Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-05-21 / 21. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA EGY LÉPÉSSEL KÖZELEBB. Minden eszme, minden gondolat, melyet össze hordunk egyik vagy másik problémánk megoldására, közelebb visz bennünket egy lépéssel a megoldáshoz. Lehet talán; hogy nem azon az utón fogjuk megtalálni a megoldást, de azért a fölvetett gondolatok mégis segítenek bennünket s talán a követendő utat is megmutatják. Elnéptelenedett egyházaink jövendő sorsával foglalkozva, reámutattunk arra, hogy előttünk egyetlen megoldásnak látszik: az egyházak ösz- szevonása. Természetes dolog, hogy ennek következménye: egyes lelkészek állás .nélkül maradása, ami megint képtelenség. Az amerikai magyar reformátusság nem engedheti meg azt, hogy lelkészek, akik talán egy életet töltöttek már el szolgálatukban, máról-holnapra az utcára kerüljenek. Viszont, a kérdés eme második részének megoldására már nem tudtunk orvosságot találni. Utaltunk olvasóinkra, a több szem többet lát elve alapján. Az utalás nem volt hiábavaló. Előttünk fekszik Ferenczi Imre chicagói testvérünk levele, amelyben már megoldást is ajánl. A levél a következő : “Tisztelt Szerkesztő ur, engedelmet kérek, hogy bátorkodom a lelkészek kérdésére felelni. Én, keresztyén ember létemre javasolnám, hogy az egyházak egyesüljenek és ha valamelyik lelkész állás nélkül maradna amiatt, hogy két gyenge egyház egyesül, a többi fentmaradt egyház gondoskodhatna az* állás nélkül maradt lelkész fizetéséről. Hisz jelenleg 86 rendes lelkész van az Egyesült Államokban. Ha egy vagy kettő állás nélkül maradna, hát alig esne egy pár dollár egy- egy egyházra és a nehéz dolog meg van oldva, csak egy kis akarat kell hozzá. Vagy egy másik megoldás pedig az volna, hogy mind az összes lelkészek egyesüljenek és ha egy lelkésztársuk állás nélkül maradt, mindegyik lelkész a keresetének egy százalékát az állásnélküli lelkésznek adná. Tisztelettel, Ferenczi Imre, 556 E. 92nd Pl., Chicago, 111.” Ferenczi Imre testvérünk tehát két megoldási módot ajánl, hogy t. i. vagy az egyházak, vagy a lelkészek vegyék magukra az állás nélkül maradt lelkészek fizetését, illetőleg annak terhét. Kétségtelen, hogy az ilyenformán előálló nehézségek megoldása első sorban az egyházak föladata. Az sem szenvedhet kétséget, hogy a szol- gatársi együttérzés és testvériség a lelkész! karra is ró valamit ebből a felelőségből s mi hisz- szük, hogy amikor fizetésük egy százalékáról volna szó.: nem térne ki az elől senki sem, noha a lelkészek fizetése már nem egy és nem két módon igen lényeges csorbulást szenvedett. Külön-külön azonban alig hisszük, hogy a kérdést meg lehetne oldani. Egyházak és lelkészek azonban együtt, közös erővel, igen tisztességes eredményeket mutathatnának föl s valószínű, hogy ezen az utón két, három lelkészről gondoskodni lehetne. Ne gondolja azonban senki, hogy ez a gondoskodás ingyen ajándék volna, amit különben sem fogadhatna >el egy olyan lelkész sem, aki a maga munkaerejének birtokában van. Nekünk, az amerikai magyar reformátusság- nak bőséggel volna szükségünk még olyan lelkészekre, akik külön gyülekezettel nem bírnak. Mily nagyszerű hivatást tölthetne be pl. egy evangelizáló lelkész, aki ihletett lélekkel forgolódva a gyülekezetek között, nemcsak erkölcsiekben, hanem anyagiakban is végtelen nagy hasznára lehetne az egyházaknak. Mily nagy szükségük volna egy ifjúsági munkát szervező és fejlesztő lelkészre, aki talán egész jövendőnk kulcsát tarthatná kezében. A Reformátusok Lapja, egybekötve talán az iratterjesztéssel, szintén reá volna még utalva egy emberre, akinek fizetéséhez igen kevés, vagy talán semmi pótlásra sem volna szükség! Ott van a Református Egyesület, amely bizonyára szintén szívesen fogadna egy olyan munkást, aki első sorban a tagszerzési jutalékokra támaszkodva, legíellebb egy bizonyos létminimum biztosítására tartana igényt. Igen komolyan lehetne számbavenni egy nagyobb arányú nyugdíjazási akciót, esetleg még más megoldási formákat. Olyan kérdések, amelyek fölött nem szabad egyszerűen napirendre térnünk. Az egyházmegyék kiküldöttjei remélhetőleg nemsokára összejönnek: igen komolyan ajánljuk ezt figyelmükbe. F'erenczi Imre testvérünk pedig fogadja ezen a helyen is köszönetiinket azért, hogy lelkének ösztönét követve, segíteni igyekezett problémáink megoldásában. Erie, Pa. Itteni kicsiny egyházunk népe nagyon kedves estét töltött együtt Anyák napján, amelyet Palágyi Miklós gondnok nyitott meg. A gyermekek mindegyike mondott egy alkalmi verset, daloltak magyar nótákat s karban énekeltek egy alkalmi darabot. Magyar ruhába öltözve mutatták be a körmagyart, mig Palágyi Sárika zongorán játszott, Farkas János pedig alkalmi beszédet tartott. Az igen szépen sikerült estélyt, melynek programmját Melegh Anna tanitóképez- dész készitette elő, közvacsora zárta be.
