Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-02-20 / 8. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 újabban a jugoszláviai református egyház vezetősége is szorgalmazza a nők országos szervezkedését, ezek a megmozdulások nemcsak buzdításul hatnak Amerika magyar református asz- szonyaira, hanem követendő példákat szolgáltatnak, különösen a mostani nehéz időkben. MI A KÜLÖNBSÉG? Tizenkilencz éve múlt, hogy ott állottunk az Isten oltára előtt, hogy szent fogadást tegyünk keresztyén hitünkre. Szép fehér ruhában, szivünk tiszta érzésével. feleltünk meg a kérdésekre s megígértük, hogy igaz keresztyének leszünk. Még most is fülembe cseng az a szó, mikor a Nt. ur kérdezte: Igaz keresztyén-e az, aki templomát és vallását akármilyen oknál fogva elhagyja és sérti? Azt feleltük, hogy nem. Velem megtörtént, hogy mikor Nt. ur kérdezte, mi különbség van a papok és emberek közt, ámbár én tudtam a leckét, de oly izgatott lettem, hogy nem jutott eszembe és mivel nem akartam szégyenbe maradni, ráfeleltem, ami eszembe jutott, mondván: csak az a különbség, hogy a papok prédikálnak, mi meg hallgatjuk. Persze ezen sokan nevettek, pedig ha most sokan ugyan gondolkoznának (hogy mindnyájan egyformák vagyunk) nem csinálnának összehasonlítást és nem azt néznék, hogy ki vagy milyen pap prédikál, hanem csak azt kellene tudniok nekik, hogy az Isten házába megyünk. Én emellől nem állok el és egy igaz szivü keresztyén sem teheti, ha jó lelkű. Amerikában nehéz fenntartani egyházat, azt tudjuk. De amennyien itt vagyunk, ha mindenki csak Istennel és az egyházzal törődne és nem a lelkész személyével, jobban fejlődne az egyház. Lakott itt egy ember. Nem volt Isten-félő, sohasem járt a templomba, sokat káromkodott. Egyszer igen beteg lett. Betegségében mondotta is: Istenem, segélj meg még egyszer és ha meg- segélsz, mindig a templomba megyek és imádkozom. Meggyógyult a földi, de amit fogadott, elfelejtette. Én mondtam neki, mit fogadott, ő meg hetykén azt mondta rá: azt nem kérhettem, hogy maga segéljen meg. így szokott lenni sok esetben, de azért az emberek szive mégsem teljesen romlott, mert ime, betegségében ennek az embernek is Isten szava jutott eszébe. Ne legyünk hát olyan roszak, mint amilyennek látszunk. Akron, O. Kovács Józsefné. GYÖNGYSZEMEK. írja: Takaró Gézáné. A HIT EREJE. A napóleoni háborúk idején történt Németországban, hogy a poroszok akkori királya, III. Frigyes Vilmos elment Königsbergben egy udvari istentiszteletre. Napóleonnal szemben már minden elveszettnek látszott. Frigyes Vilmos reménytelenül, elcsüggedve lépett be a templomba. Az istentiszteleten Borowsky udvari lelkész prédikált s ekkor mondta a királynak a történelmi hirességü szavakat: “Felség, Önnek hinni kell megtanulni. Az ember sorsa a hitétől függ... !” Ezeknek a szavaknak igazsága ma is érvényes és nemcsak a királyokra, -hanem a legegyszerűbb emberekre is. “TANULJATOK ÉN TŐLEM.” — Tanár ur kérem, én nem tudom ezt a lendületet a karfán félig sem megcsinálni, — mondotta az újonnan érkezett tanítvány, amint zavarodottan állott a tornatanár előtt. — Én nem vagyok képes ilyen gyakorlatra. —- Fiam, ha képes volnál, akkor semmi értelme sem volna az idejövetelednek. Éppen azért küldtek ide a szüleid, hogy megtanuld, begyakorold. Én nem tudok úgy élni, mint Jézus, — mentegetődznek sokan. De éppen azért hiv Ő: “Tanuljatok én tőlem.” WASHINGTON: A NEMZET ATYJA. (Folytatás az 3. oldálról.) alelnök választásánál a sok jelölt között inagyon megoszlott a szavazat. Minden jel arra a meggyőződésre késztet bennünket, hogy Washington nélkülözhetetlen ember volt az amerikai nemzet történetében. Az amerikai nemzet Washington születésének 200-ik évfordulóját ebben az évben készül megünnepelni. Az ünneplés méltó személynek: egy nemzet atyjának szól s az ő személyén túl Annak, aki életnek adója és sorsoknak irányitója. Az Ő embere volt Washington, eszköz a Mindenható kezében, aki által Isten ennek a nemzetnek a jövőjét kovácsolta. Övé legyen azért minden hála és minden dicsőség! Szabó Antal,
