Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-15 / 11. szám
VOL. XXXI. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. MARCH 15, 1930. No. 11. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformátusok i *o , ‘’íav aqojf) •TojtiqsQ cßa *AVy •APV AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPERT^^^^^* A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. Az élet több, “És formálta vala az Ur Isten az embert a földnek porából, és lebellett vala az ő orrába életnek lehelletét.” (I. Móz. 2:7.) Ennek a lehelletne'k, az életnek megismerése a psyohologia tárgya. Talán úgy le'hetne e tudományt legjobban megérteni, ha ablakhoz hasonlítanánk, melyen keresztül bele akar nézni a kutató az emberi lélekbe. A psyohologia az utóbbi három évtized alatt lett igazán “tudomány” ié!s különösen itt, az Egyesült Államokban vannak fáradhatatlan munkásai. Nem lehet éppen ezért feltűnő az, hogy a lelkiélet megismerésének a gyakorlati eredményét a pragmatikus amerikai szellem lépten-nyo- •mon felhasználja. A hadsereg éppen úgy a lelkiélet törvényeinek megfelelően szerveztetik, mint az öles hirdetések. Hogy ennek van-e jogosultsága, azt az elért eredmények bizonyítják. Természetes dolog tehát, hogy ezen lelkitelet törvényei irányadók a vallásos nevelésben is, különösen Amerikában. A múlt héten zárult az ez évi Stewardship Essay and Poster Contest, melyet a Református Egyház rendezett. Bőven volt tájékoztatva minden lelkész és gyülekezet róla. S talán nem lesz ér- dekttélén, ha ennek a versenynek egyes eseményeit a gyakorlati lélektannal kapcsolatba állítjuk. A mi kis egyházunkban, miután az egyes csoportokat tájékoztattam, febr. utolsó hetében íródtak essay'k a versenyre. A legérdekesebb dolgozatokat a 9—11 éves gyermekek írták. S valósággal a lelkét tárta ki niémelv gyermek, midőn “Mit csinálnék azzal a dollárral. mit születésnapomon kapnék?” cimü dolgozatot megirta. A vallásos nevelés egyik értékmérője lehet egy ilyen cimü verseny! Belőle kitetszik, vájjon az elvetett magvak termékeny talajra hullottak, vagy sziklák közé? Tulhosz- szura nyúlna, ha aprólékosan ismertetném, hogy mi mindent felölelt a gyermeki lélek, mikor ilyen nagy összeg felosztását kísérelte meg, azonban any- nyit minden bizonyossággal megállapíthat már az is, ki csak négy-öt dolgozatot is felolvas, hogy a MI gyermekeinknek nagy és uralkodó gondolata éppen egyházunk leégett templomának felépítése. E gondolat úgy testet öltött gyermekeink szivében, hogy azt abból soha ki nem törölheti semmi! íme, nehány megkapó dolgozat-részlet: “ . . . On Sundays I always hear the minister preaching about Jesus. I like to hear it, and I would give it for the hearing about Jesus.” "... If I would get a dollar on my birthday I would give it back to God; I would give all of it to the Church so it can be built up.” . . . 1 would give my money for the church ,then I would go home and tell my mother ... I gave it back to God.” “ . . . I would give it to the church.... and to the orphans. But I don’t have any money to give so I am writing to you . . . you give this dollar to them and not to me.” “ . . . I would bring it to the church and pray for God . . .” Mindmegannyi kis ablakocska, melyen a gyermeki lélekbe pillanthatunk, láthatjuk annak az istenháza utáni vágyódását ! Nem szükséges nagy psycho- lógiai tudomány ahoz, hogy ezt megállapíthassuk ! ... a földművelés az embert egy helyhez kötötte, mert a megművelt földet nem szívesen hagyta el, igy alakultak lassanként a községek ... a társadalom. Mi, Amerikában lakó magyarok csak a megművelt földdel — a lélek művelésével — tarthatjuk meg önmagunkat: egyházunk is csak a megművelt területre számíthat igazán. Gyermekeink százai nem laknak olyan helyen, hol alkalmuk lehetne a magyarságuk értékeinek a megismerésére. Vájjon ki fogja összeszedni a szétszórt csontokat? — vajjudik a magyar l&e-k. Vájjon ki tartja meg az összeterelt nyájat? — kérdem én. — Az egyház. — Hogyan? — Ha a gyermeki lélekbe oltja annak faji és vallási jellegét, ha kiműveli bennem azt, mit maga az Isten lehelt belé. “Jézus pedig látván az ő szívok gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állitá azt, és monda neki: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be.” 313 gyermek vár azokra, kik őket Jézus nevében vajha befogadnák: a Vin- tondalei Ref. Egyház gyermekei. Hogy mennyire várják, annak nagy bizonysága a fentebb idézett dolgozat részletek. (Magyar Ref. Egyház, Box 141, Vintondale, Pa.) “Adjátok el amitek van és adjatok alamizsnát, szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avulnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, hol a tolvaj nem fér hozzá, sem a moly meg nem emészti. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van szivetek is!” Simándy Pál sorsa ismétlődik nálunk nagy Amerikában . . . Testvérek! még koldusán, szegényen bár, de huzzuk, kongassuk a harangot. Vájjon addig huzzuk-e, mig a szivünk belé nem szakad ? Vintondale, Pa. Hunyady László. A presbiter mint ellenőr. (M.) Egyházi életünkben talán az ellenőr tisztségének gyakorlása szorul reá leginkább egy kis mélyebb elemzésre. Munkaköre a legáltalánosabban arra szorítkozik, hogy havonként, vagy negyedévenként segít összeadni a pénztárnoki napló tételeit. Már valamivel jobb eset az, amikor saját ellenőri naplót is vezet, noha tisztsége még ekkor sincsen, távolról sem kimerítve. Az ellenőr működésének két irányban kellene kiterjednie. Ellenőriznie kellene először a bevételeket, másodszor pedig a kiadásokat. E kettős irányú működé
