Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1931 (32. évfolyam, 33-48. szám)
1931-09-05 / 36. szám
Vol. XXXII. ÉVFOLYAM. McKEESPORT, PA., 1931. SZEPTEMBER 5. No. 36. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport A lapra vonatkozó minden köziemén^ és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: $2.00 Per Year, Anywhere Entered as Second Class Matter on the 10th oi January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. NEGYVEN ÉV. A zsidóknál szent szám volt a negyven. Lép- ten-nyomon találkozunk vele úgy az ó-testamen- tomban, mint az uj-testamentomban. s a negyvenes számmal minden esetben valami veszedelem, baj megszűnése, uj reménység ébredése, kitűzött cél elérése van összeköttetésben. Az özönvíz idején negyven nap és negyven éjjel esik az eső s ekkor föltűn ik a szivárvány, a szabadulásnak, az örök ígéretnek jele. A zsidók negyven évig bujdosnak a pusztában s ekkor elérik a kitűzött célt: Kanaán földjét. Jézus negyven napig bőjitöl, készülődik, hogy aztán hozzá kezdjen tanitói munkálkodásához. Föltámadása után még negyven .napig van a földön, hogy negyven nap múltán dicsőséggel emelkedjék mennybe. Amerikai magyar reformátusságunk) legalább is a maga szervezett egyházi életében, immár negyven éve rójja az amerikai élet útjait. Pitts- burghi egyházunk Szeptember 6-án ünnepli fönt- állásának negyven éves jubilumát s pár hónap múlva ugyanezt cselekszi a Clevelandi Első Egyház is, hogy nehány év múltán gyors egymásutánban kövessék majd a többiek. Negyven év!.... Milyen sok küzdelemnek, reménységnek, megpróbáltatásnak ideje volt ez! A vándorlásnak ideje, amely alatt azonban folyton és folytan, érez- nünk kellett ’Istennek reánk kiáradó kegyelmét, amely nem hagyott el bennünket soha s megsegített bennünket arra, hogy immár negyven éves jubileumokat ünnepelhessünk. Bizonyságot tehet erről a Pittsburghi Egyház, amely a legelső magyar református templomot építette Amerikában. Hányszor és hányszor kellett harcot vívnia a nélkülözésekkel; sokszor a reménytelenséggel; még többször azokkal, akik a vándorlás alatt gyakran voltak hajlandók arra, hogy ne az egy igaz Istent imádják, hanem az aranyborjú előtt hajtsanak térdet és fejet __ Mózeseik és prófétáik azonban nem csüggedtek soha. Lelkészek és elöljárók lankadatlan hittel jártak mindig a nép előtt és Isten segedelmével elérték azt, hogy az ünneplésnek ama napján negyven év küzdelmeire tehetnek pontot s az egyház életének ilyen nevezetes napján kérhetik Istennek áldását a továbbiakra. Szives szeretettel köszöntjűk a pittsburghi egyházat a nagy fonotosságu évfordulón s kívánjuk, hogy legyen ez a nap rájuk nézve is az, amit a negyvenes szám vége mindig jelentett a választott népre. Lássák meg a szivárványt, Istennek örök Ígéretét, amely negyven évnek végén ott ragyog az ő életüknek egén is. Ha eddig vándorok voltak: most már lássák meg a földet, amelyet nem ideig-óráig tartó lakóhelyül rendelt nékiek az Ur! Le kell számolnunk azzal a valósággal, hogy számunkra ez a föld rendeltetett lakóhelyünk gyanánt s ehhez képest kell berendeznünk életünket. Járták eddig az amerikai élet iskoláját: most már készen kell lenniök arra, hogy mint tanítók, példaadók lépjenek föl s legyen egyházi életük olyan, mint amelyre méltán figyel föl figyelemmel Amerika magyar reformátussága. Érezzék meg önnönmagukon Istennek azt a kegyelmét, amelylyel szent Fiát az örökkévalóságba emelte föl s legyenek soha el nem múló erőssége azon a helyen az amerikai magyar re- formátusságnak. A “Reformátusok Lapja’’ s az egész amerikai magyar reformátusság együtt ünnepel a pitts- burghiakkal s tiszta szívből kéri reájuk Istennek minden áldását. “Senkinek gonosz helyébe gonoszt ne fizessetek. Minden emberek előtt a tisztességes dolgokról gondot viseljetek.” “Ha lehetséges, amennyire ti tőletek lehet, minden emberekkel békességesen éljetek.” (Róm. VII. 17—18.)
