Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-02-27 / 9. szám
4 AMERIKAI MAGYAR MÉGEGYSZER A KÁNTÁLÁSRÓL. Válasz Hadar Benjámin és Mészáros Pál leveleire. I Kedves Hadar Testvér! Ha mellettem lett volna, levelének olvasása után, melyet a Reformátusok Lapja a január 9-iki számban közölt, melegen megszoritottam volna a kezét és gratuláltam volna aninak a egyháznak, melynek ilyen emelkedett gondolkozáséi gondnoka van. Azután gratuláltam volna Hadar testvérnek, hogy megszólalt és véleményét megírta a szerkesztőségnek. Harmadszor gratuláltam volna magamnak, hogy sikerült olyan cikket irmom amely ilyen derék embernek, mint Hadar testvér, figyelmét fel tudta kelteni. Nem azért mert végre valaki kritizál. Az Amerikai Magyar Reformátusság sohasem szűkölködött kritikában. Nem igen régen jöttem Amerikába, de azokból amiket láttam és hallottam és amiket a régi időkről olvastam, arról győződtem meg, hogy túlságosan sok is és csaknem egyoldalú volt a kritika. Sokkal több volt benne a támadás a destruktive, romoboló elem, mint a segíteni akarás. Lehurrogni valakit, kákán is csomót keresni, ok nélkül bántalmazni, megszégyenitoni valakit, útját állni valami komoly mozgolódásnak: ilyen volt többnyire az amerikai magyar református ember kritikája. És legtöbbször azok kritizáltak, akik dolgozni nem akartak, azok ellen, akik dolgozni akartak. Ha valamire sürgősen szükség van egyházaink életében, akkor ez az, hogy a kritika jogát csak azok gyakorolhassák, akik egyházuk iránti kötelességeiket hiven teljesitik és nem összetett kézzel tnézik, hogy a többiek mit csinálnak és mit lehetne kritizálni. Az ön kritikája Hadar testvér nem ilyen. Nevezhetem konstruktive épitő kritikának. Egy dolgos jó református ember lelke szólal meg benne. Meg vagyok róla győződve, hogy amikor levelét irta, pennáját a szivébe mártotta. De van néhány megjegyzésem, amikkel nemcsak Hadar testvérhez akarok szólni, hanem lapunk egész olvasóközönségéhez. 1. Ha tréfálni akarnék, azt mondanám, hogy Hadar testvér a karácsonyi számból olyan pél-, dány kapott, amelyből hiányzott a 15-ik oldal. Szíveskedjék csak elolvasni mégegyszer a 15-ik oldalon karácsonyi cikkem utolsó sorait, amelyben ugyanazt mondom( amit Hadar testvér gondol t. i. hogy a kántálás ellen, ha annak célja nem csupán pénz gyűjtés, ha kivétel nélkül mindenkinek az ablaka előtt megállanak és ha keresztyéni szeretet sugallja e cselekedetet, semmi kifogás REFORMÁTUSOK LAPJA nem lehet. Nem a kántálás ellen Írtam én a cikkemet, hanem a kántálással kapcsolatos ferdesé- gek ellen. 2. Hadar testvér a szegénységben látja az okát annak, hogy kollektálni kell. Én nem ebben látom. Éppen a szegények azok gyülekezeteinkben,, akiket legkevésbé kell buzdítani az adakozásra. Kollektálni azért kell, mert egyháztagjaink nagyrésze — tisztelet a kivételnek — rátarti, elvárja, hogy a házához menjenek és kérjenek. Abban is van valami jó, ha igy adnak, de nem ez a legjobb. A legjobb az, ha a református ember református, aki alázatosan elismeri, hogy tartozik Istennek és ezt a tartozását erejéhez képest megadja anélkül, hogy a házába bekopogtatnának érte. Népünket nem arra kell nevelni, hogy kol- lektáljamak nála, hanem arra, hogy önkéntesen adakozzanak. Elismerem, hogy egyik napról a másikra nem lehet erran rátérni, de ez az eszmény, ez a cél és ezért nekünk Hadar testvér, karöltve kell munkálkodni. 3. Igaza van Hadar testvérnek abban, hogy gyülekezeteinkben “nem reformátusokhoz illő eszközöket” is használunk a pénz szerzéséhez. Töredelmesen ismerem el, hogy a mi loraini gyülekezetünk sem külömb a többinél. Nálunk nem kollektálják ugyan a tagsági dijakat, de mi is élünk a fentebbi eszközökkel. De mi a teendő? Nem tehetjük azt, amit Frigyes porosz király tett a gyermekeivel, akik nem szerették apjukat, hogy kezébe vett egy jókora botot és rájuk kiáltott: "Zum Teufel” — az ördögét neki! hát nem fogtok engem szeretni? és rájuk emelte a botot. Nem lehet vas eszközökkel és a parancs szavával ezeket az állapotokat megszüntetni. De nem lehet arra a kényelmes álláspontra sem helyezkedni, hogy jól van úgy, ahogy van. írásaim között őrzöm Dr. Nánássy Lajos árvaatyának egy cikkét, melyben megírja, hogy ezeket a pénzszerzés célját szolgáló amerikai különlegességeket minél előbb ki kell küszöbölni. Azt Írja továbbá, hogy társas vacsorákat, szórakozási estélyeket lehet rendezni, de a hangsúly ne a befolyandó pénzen, hanem a testvéri viszonyt erősítő összejövetelen legyen. írja továbbá, hogy tánc és egyéb mulatságok tartása csorbát ejt az egyház tekintélyén. Ha csakuingyan nem reformátusokhoz méltó eszközök ezek, Hadar testvér, akkor mi viselkedjünk reformátusokhoz méltóan és dolgozzunk azért, hogy lassan és fokozatosan elhagyjuk azt, ami nem méltó hozzánk. Úgy érzem, hogy a fentiekben lényegileg Mészáros Pál testvéremnek is megadtam a választ. Csontos Béla.
