Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-04-30 / 18. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Ujlaky Ferencz lelkész. A MENNYBEMENETEL. Áldozócsütörtökre. IMA: Édes Atyám! szemem és gondoltom az egekre van függesztve. Az egekre, mely megnyílt előtte, az égi hajlékokra, mely befogadta Őt. Istenem! add, hogy lássak megnyilatkozott egeket és a megnyílt egekbe hazamenő Jézus példájából lássam, halljam meg az örömüzenetet: van hazamentei! _ Ámen. BIBLIAOLVASÁS: Ap. Csel. 1:1—14.; Máté 28:16—20. Az Olajfák hegyén vagyunk. A lenyugvó nap sugarai bágyadtan szűrődnek át a fákon, bokrokon. A hegyen egy kis csapat áll. Péter a szikla, János és Jakab, a mennydörgés fiai. András és a többiek. A kis csapat közepében Jézus. Elmegy tőlük, de visszajön majd. A tanítványok várakozva néznek rá. Mit fog mondani? A búcsúszavak mindig jelentőségteljesek. Mik a búcsúszavai ? Megszólal: “maradjatok ... menjetek!” Maradjatok Jeruzsálemben, várjátok be az Atya Ígéretét, azután menjetek és tegyetek tanítványokká minden népeket! íme én ti veletek vagyok minden napon! A tanítványok gerjedező, égő szívvel hallgatnak. De mi ez? Jézus lábai felemelkednek a földről. Jézus magasabbra, magasabbra emelkedik. A levegőben van. A tanítványok néznek rá, Ő visszanéz mosolyogva. Ekkor egy felhő jő. Nem eső felhő, hanem a dicsőség felhője. Körülöleli és felviszi. A földön nem látták azóta. A Biblia azt tanítja, mi úgy hisszük, hogy még egyszer eljön dicsőségben. “Szemük láttára felemeltetett és felhő takarta Őt el szemük elől.” Gondolunk-é arra, hogy mi történhetett a felhő túlsó oldalán? Hosszú időn át távol volt hazulról. És most hazamegy. A mennyei seregek vágyakozva gondolnak arra, hogy újra meglátják arcát. Nagy tömegben csoportosulnak, hogy először láthassák Őt. Látom, a mint az Atya jön, magához öleli, megcsókolja a homlokát, a tövisek helyét, az arcát, a szolga ütésének helyét, kezeit, lábait, a szögek helyét. Nem tudom igy volt-é, de igy érzi, igy látja az apai és anyai szív, igy érzi a gyermeki vágyakozás. Azután Jézus, az örökváros utcáin, megindul Gábriellel. Kéz a kézben sétálgatnak, beszélgetnek.Gábriel megszólal: “Mester! meghaltál az egész világért?” “Igen.” “Sokat szenvedtél?” “Azt szóval elmondani sem lehet.” Egy kis idő múlva ismét megszólal Gábriel. “Mester! odalent mindenki tudja, hogy meghaltál érettük?” “Óh nem — feleli Jézus — csak egy kis csoport tud erről.” “Micsoda terved van arra vonatkozólag, hogy mindenki megtudja?” Jézus halkan felel: “Megkértem Pétert, Jánost, Andrást és a többieket, hogy menjenek és mondják el másoknak. Akik hallották ismét másoknak és igy tovább, menjenek és mondják mindaddig, mig a földön mindenki meghallja, megtudja, hogy érette haltam meg.” Gábriel szomorúan folytatja: “Igen Mester! ez nagyszerű terv. Menjenek és mondják el mindenkinek. Az angyalok is örömmel vállalkoznának rá. De ... de .. . tegyük fel, hogy Péter elfelejtkezik róla, János engedelmeskedik egy darabig, azután abbahagyja. Tegyük fel, hogy az utánuk következő nemzedékek olyan elfoglaltak lesznek, úgy leköti őket a világ szeretete, hogy elfelejtkeznek, nem teljesitik kérésedet. Mi lesz akkor?” Jézus csendesen szól: “Gábriel! én nem csináltam más tervet. Én számitok rájuk. Bizom bennük. Bizonyos vagyok abban, hogy az öreg Péter, a szeretett tanítvány, J.ános és a többiek, hűségesek lesznek, nem fogok csalódni bennük, nem okoznak majd szomorúságot.” Ez csak képzelődés. De az evangélium van benne. Jézusnak ez az egyedüli terve. Hallottad? Jézus számit rád! Ügyét te reád és én reám bízta! Most áldozócsütörtökön tartsunk önvizsgálatot. Számított ránk! Csalódott-é bennünk? Vasárnapi iskolai tanitók, ifjúsági munkások, presbiterek, egyháztagok, feleljetek: bizott bennetek! nem szégyenült-é meg a bizalma? Óh milyen keserű, milyen fájdalmas csalódni. A szüle szivét összetöri, ha gyermekében csalódik, bizott benne és bizalma megszégyenült. A szerető, a baráti szivet gyógyithatatlanul sebzi meg a csalódás. Nem okoztál-é ilyen fájdalmat Jézusnak? IMA: Istenem! hálát adok azért, hogy Jézus szeretett engem és önmagát adta érettem a keresztfán. Hálát adok azért a kitüntető bizalomért, hogy számítasz reám, szolgálatomra. Munkatársadul választassz és elküldesz, hogy életem, beszédem által hirdessem Megváltómat, Jézust. Uram! adj hűséget, adj kitartást, hogy mindvégig megállhassak, bizalmadban meg maradhassak, neked csalódást soha ne okozzak. Jézusért, Ámen. MI ATYÁNK...
