Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-02-20 / 8. szám
Vol. XXXIII. ÉVFOLYAM. McKeesport, pa., 1932. február 20. No. 8. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 10th ol January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden köziemén^ és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. WASHINGTON: A NEMZET ATYJA. 1787 Május 25-én konvencióra ült egybe ötvenöt ember Philadelphiában. Legtöbbnek közülük még áprilisban útra kellett kelnie, hogy idejében ott legyen az ülésen. Virginiából, Connecticutból, South Carolinából, meg a többi távoli helyekről akkor még hosszú időbe került Philadelphia városába eljutni. Akármilyen hosz- szadalmas és fáradságos is volt azonban az utazás, végzetszerűen folmtossá vált ennek az ötvenöt embernek a találkozása. Nem is oszlottak szét addig, amig feladatuknak lelkiismeretesen eleget nem tettek s igy ez a konvenció május 25-től szeptember 16-ig tartott. Tavasztól őszig. A feladat pedig nem kisebb volt, mint egy széttagolt, egymásra, féltékeny, s egymással sok esetben meghasonló népnek nemzetalkotó alkotmányt készíteni. E nagyjelentőségű konvención mindvégig Washington elnökölt, ekkor még mint Virginia állam egyik kiküldöttje. Az elnöki szék hátsó támláján a napkorong felerésze volt szétszóródó napsugarakkal díszítésként bevésve, s az utolso ülés befejeztével Franklin Benjámin, korának egyik legszellemesebb embere, a következő jellegzetes megjegyzést tette: “Az egész ülés alatt mindig csodálkoztam, hogy az a map ott lenyugvó vagy felkelő napot ábrázol-é.... Most azonban már tudom, hogy az a felkelő nap.” Igen, abban az ülésteremben kezdett felragyogni az Egyesült Államok felkelő napja. Itt írták alá 11 évvel megelőzőleg a függetlenségi nyilatkozatot, kevéssel azelőtt pedig itt nevezték ki Washingtont az amerikai hadak fővezérének és most reménykedés, aggodalom, heves viták és lelkesedés tüzében itt kovácsolták a nemzetalkotó alkotmányt. Ragyogó nevek, fényes tehetségek működtek közre Amerika függetlenségének és alkotmányos életének megalapozásánál. És mégis ha egy pillanatra Washington nélkül próbáljuk elképzelni Amerika történetét, az az érzésünk, hogy a dolgok egészen másként alakultak volna s talán a szabad Amerika helyett a mai Egyesült Államok, esetleg Franciaországnak egyik tartományát képezné. Nélküle a függetlenségi nyilatkozat alig lenne más, mint egy darab papír, dokument lázas álmodok dőre álmairól. Mert a függetlenségi nyilatkozatra az ütötte rá a történeti hitelesség pecsétjét, hogy Washington, az amerikai hadak fővezére, miképein, állotta meg a helyét a túlnyomó, fegyelmezett és jól felszerelt angliai seregekkel szemben. Amint olvasunk az akadályokról, amelyek Washington elé tornyosultak, a hiányokról a hadsereg ellátásával kapcsolatban, szinte a lehetetlenséggel látszik határosnak, hogy hosszú évek kimerítő harcai között végül is a függetlenségi harcot győzelemre vitte. A pennsylvaniai Valley Forge. Micsoda telet kellett ott átszenvedlniök az amerikai szabadságharc hőseinek ! Lafayette igy ir róla: “A szerencsétlen katonák mindenben hiányt szenvedtek; sem köpenyük, sem kalapjuk, sem ingük, sem cipőjük nem volt; a hideg miatt lábaik feketére fagytak, hogy gyakran le kellett azokat vágni.” Akárhányszor napokig eleség nélkül voltak. A közeli Philadelphiában pedig az angol sereg kényelmesen elszállásolva mindenben bővölködött. Washington akaratereje, hadvezéri higgadtsága és bölcsessége nélkül — lehetett volna-é diadalmas a függetlenségi harc? S annak eldőlte után pedig, amikor a közös ellenség ellen való küzdelem nem volt többé összetartó tényező a kolóniák között — hova fordult volna Amerika sorsa Washington nélkül? Amikor az alkotmány elkészült és az egyes államok egyenként ratifikálták azt és elnökválasztásra került a sor: az első elnök személyében egyhangúlag megegyezett mindenki, de már az (Folytatása a 9. oldalon) T
