Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-29 / 13. szám
13-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal' MAGYAR SZEMLE. Rovatvezető: Laky Zsigmond. LEGYETEK EGYEK. A1 múltkor megemlékeztem arról a csodálatos' nagy gyűlésről, melyet különböző felekezetekhez tartozó lelkészek lás egyházi elöljárók tartottak Co- lumbusban. Ez columbusi gyűlés azonban nem volt hivatalos megnyilatkozása a képviselt egyházaknak, felekezeteknek. Egy sokkal többet jelentő, következményeiben mélyebbre nyúló gyűlést tartottak, a kálvinista feleketetek hivatalos képviselői Pittsburghban. A Pres- biteriánus . rendszert követő református egyházak S hatalmas felekezete képviseltette magát az egységet szorgalmazó nagy gyűlésen. A United Presbyterian, The Presbyterian Church, U. S. a Presbyterian Church in the U. S. of A., the Reformed Church of America and the Reformed Church in the U. S. Minket magyarokat kell hogy érdekeljen ez a gyűlés, mert ha ezek a felekezetek egyesülnek, mi magyar reformátusok is, akik a Presbyterian Church in the U. S. of A., The Presbyterian Church, U. S., a Reformed Church in the U. S., és a Reformed Church of America közösségében vagyunk, egy felekezetben, helyesebben az egyesült egyházban egyék leszünk. A pittsburghi egyesülési gyűlésen 3,200,000 tagot képviseltek a megjelentek. Érdekes kijelentések hangzottak el a tárgyalások folyamán. Például: Dr. James I. Vance, aki a Southern Presbyterian egyházat képviselte, azt mondotta, hogy “furcsa, hogy az egyház, amelyik a testvériséget prédikálja, a legutolsó azokba a foszlányokba való kapaszkodásban, melyek a széthúzás lelkűk tének maradványai. ... Az Egyesült Egyháznak a befolyása a valamikor szétszakított országban áldást fog jelenteni.” Az egyesülési tárgyalások folyamán soha egy percre nem felejtkeztek el a jelenvoltak annak az emlegetésétől, hogy mindegyiküknek ragaszkodniok kell az elődeiktől nyert drága örökségekhez. Az egyesülésnek nagyszerű előnyeiről és áldásáról emlékezett meg mindegyik jelenvolt. Mi, magyar reformátusok, akik csak azóta nem vagyunk egyek, amióta uj hazánkban élünk, különösen méltányoljuk azokat a kijelentéseket, amelyek a széthúzás, vagy szétszakadás káros következményeit és az egységesség áldásos voltát hangsúlyozták. Mennyivel hatalmasabb volna táborunk, ha szervezetileg nem is, de lélekben és szándékban egyek lennénk, ha erőnket, tudásunkat, anyagi javainkat, lelkesedésünket egyesítenék. Mennyivel áldásosabb, értékesebb munkát végeznénk, ha közös megértéssel szolgálnék Isten országának és nemzetünk, hitünk ideszakadt gyermekeinek növekedését. Ha a különböző nemzetiségi múltra visszatekintő református egyházak bölcs dolognak látják, hogy egymással egyesüljenek, bizonyára úgy volna illő és bölcs, hogy mi, egy vallásnak és egy nemzetnek a gyermekei igyekeznénk egymást megtalálni, egymást mint testvérek megbecsülni, szeretni. * * * TÍZ ÉV. Vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormányzójának országlása, kormányzói működése io esztendős múltra tekint vissza. Horthy Miklós református ember. Ezért is, mert református ember, meg azért is, hogy e tizesztendőn keresztül bámulatos államfői bölcsességgel és református pártatlansággal kormányozta az országot, számtalan helyről üdvözlő leveleket és sürgönyöket kapott. Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület részéről is ment sürgöny hozzá. Budapesten a Kálvin-téri templomban Március i-én Dr. Ravasz László tartott hálaadó istentiszteletet rádió közvetítéssel. FADD-on, a református egyház ifjúsága szervezkedett. Az ifusági egyesület 102 taggal megalakult. Mivel a templomban nem volt világítás, esti istentiszteleteket nem tarthattak az ifjak. Egy- ideig helyiséget béreltek maguknak. Ez kicsinek bizonyult. Az iskolába folytatták az esti összejöveteleket. Az iskola is kicsi lett a növekedő Ifjúsági Egylet részére. Hogy orvosolhassák a bajt, és legyen megfelelő nagyságú, alkalmas ösz- szejöveteli hely az ifjúság vallásos estéi részére, Keserű András egyháztag bevezettette a villanyt a templomba. Február 20-án, amikor használatba vették a templomot bevilágító villanyszerelést, a templom zsúfolásig megtelt. Ehhez a hírhez nem kell semmiféle magyarázatot fűzni. Ahol megvan az akarat, ott megvan a módja, lehetősége is a keresztyén munkálkodásnak. BUDAPESTEN van egy vallásos alakulat. Férfiakból alakult, neve: A Budapesti Református Férfiak Társasága. Célja a tagok valláserkölcsi nevelése és a Biblia ismeretének terjesztése és általában a református férfiak egyházias szellemben való foglalkoztatása a társadalmi életben. Nekünk, amerikai magyaroknak is nagy szükségünk volna egyházainkban ilyen férfi Egyesületekre. PAPNÉK EGYMÁSÉRT. E cim alatt lapunkban cikkek jelentek meg, s e cikkek szorgalmazzák a református pap- nék szövetségbe való tömörülését. A gondolat nem uj. Esztendőkkel ezelőtt Elyriában összegyülekezett egynéhány papné. Alapos tárgyalás után elhatározták, hogy Ligonierban jönnek össze. Ezt a konferenciát azonban a megbízott nem hívta össze a mai napig. Kitűnő alkalom volt a múlt évben Lancas- terben összegyülekezett papnéknak újra- felvenni a gondolatot, és megbeszélni a szövetség megalakulásának a lehetőségeit. Sokat jelentene a szövetség munkássága azért is, mert a papnék tehetnének valamit egymásért, de nagy szükség volna a szövetségre azért is, mert megértéssel, egymás támogatásával munkájukat értékesebbé tehetnék Isten országa építésében magyar népünk lelki élete javára. Magyarországon megalakult a lelkész- nék szövetsége úgy a reformáttusok., mint az ág. evangélikusok között. Mindkét szövetségnek hivatalos lapja is van. Mindkét szövetség évenként tart országos összejövetelt, évközben pedig körzeti összejöveteleket. Mindegyik összejövetel frissítő, buzditó hatású a résztvevőkre, áldásos következményű a képviselt gyülekezetre. Amerikai viszonyainknak megfelelőleg itt is lehetne a papnéknak valami formában közös megértéssel még jobban érvényesülniük. A BOLOND BÖLCSESÉGE. Egy bolond áll az ut szélen, amelyen egy hadsereg halad lándzsákkal és puskákkal felfegyverkezetten. “Honnan jönnek ezek az emberek?” — kérdi az ott álló népektől. “Békességből.” “És hová -mennek?” “Háborúba.” “Mit csinálnak a háborúban?” “Lemészárolják az ellenséget és megégetik városait.” “Miért teszik azt?” “Hogy békesség legyen.” “Nem tudom megérteni. Békességből háborúba mennek . . . azért, hogy békesség legyen? Miiért nem maradnak benne? Vagy hiszen én ezt sohasem fogom tudni megérteni, mivelhogy csak egy bolond vagyok?” Pártolja lapnuk hirdetőit.
