Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-01-09 / 2. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA LEVELEK. HADAR BENJAMIN A KÁNTÁLÁSRÓL. Nagy élvezettel olvastam a Reformátusok Lapja karácsonyi számában Csontos Béla lelkész ur cikkét, melynek cime: Karácsonyfa és kántálás. Mondhatom, hogy annak első része igazi érdeklődést váltott ki mindenkiből, aki azt elolvasta. És hézagot pótolt, mert ilyen merész jó cikk igazán kellett, hogy megjelenjen és figyelmeztessen bennünket. Én annak minden szavát aláírom, de a második részét már nem. A kántálásról irt cikke már sok tekintetben téves, mert a mi népünknek 90 százaléka soha sem vinné el a templomba a kántálóknak szánt összeget. Egy része azért nem, mert még templomba sem érkezik eljönni. Másik része, és ez a többség, határozottan elvárja, hogy a kántálókkal énekeljen s az adományát igy a kán-tálaktól küldje be az egyházának. Tessék elhinni, hogy mi itten mindig elmentünk oly helyre is, ahol előre tudtuk, hogy nem adhatnak semmit. Épp oly szeretettel mentünk, mint a leggazdagabb helyre. Nem áll tehát, hogy csak a pénz a főcél, pedig ön azt írja, Nt. Uram, hogy a kántálásnak határozottan egyetlen célja a pénzgyüjtés. Tessék elhinni, hogy ez még igy is szebb dolog sokkal, mint volt odahaza, mikor a szekér széna és véka búza mellett még csirkét is kellett adni a papfizetésbe, mert ha nem adtunk, hát érte jöttek ám! Pedig otthon volt és van az egyháznak vagyona. Legtöbb helyen a lelkésznek még magának is van. Aztán nem kimondottan református ellenes-e önnek, Nt. Uram, a negyedévenkénti kollektálás, magyarul: kéregetés? Nem egyetlen célja ennek a pénzszerzés? Avagy önöknek ott nincs is erre szükségük? Mi a mi egyházunknál egy idő óta már csak félévenként tesszük, de meg kell tennünk, mert ezt sem hozzák fel a hívek külön az Ur házába. Aztán ott vannak a nyári piknikek és a téli táncmulatságok. Mi ezeknek a célja, ha nem pénzszerzés? És a teaesték és még Isten tudja, hogy más, reformátusokhoz nem illő eszközök a pénzszerzésre, aminek egyikét vagy másikát nem hiszem, hogy önök is ne gyakorolnák ott. Miért? Azért, mert a mi tagságunk szegény munkásemberekből áll, ami lehet baj, de szégyennek nem szégyen sem ember, sem Isten előtt. Hogy is mondja az írás? “Ne légy felettébb igaz.” Hadar Benjámin, a mckeesporti egyház gondnoka. BODÓ LAJOS A SZESZES ITALRÓL. (Válasz Szabó András lelkész cikkére.) Mélyen tisztelt Tiszteletes ur! A Reformátusok Lapjából olvastam “A szegénység egyik legnagyobb oka” cimü cikkét. Tehát én is megmondom a véleményemet róla. Én szerintem Tiszteletes urnák teljesen igaza van. Én magam is tudnék ilyen eseteket írni, amik * megtörténtek sok esetben itt Amerikában és otthon is. De én azt is megmondom rögtön, hogy sokan nem szeretik az ilyen és ehhez hasonló írásokat olvasni. Mert a mi népünk sohasem szereti, ha valaki szemébe megmondja az igazat. Én magam is iszom alkalomadtán, de annak a nagy duhajkodásnak, ami az iszákosságból származik, sohasem voltam embere. Többször megfordulok emberek között és látom, miket csinál különösen a pálinka. Én csak sajnálattal tekintek az ilyen emberekre és sokszor intem őket, de megharagusz- nak érte, sőt rossz szavakat is használnak velem szemben. És az még csak a legjobb tanács a Tiszteletes úrtól, hogy az egyházi mulatságokról ki kellene tiltani a szeszes italokat. Ez a leghelyesebb volna. De nagyon nehéz, mert azt mondják, hogy enélkül nincs haszon. És megjegyzem, hogy sajnos, de némelyek az egyházhoz is csak azért közelednek, hogy üzletet csináljanak a szesszel. Tehát én nagyon örülök annak, hogy van egy ref. lelkész, aki meg meri írni az igazat, ha valakinek nem is tetszik. Én a magam részéről nagyon szeretném, ha több ilyen és ehhez hasonló cikket olvashatnék a Reformátusok Lapjában. Vagyok hittestvéri szeretettel, őszinte tisztelője, Bodó Lajos, a fairfieldi ref. egyház egyik tagja. KOVÁCS ANDRÁS A DEC. 5-IKI VEZÉRCIKKRŐL. Nag}'on sok és nemes dologról emlékezett meg a Reformátusok Lapja dec. 5-iki számának vezércikk írója. Szép volna a modern templom, ha a modern életet az anyagi helyzet nem sodorná lelki gyötrelembe. Szép volna a hozzátartozóinkat megtartani az egyházak részére, — s hogy ezek nem igy történnek, azért részben a gyülekezetek s részben a szülők a felelősek s az a tény, hogy az egyháztanácsaink kizárólag közigazgatással és anyagi ügyekkel foglalkoznak csak s a lelki ügyekké! nem törődnek. (Folytatása a 8. oldalon)
