Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-01-09 / 2. szám
Vol. XXXIII. ÉVFOLYAM. McKeesport, pa., 1932. január 9. No. 2. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. AMERIKAI MAGYAR DCCADMATITCAtf I ADTA EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 SUBSCRIPTION RATES: KrrKVfl 1 IMIK I Ar IA Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 10th oi llLil l/Illilfl I UUl/IY Jurll Jil Publication Office: January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. HOZZÁSZÓLÁSOK. Lapunk mai számában három levelet közlünk, amelyek mindegyike más és más kérdéseivel foglalkozik egyházi életünknek. Hozzászólások ezek a lapban megjelent egyik vagy másik cikkhez s éppen azért közöljük azokat, mert a fölvetett kérdések csak úgy juthatnak igazán előre, ha maguk az olvasók is boncolgatják azokat. Olvasóink gyakran keresnek föl bennünket soraikkal s mi válasz nélkül nem hagyunk egy levelet sem. Közölni azonban nem közöljük -mindegyiket, különböző okok miatt. Van olyan levél, amely nem arról a tárgyról szól, amiről pedig szólani akar. Vannak olyanok, amelyek egyszerűen tetszést vagy nem-tetszést fejeznek ki. Akadnak olyanok, amelyek igen erős kifejezéseket használnak s igy nem alkalmasok a közlésre. Az aláirt és címmel ellátott leveleket gondosan megőrizzük -még akkor is, ha csak magán levélben válaszolunk azokra. Akadnak azonban névtelen -levelek is, amelyek azonban olvasatlanul vándorolnak a papírkosárba. Aki egy levélnek nem írja alá a nevét, az nem méltó arra, hogy az ember időt pocsékoljon vele. Az érdemleges, tárgyilagos, tisztességgel, szeretettel, jóakarattal megirott levelek azonban nagy értéket jelentenek úgy reánk, mint a-z egész amerikai magyar reformátusságra nézve s igy teljes joggal tartanak igényt arra, hogy napvilágot lássanak. Ha az amerikai magyar valamely gyűlésen, — egyházi, egyleti, társadalmi vagy politikai gyűlésen megjelenik, igen gyakran- szinte bámulatot keltő okossággal, értelemmel szól hozzá a fölmerült tárgyakhoz. Ugyanaz az ember, aki otthon talán meg sem mert szólalni nyilvánosan: Amerikában egyszer-re tudatára ébredt Istentől nyert tehetségének, képességének -s minden- fenntartás nélkül és igen nagy haszonnal érvényesíti azt. Egyetemes egyházi életünkben nincs alkalmunk arra, hogy országos gyűlésekre jöjjünk össze. Az. egyházimegyék és konferenciák csak egy-e-gy csoportnak adnak alkalmat arra, hogy egymással találkozzanak s gondolataikat élő szóval -kicseréljék. Ezt meg . is teszik, de szavuk éppen csak a szóban forgó csoport jelenlevő tagjaihoz jut el, noha az volna kívánatos, hogy az értékes felszólalások mindenkihez eljussanak. Ami t azonban élő szóval .nem tehetünk meg, az egész amerikai magyar reformátussághoz szólhatunk a nyomtatott betűn, az egyházi lapon keresztül. -Soha sem volt, nincs és nem is lesz olyan gyűlés, amelynek annyi résztvevője legyen, mint a REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK olvasóközönsége. Hétről-hétre ezer és ezer amerikai magyar református ember olvassa azt s aki itt fejezi ki a maga véleményét, nemcsak azt nyeri -meg, hogy hasonlíthatatlanul több emberhez szólhat, hanem azt is, hogy beszéde írásban, nyomtatásban lévén: nem repül el olyan könyen, mint az élő beszéd. Ezért kérjük állandóan olvasóinkat arra, hogy szóljanak hozzá a fölmerült tárgyakhoz, vagy vessenek föl saját maguk olyan közéleti kérdéseket, amelyeknek megvitatását szükségesnek tartják. Akik okosan, értelmesen tudnak beszélni a gyűléseken: ki tudják azoik fejezni gondolataikat Írásban is! Tegyék meg! Minél gyakrabban, minél számosabban,! Csak arra ügyeljenek, hogy leveleik legyenek rövidek, jóakaratuak s mindenék- felefct szerető lelküek. ... Sokaknak talán feltűnik, hogy ezen a helyen, vezető helyen foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, amelyet talán egy 'szerkesztői üzenetben is el lehetett volna intézni. Igen nagy elvi kérdés azonban az, hogy a lapban ne csak néhányan, hanem -mennél többen beszéljenek. Ezért adtuk e cikknek a vezető helyet.
