Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-04-23 / 17. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA kapják a Tóparti Egyházmegye megkeresését, amely remélhetőleg csak napok kérdése: ne késlekedjenek egy percig sem. Válasszák meg kiküldötteiket, akár saját maguk, akár mások személyében s legyenek készen az összejövetelre. A Tóparti Egyházmegye pedig, ha már á-t mondott, mondja ki a b-t is s gondoskodjon arról, hogy ez a közös bizottság mennél hamarabb összejöjjön. MAGUNKTÓL KELL CSELEKEDNÜNK! A Reformátusok Lapját a Reformed és a Presbyterian Boardok támogatják. Különösen a Reformed Board az, amely szinte hihetetlen erőfeszítés árán teszi lehetővé, hogy immár 3 évtizedes múltra visszatekintő lapunk a mostani nehéz időkben is folytassa munkáját. Ennek az anyagi támogatásnak az alapján sokan azt gondolhatják, hogy mindaz, amit a lapban írunk vagy sürgetünk: a lapot támogató Boardok rendeletére vagy kívánságára történik. Az egyházi segélyek kérdése, az egyházak összevonása, az Emergency Fund szorgalmazása stb. stb. szinte joggal kelthetik azt a látszatot, mintha cikkeink egyenesen “megrendelésre” készülnének. Ezzel a látszattal szemben meg kell állapítanunk, hogy a Boardok részéről semmiféle kérdésben, sem állásfoglalásunkban, vagy lapunk irányára nézve nem kaptunk még soha egy árva szó irányítást, óhajtást vagy éppen “rendeletet”. A lap keze teljesen szabad s amit Írunk vagy cselekszünk: azt teljesen magunktól Írjuk és cselekedj ük. A Reformátusok Lapja nem felülről jövő parancsok közlönye, hanem teljesen szabad s irányát, munkáját csak a saját lelkiismeretünk szabályozza. Nem is volna méltó sem hozzánk, sem az amerikai magyar reformátussághoz, hogy szolgamódra cselekedje azt, amit egyszerűen reáparancsolnak. A hűséges sáfár parancsszó nélkül is megteszi azt, amiben foglalatos. Mi mindnyájan egyben vagyunk foglalatosak, abban nevezetesen, hogy szolgáljuk Istennek országát és annak dicsőségét. Igyekeznünk kell jó sáfároknak lennünk és becsülettel, híven végezni a munkát, amit Isten bízott reánk. Nemcsak mi vagyunk pedig sáfárok. Mindnyájan sáfárok vagyunk az Isten országában. Szolgái az Urnák, aki bennünket az ő szőllős- kerjébe állított. Munkálkodnunk kell mindnyájunknak azzal a tudattal, hogy amiben munkálkodunk, amink van: az nem a mienk, hanem az Űré s a reánk bizottakért Istennek tartozunk felelősséggel. Istené az Egyház, amelynek mi vagyunk a munkásai. Én, te és ő, mindnyájan, akik az Egyházban vagyunk. Az Egyházért s annak minden dolgaiért mi tartozunk felelősséggel. Jaj annak a szolgának, akit az ő Ura hütelennek talál. Most különösen szükség van a hűséges, a lelkiismeretes szolgálatra. A szőllőskert, az anya- szentegyház veszélyben forog. Nemcsak a bűn fenyegeti, hanem ama paizsos férfiú: a szegénység, a gond, a világválság is. Most kétszeres erővel kell megállanunk helyünket, nem parancsszóra, hanem lelkiismeretünk szerint. A szolgálatnak ez időszerint legközvetlenebbül előttünk álló formája, hogy a közegyházat, saját magunkat, átsegítsük azon a lehetetlenül nehéz helyzeten, amibe önhibáján kívül, az általános nyomorúság miatt került. A közegyház ez időszerint az Emergency Fund formájában szól hozzánk s hiv mindnyájunkat a munkára, az áldozatra. Sokszor szóltunk már róla, nem felsőbb rendeletre, hanem szivünk sugallatát követve. Rendeletet, parancsot ne várjon senki. Ilyennek nincs helye a Lélek országában, az Isten országában, ahol a hűséges szolgának sokkal inkább a lélek szavára kell figyelmeznie. Egyházak, egyházi testületek, lelkészek és egyháztagok: halljátok-é a Lélek szavát?... Miért késlekedtek?... Mindenki tehet valamit, még akkor is ha egészen kicsinyke munkakört bízott rá az Ur. Ennek megtevése elől a hűséges sáfárnak nem szabad kitérnie. A Szükség Alap hiv: halljuk meg hivó szavát, mert ez .nekünk lelkiismereti kötelességünk. A fairfieldi egyház presbytériuma úgy oldotta meg a Szükség Alapra való adakozás kérdését, hogy kisebb összegű adományokat is összegyűjt a saját kebelében s azután egy összegben juttatja be Philadelphiába, ahonnan ainnyi 5 dolláros kötvényt vált meg, amennyit össze tudnak gyűjteni. Legyenek sokan követői ennek a jó példának s igy még többet tehetünk. KÉRELEIM azokhoz, akik a Központi Magyar Ref. Egyházmegye gyűlésén, vagy azóta megajánlásokat tettek a közegyházi Emergency Fundra, de eddig még nem fizették be az összeget. Tisztelettel kérem, hogy rövidesen szíveskedjenek hozzám juttatni, mert május 1-re be kell fizetni. Testvéri szeretettel: Téglássy Pál egyh. m. pénztárnok, 200 Johnson Avenue, Hazelwood Station Pittsburgh, Pa.
