Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-15 / 11. szám
2-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 11-ik szám. sét rendesen úgy szokta gyakorolni, hogy jelen van Istentiszteletek alkalmával, amikor a befizetések általában történni szoktak s ő maga is bejegyzi azokat, az ugyanakkor eszközölt kiadásokkal együtt. Ha esetleg nincsen ott: a következő vasárnap, vagy azután elkéri a pénztárnöktól az ő bejegyzéseit s egyszerűen lemásolja azokat. Bizony, ez eilig gyönge módja az ellenőrzésnek. A bevételek rendes ellenőrzése az volna, ha azokról a pénztárnok egy ellennyugtát adna a befizetőnek, amelyet az ellenőr is aláir. Ez a gyakorlat azonban, tudomásom szerint, sehol sincs szokásban, kivéve azokat az eseteket, amikor a pénztárnok az .egyes befizetéseket az egyháztagsági könyvben nyugtázza, föltéve, hogy az egyháztagsági könyv ott van, és egyáltalán van. Legáltalánosabb módja a bevételek ellenőrzésének az, hogy az egyes adományokat a lelkész a kathedrából kihirdeti. Erre a célra egy u. n. hirdetési könyv szolgál, amit rendesen a jegyző vezet, holott ennek vezetése nem a jegyző, hanem az ellenőr dolga lés feladata volna, mert hiszen a bevételekre nézve ez az igazi ellenőrkönyv. Az adományok kihirdetése ellen jogosan lehet kifogást emelni azon az alapon, hogy az csak a hiúságot szolgálja s igy az adományok értékéből von le. Ma már van is olyan egyházunk, amely kimondotta, hogy semmiféle adományt nem hirdet ki. Ebben kétségtelenül sok igazság van, de azt sem lehet tagadni, hogy a bevételek ellenőrzése szempontjából talán a legköny- nyebben keresztülvihető s igen egészséges mód. Ha t. i. csak véletlenségből is kimarad valamelyik adakozó testvérünknek a neve: egészen bizonyos, hogy az nem tűnik el nyomtalanul, mert a hibát nyomon követi a felszólalás. Az ellenőr azonban igy is csak abban az esetben töltheti be saját hivatását, ha ezt a hirdetési könyvet ő vezeti, és nem más! A kiadások ellenőrzésének, igazi ellenőrzésének egyedüli módja az, ha a pénztárnok csak az ellenőr utalványára fizethet ki bármit. Az -ellenőrzés ugyanis nemcsak abból áll, hogy a havi vagy negyedévi számadások alkalmával az ellenőr a többiekkel együtt megnézi, hogy a csekkek visszajöttek-é s hogy vájjon jól van-é összeadva, kivonva a pénztárnoki könyv? Az ellenőrnek már eleve mérlegelnie kellene az egyes kiadási tételeket először abból a szempontból, hogy a költségvetés kereteiben történtek-é azok s másodszor, hogy elég gazdaságosan voltak-é foganatosítva ? Működésében tehát ne szorítkozzék csupán a számok helyes vagy helytelen összeadásának ■megállapítására, hanem terjessze ki figyelmét a bevételi és kiadási tételek milyenségének megállapítására is! Legyenaz ő feladata, hogy a számadásról csoportosított kimutatásokat készítsen. Tárja föl a gyülekezet előtt, hogy mennyi volt a bevétel tagsági dijakból, adományokból, perselypénzekből, stb. s vizsgálja meg, hogy ezek a bevételék arányban vannak-é a gyülekezeti tagok létszámával ? Az egyház költségvetése legyen ott állandóan a szeme előtt s kisérje figyelemmel, hogy a számadás az év folyamán is ott mo- zog-é annak határain belül, vagy pedig túllépte azokat? Különösen az év végén, amikor működésiéről a gyülekezetnek jelentést tesz, hangsúlyozottan emeljen ki minden olyan jelenséget, amely a költségvetés helyes vagy helytelen voltára vonatkozik s törekedjen arra, hogy a helyes és célszerű gazdálkodás mellett az egyháznak szabályozott és rendes mederben folyó anyagi élete legyen. így vál'hatik igazán fontos tényezővé az egyházi életben, mert ahol systematikus gazdasági élet folyik: ott a dollár nem 100 cntet, hanem ennlál jóval többet ér! A rendszeresség fönntartásáért pedig az ellenőr igen nagy mértékben felelős. MONDAT PRÉDIKÁCIÓK. MIKOR ÉSZREVESSZÜK — — Embertársunk bajait: rendesén megszűnünk őt elitélni. — Gyengeségünket: sok szívfájdalomtól menthetjük meg magunkat. —- Felebarátunk törekedéseit: rendesen becsülni kezdjük őt. — A saját fogyatkozásainkat: másokra sem tekintünk felhányó szemmel. — A balsikeres ember küzdéseit: rendesen tisztelni kezdjük őt. — Felebarátunk komoly problémáit: rendesen hálásak vagyunk a saját munkánkért. HA ÜGY ÉLSZ — — Mint egy forgószél: sohasem fogod a nyugodtságnak örömmámorát érezni. — Mint egy megelégedett: óvakodj a könnyelműségbe való tespedéstől. — Mint akinek célja nincs: Barátok nélkül fogsz meghalni. — Mint az, aki bátor: Csatáid felét küzdés nélkül megnyered. — Mintha az Isten törődne veled: Mindenütt jeleit fogod látni az Ő gondviselésének. — Mint a viszálykodók: egyik ház sem lesz elég nagy néked. Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesiilettől. Toledo, O., 1946 Bakewell St. Kedves Lelkésztársam! “Akik az Urban biznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyük . . Ézsaiás 40:31. A nagy összeomlás után, nekünk magyaróknak, szülőhazánk egyharmad részén kívül, csak a hitünk maradt meg. Az az Istenben vetett erős hit, hogy azért tette be a szenvedés tüzébe, hogy kiolvassza belőle a salakot s egy megtisztult, megedződött, erejében megújult népet hozzon ki. Acélt akar keverni a lágy aranyba, a magyar szívbe. Az az erős hitünk, hogy ennek a megújult, adélos szivü és akaratú, Istenben bizó magyarnak, mint egykor Jóbnak, visz- szaadja mindazt, amit elvesztettünk, visszaadja szülőhazánkat. Ez a hit segített meg abban, hogy nemcsak nem merültünk el a csüggedés mocsarában, hanem erőnk megújult s a megújult erővel megkezdettük a munkát Magyarország igazsága s igy feltámadása utjának egyengetésére. S most ebben a munkában az isteni Ígéretnek uj részéhez érkeztünk: “akik az Urban biznak . . . szárnyra kelnek, mint a saskeselyük!” Szárnyat akarunk adni a magyar igazságnak, hadd repülje be előbb Amerikát s aztán, hadd repülje be Európát. Szárnyra kél a “Justice for Hungary”, hogy az egész müveit világ figyelmét odairányitsa a keresztre szögezett, szenvedő Magyarországra. Hogy pilótánk, Magyar Sándor s vele együtt a magyar igazság elindulhasson hóditó urjára, előbb szárnyat kell neki adnunk. Áldozatot kell hoznunk. Kérem kedves Lelkésztestvéreimet, hogy hozza meg azt az első áldozatot: olvassa el az idecsatolt nyomtatványt SZEBB JÖVŐ Nélkülözhetetlenül hasznos havi folyóirat a Vasárnapi Iskolák, C. E. Társaságok és Ifjúsági Körök részére. Szerkesztik és kiadják Böszörményi M. István és Péter Antal lelkészek. 641 Hancock Ave. — Bridgeport, Conn. Előfizetési ára csoportos előfizetésnél egy évre 50 cent. Külön rendelve $1.00. A REFORMÁTUSOK LAPJÁVAL EGYÜTT $2.25. ha előfizetését egy összegben beküldi.
