Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-03-12 / 11. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFÖRMÁTUSOK LAPJA még semmit sem adtunk. Még leszállított közegyházi járulékainkat (apportionment) sem fizettük be. És amennyiben befizettük: azt is csak igen kicsiny százalékban fizettük be. Ideje, hogy egyszer már mi is viszonozzuk jóságukat. Egyházak, testületek, módosabb egyháztagok: jöjjetek és AZONNAL vegyetek részt ebből a munkából! Nincs olyan egyház és testület, amely egy vagy több részt ne vehetne ki AZONNAL. Egyháztagjaink között is százak és százak vannak, lenni kell legalább 1000-nek, akik minden nehézség nélkül megtehetik azt még ma is. Okoskodásra nincsen idő: cselekedni kell. Cselekedjünk tehát. A lelkészek mindenütt elfogadják és továbbítják ezeket az adományokat, de közvetlenül is beküldhetők azok az EMERGENCY FUND pénztárnokához ezen a címen: DR. H. I. STAHR, 1002 Schaff Bldg., Philadelphia, Pa. Az adományokat külön “Emergency Fund Certificate” alakjában nyugtázza Dr. Stahr. Kérjük, hogy az adományokról értesítsenek bennünket is, hogy a lapban nyilvántarthassuk azokat. Ki lesz az első?! A LELKÉSZEK FELELŐSSÉGE. Válasz a Február 6-i'ki vezércikkre. A fent jelzett vezércikk felsorolja azokat az akadályokat, amelyeket a cikkíró a leikészi hivatás akadályainak gondol, panaszolva, hogy a lelkészeknek mennyi tömérdek olyan dolgot kell elvégeznie, ami az egyház anyagi ügyeivel vagy felebaráti kötelességekkel van kapcsolatban. Legkevésbbé sem vonom kétségbe a vezércikk igazságát. Különösen nem, ha abból a szempontból nézzük a dolgokat, ahogy azt a cikkíró látja. De édes Istenem, ha mi: egyháztagok is mind felsorolnánk e lap hasábjain, amiket egyházunkért és felebarátainkért teszünk, bizony nem jutna akkor hely más közérdekű közlemények számára. Azt pedig, hogy az egyházak terheit a lelkészeknek kell viselni, egyáltalán nem írhatom alá. Mert vannak egyházak, ahol a lelkészek teljesen fel vannak mentve* az ilyen teherviseléstől s viszont, ahol nem, azokon a helyeken is vannak segítőtársai: az egyházi tisztviselők, sőt az egyes egyháztagok személyében is. Különösen ne felejtsük el azt sem, hogy a mai nehéz idők az okai nagy részben annak, hogy egyes helyeken a kollektor nem éppen szimpatikus szerepét is vállalni kell a lelkésznek. Tulajdonképen nem az késztetett engem az írásra, hogy mindezeket elmondjam, mert csak ennyit hozzáfűzni az említett vezércikkhez, ennek nem sok értelme volna. Hanem mert ha a lelkéfez urak tulelfoglaltságáról beszélünk, akkor nem szabad elfeledkezni azokról a munkatöbbletekről sem, amelyet a lelkészurak önmaguk vesznek a vállaikra. Ezek a munkák pedig nem az egyház kebelében folynak le, anélkül azonban, hogy ezeket felpanaszolnák, hanem különféle társadalmi egyesületekben s annak célja az egyházon kívüli érvényesülés. Ne mondja senki, hogy ez az állításom valótlan, mert napról- napra olvashatjuk lelkészeink különböző szereplését. Én úgy érzem, hogy mi, egyházi elöljárók, nem abban vagyunk bűnösök, hogy megengedjük és elnézzük azt, hogy lelkészeink az egyház kebelében talán anyagi terhet is hordoznak, vagy amint a cikk kifejezi: a lelkész az egyház mindenese. — Inkább abban vagyunk bűnösök, hogy elnézzük lelkészeink külső szerepléseit s ezáltal kitesszük egyházunkat, vallásunkat, sőt lelkészeinket is különböző csoportok céltáblájának. Mennyivel áldásosabb lenne, ha az önként vállalt teher helyett a lelkészek kizárólag a nyájban találnák föl pásztori örömüket, hogy a bentlevőket megtartsák, az elszédelgőket visszatereljék. Kikivánkoztak ezek belőlem, hogy tiszta képet lássunk, ha a lelkészek túlterheltségéről s a leikészi munka akadályairól beszélünk. Cleveland, Ohio. Kovács András. Sem a szóban forgó vezércikk, sem a lelkészek nem panaszolták föl még soha, hogy olyan munkát kell végezniök, amelyek nem tartoznak hivatásukhoz. Az sem fölpanaszlás, hogy a cikket megírtuk, hanem egyszerű megindokolása annak, hogy szemben a hazai lelkészekkel, milyen munkák végezése gátolja az amerikai magyar református lelkészt abban, hogy tulaj- donképeni hivatásának éljen? Mert hogy valaki színdarabot rendezzen, ahhoz még nem kellett volna theologiát végeznie. Egygyel több ok arra, hogy annál nagyobb tisztesség adassák az amerikai magyar református lelkésznek. — A lelkészek külön foglalkozásának nagy fontosságú kérdéséről külön cikket irtunk. — Szerk. A Központi Egyházmegye 7-én este tartott gyűlést megnyitó Istentiszteletén Novák Lajos lelkész hirdette Istennek igéjét, mig Rév. Bdlman mckeesporti angol ref. lelkész rendkivül érdekes előadást tartott arról, hogy saját nyilatkozataik szerint mit tenne a lelkész, ha világi volna — és mit tenne a világi, ha lelkész volna? E kérdést mi is föl akarjuk tenni lapunkban. Uj egyházmegyei tisztviselők lettek: elnök Dienes Barna, titkár Krivulka Károly, jegyző Bogár Károly, pénztárnok Téglássy Pál, végr. biz. tag Lengyel István. A gyűlés e sorok írásakor folyamatban van.
