Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1931 (32. évfolyam, 33-48. szám)
1931-08-29 / 35. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 13 gén nem volt olyan népes nyári magyar iskolája, mint az idén. Nyolczvanketten konfirmáltak. A konfirmáló csoport tagjai több kedves ajándékkal leptél meg az egyház lelkészét és ötven dollárt aranyban adtak át azért a nagy munkáért, amit az ifjúság körében végzett. — Negyven éves fennállásának jubileumát Hálaadás napján ünnepli az egyház népe, amelyre már most felhívja az egyház vezetősége úgy a környékbeli egyházak, mint az egész amerikai magyarság figyelmét. Alpha, N. J. A megtartott vizsgák után a gyülekezet tagjai vendégül látták a gyermekeket Varga Béla testvérünk farmján, hol a szülök, barátok egy feledhetetlenül kedves délutánt töltöttek a gyermekekkel. Ez éven már második megvendégelése volt ez a gyermekeknek, hála Istennek és hála a nemes szivü adakozóknak, kiknek áldozatkészsége ezt is lehetővé tette. KÜLÖNFÉLÉK. KÉRŐ SZÓ az amerikai egyházakhoz és lelkészekhez. Múlt évi amerikai körutamra magammal vittem nehány száz, általam írogatott vallásos olvasmányt és vizsgái jutalomkönyvet. Azt reméltem, hogy ottlétem ideje alatt el tudom azokat helyezni ; minthogy ez nem sikerült, a könyvecskéket három csoportba elosztva, letétbe helyeztem Melegh Gyula, Dókus Sándor és Péter Antal lelkésztestvéreknél. — Most szeretettel és bizalommal kérem az Egyházakat és Lelkész urakat, hogy a nyári iskola végére méltóztassa- nak könyvecskéimből ha csak 1—2 dollár értékűt is rendelni a nevezett lelkésztestvérektől, hogy legalább befektetett csekély tőkém megtérüljön. Atyafiságos szeretettel: Uray Sándor, debreceni ref. lelkész. KERESÉS. Domokos Gyuláné, Debrecen, Garai u. 23. sz. a. lakos keresi nővérét, Némethné Katra Erzsébetet, ki huzamosabban Lorain, Ohio, 2037 E. 209th Street alatt lakott, de két év óta nem ad életjelt magáról. A loraini lelkészi hivatal közbelépése sem vezetett eredményre. A keresett felől értesitést kér Uray Sándor debreceni református lelkész, Révész-tér, Kistemplom. A KÁLVINISTA KENYÉR. Irta: Szentkuti Károly. (Hatodik folytatás) — Az igaz bölcseség az Urnák félelme; nekünk az kell. A kegyelmetek bölcseségét tartsák meg maguknak ragadományaikkal együtt. Mi igaz utón gyűlt jószágot akarunk. * * * Az uj akadémikus rektornak Dobozy Mátyásnak, az akkori törvényhez képest be kellett volna mutatkoznia Tatában a grófnál, vagy a jószágkormányzójánál s csak ha azok megerősítik, szolgálhat a gyülekezetben. De ezt a vastag- nyakú ifjút nem lehetett rábírni. — Nem a pápista gróf adja nekem a kenyeret; miért görnyedjek előtte? Inkább visszamegyek Debreczenbe. — És nem ment. E helyett jött aztán a teljhatalmú kormányzó levele, hogy mivel az uj rektor a köteles bemutatkozást elmulasztotta, 48 óra alatt távolítsa el a tiszteletes. — No amice — szólt a tiszteletes — maga minket nagy veszedelembe kevert. Tüstént jönnie kell velem Tatába. Itt nem az ön büszke elveiről van most szó, hanem e gyülekezet iskolájának fenmaradása vagy megszűnéséről. Maga- mért én sem könyörögnék és meg nem hajtanám derekamat; de ekklézsiámért a tüzbe is megyek. És ha ön nem igy érez: haszontalan szolgája az Urnák, hitvány béres. — Megyek; ha kell, ha ezzel használhatok — mondá az ifjú. És még azon órában kocsiba ültek. Mentek könyörögni a gróf úrhoz, vagy a nagy hatalmú Balogh kormányzóhoz, hogy múljék el haragjuk, múljék el a keserű pohár. — De nem múlt el, sőt csordultig telt... A mint a várudvaron leszáltak, a mundéros német lakájtól megtudta Dobozy Mátyás, hogy a gróf ur épen templomban van. Meg kell várni a nagy platánok alatt, épen erre fog bejönni. Ezalatt járkált Szentgyörgyi a lombos fák árnyékában. Hej^ csak most adjon neki az Isten, erőt úgy szólhatni, hogy a kegyelmes ur haragos arczája megengesztelődjék!.... Az Isten a “kegyelmes”, hozzá nem hiába esedezik a gyarló ember; de ezek a földi istenek, csak nevét hordják a kegyelmesnek. Jobban megilletné őket a “rettenetes”, — rettenetes uram!” A merengésből léptek nesze ébresztő föl a tiszteletest.
