Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-02-20 / 8. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA MIT VÁRUNK AZ EGYHÁZMEGYÉKTŐL ? Közeledik a tavaszi egyházmegyei közgyűlések ideje. Közéleti berendezkedésünkben az egyházmegye a legfontosabb tényező. Különösen reánk nézve fontosabb, .mint az egyházkerület, — hiszen talán egyetlen egy eset sem volt még, amely végleges elintézést ne nyert volna az egyházmegyén. Az egész amerikai berendezkedésben az egyházmegyék alkotják az egyházi közélet gerincét. Igen fontos tehát, hogy az egyházmegyék a lehető legkomolyabban fogják föl dolgukat, mert rajtuk fordul meg az erőteljes fejlődés legtöbb tényezője. Egyházmegyei határozatokban nem volt hiány eddig sem. Annál nagyobb hiány van azonban a határozatok végrehajtása körül. Képezze az egyházmegyék legelső és legfontosabb törekvését az, hogy nemcsak határozatokat hoz, hanem azt végre is hajtja! Meg kell teremteni egyházmegyéink részére azt a súlyt és tekintélyt, amely nélkül az egész egyházmegye nem egyéb, mint falrafestett kép. Egyházainknak pedig meg kell érezniök azt, hogy az egyházmegyei határozatoknak elfogadását nemcsak a hűség, hanem saját egyetemes érdekünk is megköveteli. A határozatok végrehajtásának legelső föltétele a számonkérés. Ne hozzon az egyházmegye egyetlen egy olyan határrozatot sem, amelynek záros határidő alatti végrehajtását számon ne kérje. Lebegjen az egyházmegyék szemei előtt min- denekelőtt a a lelki élet kimélyitése, mint egyedül lehető alapja az egyház jogosultságának. Lapunkban cikksorozat jelenik meg, amely a közegyház legkiválóbb embereinek nyomán tárgyalja e kérdést. Lássák meg ez Írásokat a hivatalosak is és kézlegyintéssel ne menjenek tovább mellette. A lelki ügyek tanácsának gyülekezeti megszervezése, munkájának egyházmegyei számonkérése elemi föltétele e cél szolgálatának. Teljes erővel törekedjenek arra, hogy köz- egyházuknak ne csak névleges hanem tényleges tagjai és tényezői legyenek. Szavuknak éppen olyan súlya van, mint bármely más egyházmegyének : ezt a szót tehát hallatni kell. Amerikai testvéreink jósága teljes mértékbein megérdemli azt, hogy a közegyházi kérdések érdeklődésünknek közipontjában álljanak. Gondoljanak hazai kapcsolataink ápolására. Bármily méltatlan is egyes hazai “nagyok”, vagy akár a hivatalos egyház magatartása velünk szemben : a magyar református egyházmegyéknek nem szabad elfeledkezn erről a kötelességről. Az uj zsinati törvények s annak különösen a külföldi magyar reformátusságra vonatkozó része, aztán kisebb események, mint pl. az uj püspök-választás mind gazdag alkalmakat szolgáltatnak ennek megmutatására. Közigazgatási kérdésekben is legyenek a lélek erejével tényezők. Vannak talán lelkészek, akik méltatlanul viselkednek gyülekezeteikkel vagy másokkal szemben — vagy vannak egyházak, amelyek méltatlanok lelkészükkel szemben: az egyházmegyék föladata az, hogy az egyes eseteket komoly vizsgálat tárgyává tegyék és azokban a döntő szót kimondják. Adott esetekben a lelkész-cserék szükségességének kimondása, lehetőleg keresztülvitele igen sok nyomorúságnak vehetné elejét. Gondoljanak az egészen kicsiny egyházak összevonására. Az idők jele végzetes erővel int felénk s kegyetlenül megbosszulja magát, ha ezt az intést nem vesszük eszünkbe. Anyagi téren is végezzenek igen szigorú önvizsgálatot. Különösen a segélyezések kérdése az, amelyet az egyházmegyéknek igen komoly revízió alá kell venniök. Nyerje meg a maga segélyét az a gyülekezet, amely indokoltan reá .van utalva, — de tudjon lemondani is arról, már részben vagy egészen az az egyház, amely kisebb vagy nagyobb részben, vagy egészben gondot tudhatna viselni magáról. A köziegyházi járulékoknál el kell választani egymástól a közigazgatási és jótékonysági szükségleteket. Az elsőt mindenütt játszva bírhatja meg az egyház pénztára, — a másodikat pedig bízzuk híveink egyéni jótékonyságára és nem csalódunk meg! Ifjúságunk megmozdulása, Nőegyleteinknek és a Papnéknak tömörülése, a Nevelésügy s ezzel kapcsolatban a tankönyvek s a felsőbb fokú magyar nevelés kérdése, a Református Egyesület, az Árvaház, mind, mind olyan kérdések, amelyekkel az egyházmegyéknek foglalkozniok kell. És lássák meg végre valóban komoly lélekkel az egyházi sajtót is. Vajon hogyan képzelhető el erőteljes, egészséges közélet kifejlődése a sajtó nélkül? Szükségünk van rá s nem szabad engednünk, hogy még ezt a szükségletünket is másoktól nyerjük. Csak úgy nagyjából érintettünk egyes kérdéseket, a legfontosabbakat, de ha csak ezeknek mezején végeznek az egyházmegyék komoly és reális értékű munkát: gyűléseik korszakalkotók lehetnek egyházi életünkben.
