Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-04-23 / 17. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA (Ligonier, Pa.) és Ifj. Gerzsenyi Károly pénztárnok (McKeesport, Pa.) személyében. E helyen is elismételjük őszinte és méltó köszönetünket a pittsburghi egyház Ifjúsági Körének, akik szeretetteljes gondoskodással és nagy áldozattal tették feledhetetlenné ezt a napot Ifjúságunk számára. Igaz köszönet illeti múlt évi elnökünket, aki előkészítette ezt a konferenciát, Egry László lelkész urat s hálásan emlékezünk meg újra Vargha Lajos lelkész úrról, aki ajándékával, jelenlétével és szives vendégszeretetével gazdaggá tette a konferenciánkat. McKeesport, Pa. Kovács Mariska a konferencia jegyzője. AZ ÁRVAATYA JELENTÉSE. Az Intéző Bizottság áprilisi gyűlésén az árvaatya két hónapról összevont jelentést terjesztett elő. A jelentés sajnálattal állapítja meg, hogy az utóbbi időben igen-igen megcsökkent az adakozási lehetőség. Nem az adakozási kedv csökkent meg, mert népünk jósága változatlan szeretettel veszi körül árvaházunkat, hanem egyszerűen nincs módja hozzá, hogy a régi mértékben adakozzék. Február és Március hónapokban az árvaatya a st. louisi, a messze távolban, Louisiana államban levő hammondi, továbbá a térré hauti, richmondi, daytoni, columbusi, akroni, cantoni és alliancei magyarságot, illetőleg gyülekezeteket kereste föl s mindenütt arról győződött meg, hogy az intézet változatlanul áll hittestvéreink és honfitársaink szeretetében. Az intézetben jelenleg 60 gyermek, 12 öreg, 1 fizetés nélküli munkás, 4 alkalmazott és hivatalnok van s ezek családtagjaival együtt az összes létszám 91. Halálozás is történt: 81 éves korában elhunyt az aggmenház egyik lakója, Fischer Pál testvérünk, akit saját egyházának szertartása szerint temettek el Márc. 17-én a helybeli róm. kath. templomban. Életének alkonyra hajló napjait és éveit nyugalomban tölthette az Aggmenház falai között. Most már teljes nyugalomra talált: legyen pihenése csendes. Igen-igen nagy összeget tesznek ki a hátralékos tartásdijak. Még most is bentlevő gyermekekért $1485.00, már régen kiment gyermekekért $3979.00 tartásdij fizetetlen. Nem lehet csudálkozni azon, ha az ilyen nagy mérvű hátralékokat az Árvaház erősen megérzi. Kedves ünnepély keretében folyt le az orgonaszentelés, amelyre a közelből többen keresték föl az Árvaházat. A jelentés arról a mozgalomról emlékezik még meg, amelynek célja: hazai erkölcsi támogatás nyerése, könyvek, zenemüvek, stb. formájában. Árvaházunk helyzete egészben véve nem vigasztalan s a jó Isten kegyelme bizonyára átsegíti a mostani nehézségeken is. A “SZEBB JÖVŐ”. Azok a támadó s még hozzá roszindulatuan, sőt alaptalanul támadó cikkek, amelyek a “Szebb Jövő” c. ifjúsági lapban jelentek meg, igen erős ellenhatást váltottak ki. Elvi és tárgyi okokon alapul ez az ellenhatás, ez, a tiltakozás, amely pl. a new yorki Első Egyház presbitériuma részéről is megnyilatkozott. Elvi alapokon utasítják vissza a “Szebb Jövő” támadását azért, mert az ilyen cikkekkel a lap, mint Vasárnapi Iskolai és Ifjúsági közlöny, nem áll hivatásának magaslatán, sőt nagyon is eltér attól. Tárgyi alapokon pedig azért, mert támadásában igazságtalan s különösen a támadás központjában álló new yorki Első Egyházat olyan vádakkal illeti, amelyekre egyáltalán nem szolgált reá. Hozzánk is több cikk érkezett ebben a tárgyban. Mi ezeket a cikkeket nem közöljük s bocsássanak meg nekünk a cikkírók, ha azokat nem közöljük. Ha szótlanul tűrjük azokat a méltatlan támadásokat, amelyek más oldalról hónapról-hónapra érnek bennünket s tudatosan kerülni akarjuk a “veszekedést”: ne kívánják tőlünk, hogy ebben az esetben is eltérjünk ettől a “policy”-tól. Tudjuk mi is, tudhatja más is, és mindenek-felett tudja az Isten, hogy a new yorki Első Egyház nem dorbézolásokkal igyekszik terjeszteni Istennek országát. Az egyik cikkiró írásából azonban hadd ajánljuk a “Szebb Jövő” figyelmébe ezeket a sorokat: “Jól tudja minden komoly ember, hogy bajok vannak egyházi életünkben, de ezeken sem a müfelháborodás, sem a gőgös lelkicsinylés, sem a vagdalkozás nem segithet. Hanem egyedül az, hogy beismerjük, milyen sok a tennivaló, milyen gyarlók vagyunk a munkára, mennyire egymásra vagyunk utalva, amikor ki akarunk küszöbölni félszegségeket, megrögzött szokásokat népünk és egyházunk életéből. Személyes sérelmekért, vélt hántásokért elégtételt venni nem úgy kell, ahogy ez a havi lap és annak cikkei próbálnak.”
