Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1931 (32. évfolyam, 33-48. szám)
1931-11-28 / 48. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 AZ IFJÚSÁG KÖRÉBŐL. ÚTBAN HAZAFELÉ. Amerikába érkezésemkor az ólom betűkön keresztül szorítottam kezet minden itt letelepedett magyar testvéremmel. Most a négyhónapos ut után ismét az ólom betűkön keresztül szorítok kezet mindazokkal, akikkel találkozásom volt. Hálát adok Istennek, hogy láthattam amerikai testvéreim egyházi és társadalmi életét. Sok szépet, sok újat láttam, amit csak Amerikában lehet megtalálni. Nincs még egy ország, ahol a haladni akarók előtt anyira nyitva legyen minden kapu, mint Amerikában. Az iskolák praktikussága és díjtalansága nagyon megragadta figyelmem, bár csak a magyar falvakban is meg- valósithatnók ezeket. Öregebb testvéreink részéről örömmel láttam azt a nagy erőfeszítést, amit az egyházak érdekében tettek és tesznek ma is. Nagyon megszerettem a kis modern templomokat a gőzfűtéssel, a villanyvilágítással, a bészmen- tekkel, a klub-helyiségekkel. Szent dicsekvéssel fogok megemlékezni azokról az öregekről, akik ezeket elővarázsolták. Ez az én ideálom. Minden a templomból induljon ki és oda térjen vissza. A templomnak kell a központnak lenni és a templom központjának meg a Bibliának. Boldogan szemléltem, hogy ahol a templom központja a Biblia, ott nem csak táncolni, sportolni, kirándulásokat rendezni, hanem imádkozni is tudnak az ifjak. Ha pedig egy államnak imádkozó ifjúságra van szüksége, úgy ez az állam Amerika. Nincs a világon még egy ország, ahol annyi alkalma legyen az ifjúságnak a bűnözésre és ahol annyi szabadsággal bűnöznek az ifjak, mint Amerikában. Hogy pedig azok, amiket az öregek oly nagy buzgalommal és szorgalommal építettek, megmaradjon, ehez szükséges, hogy az egyházi ifjúság egységes programmal harcoljon, ne egymás ellen, ne az egymás elleni harcban merüljön ki az erejök, hanem a bűn ellen. Több helyen örömmel láttam, hogy az ifjúság látja azt, hogy nem éppen a rendjén folyik minden. Látják azt, hogy változtatni kell a programon. Bírálattal senki nem bízott meg. Nem akarok tanáccsal sem elő hozakodni, ehez nincs jogom, ezt elvégzik azok, akik erre hivatva vannak, csak a program egyoldalúságát látóknak a meggyőződését szeretném aláhúzni. Hiszem, hogy az amerikai magyar ifjúság meglátja feladatának, kötelességének nagyságát és ehez méltóan fogja magát berendezni. Mindazok, akik a tengeren innen és túlról a magyarság jobb jövőjéért dolgozunk, kell, hogy a hit útjára lépjünk: “Aki hisz, annak minden lehetséges.” Abban a reményben búcsúzom tőletek barátaim, honfitársaim, hogy közösen tőlünk telhe- tőleg mindent megteszünk e jobb sorsra méltó nép testi és lelki életviszonyának a megjobbi- tására. Ezért imádkozzunk naponként és meglássátok, hogy meg nyílik a kegyelem ajtaja, honnan bő áldás száll le reánk. Köszönöm nektek a baráti jobbot. Köszönöm egy sereg jobb jövő után sóvárgó földmives barátom nevében a centeket, melyeket munkánk támogatására adtatok. Amig magyar rög lesz, ezek a centek őrizni fogják annak a 23 amerikai magyar református egyháznak a nevét, akik siettek véreik ifjúságának a megsegítésére. Ne felejtsétek el, hogy: “Az aratni való sok, de a munkás kevés”. A begyült összegből földet fogunk venni, melynek jövedelme a földmives munka támogatására megy. Hálás köszönetét mondok azoknak is, akik a földmivesmunka barátainak csoportjába beléptek és centjeikkel segitik a magyar földmives ifjúságot diadalmas harcában. Hiszem, hogy a lapok utján még találkozunk és hireket hallunk egymásról. Búcsúzóul a nagy apostol szavait használom: “Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!” Isten velünk! Kovács Péter óhazai K. I. E. földmives titkár. --------» « » ------A PROFITABLE VISIT. Mr. Peter Kovács, the rural secretary of the Y. M. C. A. of Hungary, has bid farewell to our shores. He is now well on his vVay to the fatherland, tired but happy in the completion of a great undertaking. When this visit was first proposed, not a few enertained the secret notion that his coming here would be fruitless. The young people would not fully understand the language and his message would be unpopular. So feared some. The contrary has come true. And we are happy to register the fact that his visit to this country was the source of abundant blessing everywhere he vcent. This prophetic soul, called from the fields almost like the prophets of Bible time, was gladly hailed by young people in every congregation he visited. They gladly listened to him and were glad of his message. His personality evinced instant admiration, which only increased as he unfolded his heart and mind
