Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1931 (32. évfolyam, 33-48. szám)
1931-08-22 / 34. szám
Vol. XXXII. ÉVFOLYAM. McKEESPORT, PA„ 1931. AUGUSZTUS 22. No. 34. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: $2.00 Per Year, Anywhere Entered as Second Class Matter on the 10 th ol January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. ÜZENET ERDÉLYBŐL. A Mindenható akarata az, hogy a jóakaratu emberek Y. M. C. A. világkonferenciájára Erdély- országból — a busán komor Kárpátok tövéből eljöhettem. Egyedül jöttem a szomorúságok földjéről. Nem hoztam egyebet, csak egy fátyolos tekintetű, mindig szomorú népnek — az erdélyi magyarnak — üzenetét. Onnan: a Maros, az Olt, a Küküllő partjairól, ahol a búzát most aratják, ahol mi mindnyájan gondolunk reátok, azt üzenik minden, itt az újvilágban élő magyarnak, hogy szeresse, oltalmazza, védje, támogassa egymást. Ezen a nagy világon a legárvább, a leg- elhagyottabb nép a magyar. Ha azok nem szeretik, nem tisztelik, nem segítik egymást, akkor kitől várjunk szeretetet, tiszteletet, megbecsülést? Mi az ti nálatok, amiről azt mondhatjuk, hogy a mienk? Semmi más, mint egy tépett, sok tövissel, még több keserűséggel megtöltött szív. Ezt a szivet hiába hoztátok az újvilágba, ezt a szivet hiába próbáljátok hitegetni Mindenkit be lehet csapni, meg lehet csalni, de saját szivünket soha. * * * Mi, a mi mindennapi kenyerünket, bármilyen barna és bármennyire száraz is volt: csak a jobb reménységgel sózogattuk s ha keseregve is, de eltengődtünk. Ma a reménység is fogytán van. Nincs egy ember, aki ne panaszkodna, aki ne keseregne, aki nem akarna szebbet, jobbat, boldogabb életet. Hiszen titeket is ez a reménység hozott az uj hazába s mit kaptatok??!... Ha nem is mondottátok, ha nem is panaszkodtatok, de ott van sápadt orcátok, fátyolos szemetek. Nézzetek a tükörbe! Ugy-e, hogy eltorzított ez az élet! Magyar Testvéreim! Ne hitegessétek magatokat! Hisz az idegeitek már nem bírják a harcot! Ismerjük be, hogy az ezerarcú sátán nyomorultan cserbe hagyott. Ismerjük be, hogy Isten helyett a Pénzt imádtuk. Mindig jobb hibáinkat beismerni, mint hogy azoknak gyámoltalan martalékává lenni. Szeretnék mindannyiatokkal kezet fogni, szeretném mindannyiotokat átölelni és nem tenni egyebet, mint sírni —- sirni, mindaddig sírni, amig megkönyebbül ez a szomorú magyar sziv. Vájjon sikerül?! Vájjon megtalálja a magyar, a magyart?! * * * Tudjátok-é, hogy mióta ily nyomorult a magyar ember sorsa? Akár hiszitek, akár nem, az örök igazság az, hogy Isten az embert arra teremtette, hogy Őt szolgálja. Az a nép, mely őtet szolgálja, el nem veszhet soha. Mi ott tévesztettük el, amikor azt hittük, hogy Istent mi teremtettük. Amikor úgy akartuk kormányozni Istent, mint egy autót. Ne csodálkozzunk hát és ne átkozzuk Istent, ha életünk — eddigi életünk — nyomorult és szegény volt. Az apa nélküli v. anya nélküli gyermeknek mindig mostoha volt a sorsa. A mienk azért volt kitagadott, mert Isten nélkül éltünk. Hol található Isten?! “ahol ketten vagy hárman egybegyülnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük” — mondja az írás. Magyar Testvéreim! Ha már még ti sem bírjátok az életet, ha már nagyon elfáradtatok: jöjjetek Istenhez. Jöjjetek vissza ... hisz az én én népem vagytok ... Higyjétek el, hogy keres bennünket az Isten. Sehol ezen a földön otthonunk nincs, mindenütt csak jövevények vagyunk. Hiszen itt, Amerika földjén is annyi a munkanélküli magyar, annyi az éhező, az elégedetlen, a kesergő. Ha Istent keresitek, megtaláljátok. Nézzétek! Minden ember csak csalódásokról beszél. Minden ember annyi gondot, terhet hord, hogy már sokáig alig-alig birja. És oly
