Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-05-21 / 21. szám

4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA EGY LÉPÉSSEL KÖZELEBB. Minden eszme, minden gondolat, melyet össze hordunk egyik vagy másik problémánk megol­dására, közelebb visz bennünket egy lépéssel a megoldáshoz. Lehet talán; hogy nem azon az utón fogjuk megtalálni a megoldást, de azért a fölvetett gondolatok mégis segítenek bennünket s talán a követendő utat is megmutatják. Elnéptelenedett egyházaink jövendő sorsával foglalkozva, reámutattunk arra, hogy előttünk egyetlen megoldásnak látszik: az egyházak ösz- szevonása. Természetes dolog, hogy ennek kö­vetkezménye: egyes lelkészek állás .nélkül ma­radása, ami megint képtelenség. Az amerikai ma­gyar reformátusság nem engedheti meg azt, hogy lelkészek, akik talán egy életet töltöttek már el szolgálatukban, máról-holnapra az utcára kerül­jenek. Viszont, a kérdés eme második részének megoldására már nem tudtunk orvosságot ta­lálni. Utaltunk olvasóinkra, a több szem többet lát elve alapján. Az utalás nem volt hiábavaló. Előttünk fek­szik Ferenczi Imre chicagói testvérünk levele, amelyben már megoldást is ajánl. A levél a kö­vetkező : “Tisztelt Szerkesztő ur, engedelmet kérek, hogy bátorkodom a lelkészek kérdésére felel­ni. Én, keresztyén ember létemre javasol­nám, hogy az egyházak egyesüljenek és ha valamelyik lelkész állás nélkül maradna amiatt, hogy két gyenge egyház egyesül, a többi fentmaradt egyház gondoskodhatna az* állás nélkül maradt lelkész fizetéséről. Hisz je­lenleg 86 rendes lelkész van az Egyesült Ál­lamokban. Ha egy vagy kettő állás nélkül maradna, hát alig esne egy pár dollár egy- egy egyházra és a nehéz dolog meg van old­va, csak egy kis akarat kell hozzá. Vagy egy másik megoldás pedig az volna, hogy mind az összes lelkészek egyesüljenek és ha egy lelkésztársuk állás nélkül maradt, mindegyik lelkész a keresetének egy százalékát az ál­lásnélküli lelkésznek adná. Tisztelettel, Fe­renczi Imre, 556 E. 92nd Pl., Chicago, 111.” Ferenczi Imre testvérünk tehát két megol­dási módot ajánl, hogy t. i. vagy az egyházak, vagy a lelkészek vegyék magukra az állás nél­kül maradt lelkészek fizetését, illetőleg annak terhét. Kétségtelen, hogy az ilyenformán előálló ne­hézségek megoldása első sorban az egyházak föl­adata. Az sem szenvedhet kétséget, hogy a szol- gatársi együttérzés és testvériség a lelkész! kar­ra is ró valamit ebből a felelőségből s mi hisz- szük, hogy amikor fizetésük egy százalékáról vol­na szó.: nem térne ki az elől senki sem, noha a lelkészek fizetése már nem egy és nem két mó­don igen lényeges csorbulást szenvedett. Külön-külön azonban alig hisszük, hogy a kérdést meg lehetne oldani. Egyházak és lelké­szek azonban együtt, közös erővel, igen tisztes­séges eredményeket mutathatnának föl s való­színű, hogy ezen az utón két, három lelkészről gondoskodni lehetne. Ne gondolja azonban senki, hogy ez a gon­doskodás ingyen ajándék volna, amit különben sem fogadhatna >el egy olyan lelkész sem, aki a maga munkaerejének birtokában van. Nekünk, az amerikai magyar reformátusság- nak bőséggel volna szükségünk még olyan lel­készekre, akik külön gyülekezettel nem bírnak. Mily nagyszerű hivatást tölthetne be pl. egy evangelizáló lelkész, aki ihletett lélekkel forgo­lódva a gyülekezetek között, nemcsak erkölcsiek­ben, hanem anyagiakban is végtelen nagy hasz­nára lehetne az egyházaknak. Mily nagy szük­ségük volna egy ifjúsági munkát szervező és fej­lesztő lelkészre, aki talán egész jövendőnk kul­csát tarthatná kezében. A Reformátusok Lapja, egybekötve talán az iratterjesztéssel, szintén reá volna még utalva egy emberre, akinek fizetésé­hez igen kevés, vagy talán semmi pótlásra sem volna szükség! Ott van a Református Egyesület, amely bizonyára szintén szívesen fogadna egy olyan munkást, aki első sorban a tagszerzési ju­talékokra támaszkodva, legíellebb egy bizonyos létminimum biztosítására tartana igényt. Igen komolyan lehetne számbavenni egy nagyobb ará­nyú nyugdíjazási akciót, esetleg még más megol­dási formákat. Olyan kérdések, amelyek fölött nem szabad egyszerűen napirendre térnünk. Az egyházme­gyék kiküldöttjei remélhetőleg nemsokára össze­jönnek: igen komolyan ajánljuk ezt figyelmükbe. F'erenczi Imre testvérünk pedig fogadja ezen a helyen is köszönetiinket azért, hogy lelkének ösztönét követve, segíteni igyekezett problémáink megoldásában. Erie, Pa. Itteni kicsiny egyházunk népe na­gyon kedves estét töltött együtt Anyák napján, amelyet Palágyi Miklós gondnok nyitott meg. A gyermekek mindegyike mondott egy alkalmi ver­set, daloltak magyar nótákat s karban énekeltek egy alkalmi darabot. Magyar ruhába öltözve mutatták be a körmagyart, mig Palágyi Sárika zongorán játszott, Farkas János pedig alkalmi beszédet tartott. Az igen szépen sikerült estélyt, melynek programmját Melegh Anna tanitóképez- dész készitette elő, közvacsora zárta be.

Next

/
Thumbnails
Contents