eddig az egyházi hirek közlésével s éppen azért nyilatkozatokat kér a lelkészektől, mert ettől függ, hogy mit fog cselekedni a jövőben. Nos ez az értelem a fenti mondatban nincsen benne, de a Kende Géza feljajdulásában van valami, amit igen üdvös dolog volna nekünk megtanulni. Az egyházi hirek közlésének kérdésével egyszer már foglalkoztunk lepunkban. A lap f. évi 5-ik számában, a vezércikkben, szószerint ezeket irtuk: “A hirek közlése a lapra nézve hatalmas erőforrásit jelent s a lelkészek bőséggel buzogtatják ezt a forrást, — de nem saját lapunk, hanem más lapok részére. Azt az erőt, amely ott fekszik kezünkben, — amelynek fölhasználása, saját javunkra való fölhasználása semmibe nem kerül, — azt az erőt, amelylyel jóformán máról-holnapra a mostaninál is nagyobb egyházi sajtót teremthetnénk meg: minden gondolkodás nélkül odaadjuk másoknak. Másoknak, akik pedig nincsenek arra ráutalva, mert hiszen a világi lapok vígan lennének meg az egyházi hirek nélkül is. Tessék megnézni az erejüket öntudatosan használó és központosító katholikus testvéreinket, lelkésztársainkat. Tessék megnézni, hogy vájjon hány katholikus lelkész egyházi hírei jelennek meg a világi lapokban? Csak a református egyházak, csak a református lelkészek azok, akik önvérünkkel másokat táplálnak, mintha azoknak szükségük volna erre. Persze, ha még többet kapnak a meglevőhöz: miért ne fogadnák el? Ma már a REFORMÁTUSOK LAPJA a legtöbb egyházban, tisztességes publicitást jelent s csak tőlünk függ, hogy még nagyobbat jelentsen. Ennek pedig egyik legnagyobb eszköze: az egyházi híreknek állandó és kizárólagos közlése, egyelőre abban a formában és terjedelemben, amelyet a lap mai nagysága megenged s ami tulajdonképen teljesen meg is felel a célnak.” Hogy mennyire csak mi, a református lelkészek vagyunk azok, akik egyházi hireinkkel másokat táplálunk, egész nyíltan megállapítja a Keleti Magyar Lapok Szövetsége is, amely testület a f. évi Május 4-én kiküldött körlevélben többek között ezeket irja: “Ha pedig közelebbről tekintjük meg ezeket az ÚGYNEVEZETT egyházi hireket, — amelyeknek nagyobb része nem más, mint ingyenes hirdetés — azt találjuk, hogy azok 90 százalékban a protestáns (értsd: református) egyházak ügyeivel foglalkoznak.” Tehát minden más felekezet meg tud lenni a világi lapok nélkül, csak mi, reformátusok vagyunk azok, akik a világi lapokra támaszkodunk. Ott vannak pl. a baptisták: még a legnagyobb világvárosokban levő gyülekezeteik is, igénybe ve- szik-e saját lapjuk mellett a világi sajtót? Nem és nem! mert jól tudják, hogy nekiek minden erejükkel a sajátjuk mellett kell államok! ők jól tudják, hogy egyházi életük egészséges, tér-
