Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-04-30 / 18. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA MÜFÖLHÁBORODÁS. A személyi és helyi vonatkozásokon már jóval tulmegyen az a mesterséges fölháborodás, amit egyes világi lapok engednek meg maguknak lelkészekkel s a lelkészek egyesületével szemben. Jogtalanul .tudatlanul és durván, ut- széli hangokon avatkoznak be egyes gyülekezetek beléletébe, mint tette azt a chicagói “Az írás” c. lap. Mosdatlan szájjal mondanak Ítéletet intézmények felett s hogy látszólagos igazságuk érintetlen legyen: egyszerűen elhallgatják azokat a tényeket, amelyek áligazságukat a maguk kellő értékére szállítják alá. Egyetlen egy szempont vezeti őket csupán: az üzlet, mert hiszen jól tudják, hogy mennél nagyobb szenzációval állanak elő: annál nagyobb az üzleti eredmény. Ezt a kufár, alacsony lelkületet ostorozta igen erős, de teljesen megérdemelt szavakkal Ujlaky Ferencz lelkész a közelmúltban lefolyt chicagói jubileumon. Reámutatott .arra, hogy ha vannak, aminthogy vannak, akiknek az amerikai magyarság köszönhet valamit: azok között a magyar ref. egyházak és lelkészek joggal kérnek a maguk számára az első padsorokban helyet. A lelkészek azok, akik e munkamezőn a napszámos munkáját végzik. Ők tanítják a gyermekeket, ők foglalkoznak az ifjúsággal, ők vannak ott az egyes családok minden ügyes-bajos dolgaiban, a betegágyak mellett, a megpróbáltatásokban, — és éppen ők azok, akiknek a legdurvább támadásokat kell elviselniük. Ezeket a támadásokat utasította vissza, illő. néven nevezve azokat, akiket illet s egyben türelemre intve még akkor is. Természetesen nagy lett a fölháborodás azok között, akik találva érezték magukat. Harsogó szóval követelnek elégtételt s nem is akarnak kevesebbel megelégedni, mint az Ujlaky Ferencz fejével. Követelik, hogy “távolittassék el” a Lelkészegyesület elnöki székéből. Még a büntető sanctiót is hozzáteszik és kijelentik, hogy: ellenkező esetben nem közöljük az egyházi híreket !. ... Az amerikai magyar újságírás, és semmiféle újságírás sem! — nem lehet mosdatlan szájak lerakodó helye. A magyar sajtónak nem szabad megengednie azt, hogy berkeibe befurakodjék az a hang és tartalom, amely ellen Ujlaky Ferencz teljes jogosultsággal, helyesen tiltakozott. Annak idején, amikor a chicagói “írás” durva támadásai megjelentek, Boros Jenő lelkész éppen úgy, vagy talán még erőteljesebb szavakkal tiltakozott azok ellen s utasította rendre az illetéktelen beavatkozót, amint most Ujlaky Ferencz tette. Mi akkor az ő cikkeit nem közöltük, mert az egészet egy helyi lap és lokális “nagyság” okvetetlenkedéseinelc tekintettük, amit a chicagóiak elintézhetnek, el is intéztek, maguk is. De amikor ugyanez a lapszerkesztő Aesopus békájának szerepére vállalkozik és saját lelkületűnek bélyegét az egész amerikai magyar sajtóra igyekszik reáütni, — amikor azt látjuk, hogy ez a hang, ez a tartalom itt is, ott is, felüti fejét: nekünk is ki kell fejeznünk tiltakozásunkat! Mi teljes tiszteletben tartjuk és értékeljük a sajtó tisztességes munkásait, de vegyék tudomásul, akiket illet, hogy a legkissebb hűségesen munkálkodó amerikai magyar református lelkész is még mindig nagyobb érték, mint e zavarosban halászók együttvéve. És e lelkészi kar oly kiváló tagjának, mint Ujlaky Ferencz, mindig megvan a joga ahhoz, hogy rendreutasitsa azokat, akik arra reászolgáltak. Ha a sajtó egyik vagy másik képviselője bírál: legyen készen arra, hogy meg is biráltatik. Ujlaky Ferencz a Lelkészegyesület elnöke ma s bizonyára az fog maradni mostani terminusának lejárta után is. Ne feledkezzenek tehát meg a hírek közlésére, illetőleg nem közlésére vonatkozó fenyegetésükről. Nagyobb szolgálatot úgysem tehetnének egyházi életünk egészséges, természetes és erőteljes tovább fejlődésének. Ezeket most el kellett mondanunk, mert mindennek megvan a maga határa. De mert nekünk okosabb dolgunk is van ennél, a jövőben tartani fogjuk magunkat az Ujlaky Ferencz tanácsához : “Ha egy úri lócsiszárral Találkoztam s bevert sárral, Nem pöröltem. Félre álltam, letöröltem.” SZABAD-É HABOZNUNK? Szabad-é azt kérdezgetnünk, hogy közegyházunk bel- és külmisszioi munkája miért került a mostani nehéz anyagi helyzetbe? Szabad-é azt mondanunk, hogy mennyiben tartozik ez mi reánk Szabad-é elaltatni lelkiismerétünket azzal, hogy annyira-amennyire megadjuk, amivel tartozunk s a többi nem a mi gondunk ? .... Az utolsó három esztendőben csak az nem veszitett semmit sem, akinek nem volt veszteni valójai A mostani gazdasági krizis a legnagyobb üzleti vállalatokat is súlyos helyzet elé állította. Az egyetemes válság nem kerülte, nem is kerülhette el az Egyházat sem, amelynek pedig vátozatlanul fönt kell tartania bel- és külmisz- szioi munkáját, amelynek elvégezését Isten bízta reá. Ez a munka és ennek válsága bennünket (Folytatása a 8. oldalon)
