Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-03-26 / 13. szám
4 AMERIKAI . MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA EMLÉKEZTET ÉIS. Monsignor Eördögh Elemér az Amerikai Magyar Oceánrepülés Bizottságának március 3-iki gyűlésén az én állításommal szemben olyan nyilatkozatot tett, mi szerint velem lemondásáról vagy viszavonulásáról sohasem beszélt. Emlékeztetnem kell Monsignor Eördögh Elemért, hogy a Bizottság egyik gyűlése alkalmával, amelyet saját parókhiáján tartottunk még Szalay Emil urnák a mozgalomba történt bekapcsolódása előtt, amikor arról volt .szó, hogy a mozgalmat az Amerikai Magyar Kereskedelmi Kamara veszi át — a mozgalom addigi pénzügyi leszámolása után ő maga mondotta nekem, hogy mindenképen át kell adnunk a mozgalmat a Kereskedelmi Kamarának, mert itt csak kettőnknek van veszíteni valónk s igy legalább kivonjuk magunkat a felelősség alól. Én tényleg visszavonultam, de ha Msgr. Eördögh ezt a maga részéről saját prepozíciója ellenére sem tette meg, ez a beszélgetés megtörténtét nem érinti. Újlaki Ferenc, Ezzel a nyilatkozattal a fenti ügy igencsak be van fejezve. Újlaki Ferenc lelkész szavának mindenesetre van annyi hitele, mint az Eördögh Elemérének. Szerk. AZ OCEÁNREPÜLÉS ELSZÁMOLÁSA. Emlékezetes a Lelkészegyesület ama kifejezett óhajtása, hogy az Oceánrepülés Bizottsága adjon nyilvános elszámolást az egész akcióról. Szóban és írásban az a vád hangzott el, hogy Szalay Emil ur nemcsak az akcióra fordított pénzét kapta vissza kamatostól, hanem még azon felül is hasznot merített abból. Az elszámolás megtörtént s annak bizonysága szerint Szalay Emil ur a magyar kormánytól kapott 100,000 pengő rekompenzáció beszámításával is még mindig 12,548.50 dollárt fordított a magáéból erre a célra, nem számítva azokat a szintén igen súlyos összegeket, amelyeket hazautazásával kapcsolatban, továbbá olyan cimeken adott ki, amelyek az elszámolásban nem szerepelnek. A repülőgépet is nem “eladta” a magyar kormánynak, hanem a bizottságtól nyert teljes meghatalmazása alapján ingyen ajánlotta föl annak részére s csak a magyar kormány, a magyar nép gavallérsága volt az, amely az ő részére 100,000 pengő rekompenzációt adott s amelyből Szalay Emil ur 20,000 pengőt Endresz György pilótának juttatott. A legboldogabb örömmel vesszük tudomásul ezeket a megállapításokat. Szalay Emil tehát Csakugyan az volt és az ma is, aminek kezdettől fogva tartottuk: valóban önzetlen, nagy- szivü, bőkezű Maecenása az oceánrepülésnek, aki nélkül ebből az akcióból nem lett volna soha, semmisem. Érdemei akkor is a meglettek volna, ha csakugyan számított volna befektetésnek visszanyerésére. Hiszen ha a “Justice for Hungary” a tengerbe vész: vele együtt veszett volna el utolsó centje is, amit erre fordított. A kormánytól nyert 100,000 pengőt sem kereste, nem kérte s még ennek beszámításával is oly súlyos összeget áldozott, amilyenhez hasonlót amerikai magyar ember közcélra még nem fordított soha. Minden tisztelet, megbecsülés és hála adassák meg tehát Szalay Emilnek s mi a Lelkészegyesület részére az elsők között kérünk helyet azoknak sorában, akik ezt a tiszteletet, hálát és megbecsülést igaz lélekkel adják meg neki. Újlaki Ferenc, elnök. Melegh Gyula, titkár. MAGYÁR SÁNDOR ÜGYE, Az Amerikai Magyar Oceánrepülés Bizottsága f. évi Március hó 3-án gyűlést tartott, amelyen azt állapította meg, hogy a Lelkész- egyesület hamis okmányok alapján félre vezetve hozta meg ismeretes határozatát a Magyar Sándor — Dr. Molnár ügyben, s igy ezt a határozatot nem fogadhatja el. Egyben újabban beszerzett okmányok és kábelek alapján is kimondotta, hogy Magyar Sándort méltatlanul érték az ellene emelt vádak. Egyetemes magyar érdek az, hogy az Ocean- repülés Bizottságának ezt a határozatát minden további nélkül mindenki tudomásul vegye és elfogadja. Elfogadjuk mi is, de megjegyezzük, hogy: 1. Magyar Sándor urnák föltétlenül meg kellett volna jelennie azon a bizottsági gyűlésen, amely egyenesen az ő kérésére és kívánságára jött össze. A vádak előtte ismeretesek voltak, hiszen éppen azok megvizsgálására kérte a bizottság összejövetelet. Be kellett volna tehát szereznie és be kellett volna mutatnia már akkor azokat a bizonyítékait is, amelyeket csak később szerzett be. A vádlott kötelessége, hogy saját védelméről gondoskodjék, különösen az adott esetben, amikor az ő saját kérésére jött össze a bizottság. (Folyt, a 8. oldalon.)
