Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-04-23 / 17. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Ujlaky Ferencz lelkész. EGY RÉGI TANÍTVÁNY. IMA: Édes Atyám! lelkem a te látásodnak kívánságától gerjedezik. Adj hát szárnyakat lelkemnek, hogy mint a sas repüljön és menjen fel a te szentséges lakóhelyedig és ott a te gyermekeidet megelégitő asztalról tápláltassék a lélek kenyerével. Téged keres az én lelkem, engedd meg, hogy meg is találhasson. Jézusért, Ámen. BIBLIAOLVASÁS: Ap. Csel. 21 rész 15—16 vers. “A ciprusi Mnáson, egy régi tanítvány.” Csak ennyi van feljegyezve róla. De ha közelebb lépünk hozzá, foglalkozunk vele, akkor kilép a biblia lapjairól és magunkra ismerünk benne. Neve és születéshelye azt mutatja, hogy zsidó volt, de pogány földön született. Barnabás szülőhelyén, Ciprusban született, talán ismeretségben, barátságban is voltak. Később elköltözött szülőföldjéről és a szent városba ment lakni. Úgy látszik, hogy Pált nem ismerte azelőtt. Cézáreai tanítványok vezették hozzá Pált, ezek mutatták be őket egymásnak. Ha nem is ismerte korábban, megnyitotta előtte hajlékát, szivét. “Egy régi tanítvány.” Nemcsak azt jelenti ez, hogy idős volt, hanem sokkal inkább azt, hogy a hívőknek első csoportjából való volt. Harminc, vagy több éve is lehetett már annak, amikor Krisztust testben látta, tanítását hallotta, Jézus jellemének szépsége, beszédének édessége vonzotta, magával ragadta őt. Mily sok történt azóta. Akkor ifjú volt, most már öregségre hajló. Érzelme, világnézete, környezete más. Kortársai, régi barátai közül már kevesen voltak életben. Egymás után költöztek el. Uj nemzedék növekedett fel körülötte. Uj nemzedék, uj gondolatokkal, uj munkamódszerekkel. Sok minden megváltozott, elmúlott körülötte, de egy megmaradt változatlanul, megmaradt a Krisztus. Nincs szebb, örvendetesebb, mint egy öreg ember, aki körül ott marad, akit körülölel a régi szeretet, a régi öröm, a múltnak régi sok szép emléke. Nincs édesebb, boldogitóbb, mint megállani az élet utján, felnyitni életünk kincsesládáját, az emlékezetet és kiszedni onnan az összegyűjtött drágagyöngyöket, a Krisztus iránti sze- retetünkre, Ő érette végzett munkánkra, a lelki testvérekre vonatkozó emlékeket. Egy régi tanítvány! Csak annyit mond róla az irás, hogy .nála volt Pál és a tanítványok szállása. Nem tett nagy dolgokat az Űrért. Nem volt sem tanító, sem prédikátor. Sem ékesszólása, sem pedig valami különleges tehetsége nem volt. Egyet tett: szerette és követte az Urat! Mnáson megtette azt, ami tőle telt. Nem az volt a hivatása, hogy Pál módjára útra keljen és hirdesse az evangéliumot, hogy vezesse az egyházat, mint Jakab, nem az, hogy a Mester emlékezetét könyvben, írásban örökítse meg, mint Máté, vagy János, vagy meghaljon az Űrért, mint István. Egyszerűen megnyitotta hajlékát Pál és társai előtt és szállást adott nekik. “A ki prófétát fogad be próféta nevében, próféta jutalmát veszi.” A mi tőle telt, azt tévé! Mária úgy érezte, hogy a Mester ujjászülő, gyógyító szeretetéért adnia, tennie kell valamit. Vett egy font igazi nárdus kenetet. Eltöré a szelencét és az edény tartalmát a Jézus fejére öntötte. A ház megtelt a kenet illatával és bizonyságot tett Mária szeretetéről, cselekedete értékéről. Annak a kenetnek illata ma is érezhető. Mnáson is ezt tette. Egy értéke volt, azt is odaadta az Urnák. A mi tőle telt azt tévé. Szállást adott. Cselekedetének emlékezete ma is él. Egy régi tanítvány! Áldott legyen az Isten, hogy köztünk, amerikai magyar reformátusok között is vannak ilyen régi tanítványok. A pásztorok és a nyáj tagjai között is. Abból az első nemzedékből valók, akik egyházainkat megszervezték, templomainkat felépítették. Mindig kevesebben maradnak. Változik a világ. Uj nemzedék nő fel. De lelkűk tele van a régiek emlékével, a Krisztusért és az Ő egyházáért végzett munka, áldozat régi örömével. Régi tanítványok, a kik megtették azt, ami tőlük telt. Mint Mária kenetének illata, Mnáson szállás adása, emlékezete megmaradt, úgy megmarad az ő hitük gyümölcse is. Bizonyságot tesznek róluk egyházaink, templomaink. Boldogan tekinthetnek vissza. — Áldottak legyenek, akik régi tanítványok közöttünk ! Ha te is régi tanitvány leszesz egykor, mire tekinthetsz majd vissza?! IMA: Édes Atyám! Hálát adok néked, hogy gyermeked és az én Mesteremnek tanítványa lehetek. Istenem! vágyom arra, hogy ebben a kegyelemben mindvégig megállhassak, arról bizonyságot tehessek. Adj hát erőt, hogy azt, ami tőlem telik, megtegyem. Szeressem, kövessem Jézusomat s egykor én is régi, hűséges tanitvány lehessek. Ámen. MI ATYÁNK...
