Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-03-12 / 11. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Ujlaky Ferencz lelkész. AZ ŐSÖK NYOMDOKAIN. Március 15-re. ÉNEK: XLVIII zsolt. “Nagy az Ur és dicső . ..” IMA: Édes Atyám! hálát adok neked, hogy nekünk, magyar gyermekeidnek, adtál hősöket, kiknek drágább volt a haza becsülete és szabadsága, mint az életük. Édes Atyám! Lelked ereje által vezess arra, hogy látván az ő hitüket, önfeláldozó, munkás életüket, én is kövessem nyomdokaikat, Jézusért. Ámen. BIBLIAOLVASÁS: Zsid. levél 13 r. 7 és 8 v. A Zarándok útjában Bátorsziv igy szól Gájushoz: “Ez a tisztes nő néhai Keresztyénnek, a zarándoknak hitvese s ezek a gyermekei. A fiuk mind atyjokra ütnek és nyomdokain járnak. Sőt ha oly talpalatnyi helyre akadnak, a hol az öreg zarándok megpihent, vagy. ha lábanyomát megismerik, nagy öröm fogja el szivöket és. . . ők is ugyanazokon a nyomokon akarnak járni. Örvendek, hogy férjed ilyen fiakat hagyott maga után, mert remélem, méltók atyjok nevéhez, az ő nyomdokain járnak és ők is dicső- sőgben végzik majd pályafutásukat.” Március 15. évfordulóján Isten iránti hálával emlékezünk meg arról, hogy őseink, atyáink dicsőséges lábanyomát ott találjuk nemzetünk történetében. Ott találjuk nyomdokait azoknak, akik a testi és lelki szabadságért, életük kockáztatásával, önfeláldozással, harcoltak a bűn, a zsarnokság, a sötétség ellen. Öröm fogja el szivünket, mikor lábuknyomát megismerve emlékezünk. De az emlékezésnél, a büszke örömnél, többet kell tennünk. Ugyanazon nyomokon kell járnunk. A munkát tovább kell vinnünk. Lincoln, gettys- burgi beszédében, a következőket mondotta: “Mi nem szentelhetjük, mi nem avathatjuk fel ezt a helyet, mert felszentelték ezt már azok a bátor emberek, akik itt harcoltak, itt haltak meg. Nekünk élőknek az a kötelességünk, hogy magunkat szenteljük oda annak az ügynek szolgálatára, amelyért ők harcoltak és életüket adták. Az a kötelességünk, hogy ezektől a halottaktól odaadást, önfeláldozást, munkakedvet, nyerjünk. Fogadjuk meg itt, hogy nem haltak ők meg hiába!” A dicső ősök nyomdokain járni! odaszentelni magunkat annak .az ügynek szolgálatára, melyért atyáink éltek és meghaltak! A legdicsőbb feladat, legboldogitóbb életcél ez. Mikor a kínai boxer- lázadás idején Pitkin misszionárius látta, hogy nincs menekülés, az üldözők elérik és megölik, akkor egy megbizható embernek átadta óráját és fiának címzett levelét, kérve, hogy juttassa el fiához. A levelében arra kérte fiát, hogy ha elvégzi iskoláját, menjen Kínába és ott folytassa tovább a munkát, a hol ő martirhalált halt. A fiú teljesítette apja kívánságát és az apa nyomdokaiba lépett. Az ősök nyomdokain járni és dicsőséggel folytatni tovább és végezni be az általuk megkezdett munkát, ez a március 15. igazi megünneplése. Mi, Istennek magyar református gyermekei, szabadságharcot vivő seregnek vagyunk a katonái. A bűn, tudatlanság, önzés, gonoszság, testvériet- lenség ellen és Krisztusért harcoló . seregnek katonái vagyunk mi. Váraink a templomok, seregünk a vasárnapi iskolások, törekvő keresztyén ifjak, felnőtt egyháztagok tábora. Fegyverünk a lélek kardja, a Biblia, az imádság, a tiszta keresztyén élet, az egyház, a Református Egyesület, az Árvaház. Célunk: minél testvéri- esebb, Isten gyermekeihez méltóbb, magyar református életet, közösséget teremteni. Boldogak vagyunk, hogy voltak hőseink, atyáink, a kik bátrak voltak a harcot elkezdeni, bátrak és ön- feláldozóak voltak áldozatot hozni, egyházakat szervezni, templomokat építeni, a Református Egyesületet, mint szeretetközösséget, megszervezni, kiépíteni. Bátrak és hősök voltak. Nagyrészük már meghalt. Sok, nagyon sok gyülekezetben ellehetne mondani: “ezek a gyermekek ennek és ennek a néhai zarándoknak gyermekei.” De el lehet-é mondani: “apjuk, vagy anyjuk nyomdokain járnak? ők is a magyar református szabadságharc nyomdokain járnak?” Istennek legyen hála! Bátrak voltak az ősök! bátrak és bátrak lesznek a most élők is! Az ősök nyomdokain járni! Nekünk az a kötelességünk, hogy odaszenteljük magunkat annak az ügynek szolgálatára, melyért ők éltek és meghaltak! IMA: Atyám! Hálát adok neked az ősökért, atyáinkért, az ő hitükért, bátorságukért. Add, hogy figyelmezvén életükre, kövessük hitüket, odaszenteljük magunkat az Érted és a szebb jövőért folyó szabadságharcra. Ámen. MI ATYÁNK... ÉNEK: “Isten áldd meg a magyart...”
