Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1931 (32. évfolyam, 33-48. szám)
1931-09-05 / 36. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA MÁRTHÁK ÉS MÁRIÁK. A SZENVEDŐ MAGYAROKHOZ. Az Ur Jézus nevében írom hozzátok: a szenvedés az Isten mentő szeretetének egvik eszköze is lehet. A szenvedést mindenki kerüli, senki sem szereti ... mégis sokakat kiragadott már a veszedelem utján járóknak tömegéből s állított a keskeny útra, mely a menny felé vezet. Mig az ezüst nincs megtisztítva, addig nincsen fénye, nincsen értéke. Mert az ezüst salakkal van összekeverve. Föl kell tehát olvasztani és akkor a tűzben a salak elválik tőle és gyönyörűen fénylik. Az Ur az embereket is beteszi a tisztitó kemencébe, még pedig a nyomorúság kemencéjébe. De csak addig hagyja benne őket, mig az Ő képét meg nem látja bennök. így tesz Isten nemcsak egyesekkel, de családokkal, sőt nemzetekkel is. Vajon nem ilyen tisztitó ke- mence-é mindnyájunkra nézve a mostani nyomorúságokkal teljes idő? Vajon nem azért kell-é nélkülöznünk és szükséget szenvednünk, hogy ezáltal munkálja bennünk Isten az ő tervét, szándékát?... De igen! Mi nyilván megérdemeltük azt, hogy bizonyos időre elvessen bennünket az Ő színe elől. A jóságos Isten csalódott népünkben. Ide küldött és igy szólott hozzánk: « “Reád bízom ezt a szép országot. Ezt a tejjel-mézzel folyó földet. Szeresd, ápold és védd meg és megemlékezzél az én nevemről hálaadással. Mert én vagyok a te Urad Istened.” Nos, teljesitettük-é Istenünk parancsát? — Cselekedtük-é az Ő akaratát? Nem. Ennek betartásában már nem voltunk oly pontosak. Az Istennek való szolgálatban restek, hanyagok voltunk, háládatlanok voltunk. Miért? Hiszen Isten nem kevesebb, mint az állam! Jézus Krisztus pedig azt tanitja: mindenkinek adjátok meg azt, amivel tartoztok: a császárnak azt, ami a császáré, de Istennek is azt, ami az Istené. Azonban mi ezt nem tettük s azért jöttek reánk a csapások és megpróbáltatások. Tekintsünk csak vissza a közelmúlt eseményeire : vajon nem figyelmeztetnek-é hangosan, hogy hagyjunk fel eddigi közönyösségünkkel, tévelygésünkkel és térjünk Istenhez?... Sok ugyan a szenvedés, a nyomorúság, de mindennek dacára nincs ok a kétségbeesésre. Ha Isten igy sújt, ez annak a jele, hogy van még velünk szándéka, azért dorgál. Mert szeret, és azért aláz meg, mert fel akar emelni. Ne essünk kétségbe! Isten nem hagy el sohasem, ha hittel és bizalommal fordulunk Hozzá. Szakítsunk a múlt bűneivel, gonosz szokásaival. Térjünk vissza Istenhez, mint a tékozló fiú az atyjához. Az Atya már messziről megismervén fiát, elébe futott, megölelé és megcsókolá. A jó Isten bennünket szeret és üdvünket akarja. Menjünk az Ő kegyelméhez, fogadjuk el az Ő megbecsülhetetlen ajándékát. Vegyük kezünkbe és használjuk a bibliát. Ez a könyv az egy igaz élő Istennek jóságát, hatalmát hirdeti. Ebből ismerjük meg Jézust Megváltónknak lenni s igy az Ő békessége bevonul szivünkbe. A társadalomnak is csak használna ez a könyv, mert a néptömegekben gombaként terem a civakodás, a gyűlölet, harag, kegyetlenség és sok egyéb rósz... Ez az öreg Biblia a mi kincsünk. Ezáltal lehet segiteni a mostani nehéz időben. Ez által jönne a nép egészséghez, erőhöz, békességhez és élethez. Csak egy nehány igéjét szólaltassunk meg: “Ha az én rendeléseimben fogtok járni és >az én parancsolataimat megtartjátok, elégséges kenyeret esztek és nagy bátorsággal laktok a ti földeteken.” “Parancsol az Ur neked áldást a te csűreidben és mindenekben valamire reáveted a te kezedet. Semmi fogyatkozások nincsen az őtet félőknek.” Isten a Biblia által szól hozzánk s nyájasan hiv Magához, hogy megáldjon és boldoggá tegyen bennünket. Rajtunk áll a választás: elfogadjuk-é vagy elutasítjuk? Ne áltassuk magunkat! Ne bizzunk emberekben, hanem járuljunk Isten elé, aki mindeneket megadhat, mert Ő a mennynek és földnek Ura, fönntartója. Nemzetünk megelégedett és boldog csak akkor lesz, ha népünk a Bibliát olvassa és Jézus által engedi magát vezettetni, mert igy szól: “Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyu- gosztlak titeket.” (Mát. XI:28.) Detroit, Mich. Özv. Jobbágy Józsefné. Montreal, Can. Az egyház félévi közgyűlése nagy figyelemmel hallgatta meg a féléven át folytatott lelki-, társadalmi-, iskolai- és segélymunkáról szóló lelkészi jelentést s nagy megnyugvást keltett a pénztárnok jelentése is, amely szerint még a mostani sanyarú világban is eleget tudott tenni az egyház minden kötelezettségének. Nemcsak, hanem egy kevés maradványt is mutat föl a számadás. Ha a munkaviszonyok megjavulnak, az egyház nyomban hozzákezdhet és hozzá is akar kezdeni a templom fölépítéséhez — Ujkenyéri hálaadás Augusztus 30-án volt.
