Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-02-22 / 8. szám

VOL. XXXI. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. FEBRUARY 22, 1930. No. 8. SZÁM AMERIKAI MAGYAR Reformátusa ^' apja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED QB .J-------------------------- ---------------------------r ■- - - -----------------<fi. r'ER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th A ve., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. Mit kell cselekednem, hogy idveziiljek ? LINCOLN ÁBRAHÁM. Az Egyesült Államoknak két legna­gyobb embere: Washington és Lincoln. Mindketten Február havában születtek s az amerikai Nemzet mély hódolattal adózik mindkettőnek születésnapján. Lincoln Ábrahám 1809 Február 12-én, egyszerű szülőktől származott, akiknek nehezen kellett küzdeniük a mindennapi kenyérért. Szó sem lehetett róla, hogv 1 inkát iskoláztassák, az elemi iskolából is csak két osztályt végezhetett el. Pe­dig korán jelentkezett nála a komoly tanulnivágyás és esténként a tűz vilá­gánál szomjas lélekkel olvasgatott. Mily nagy hatással lehetett reá, hogy jó könyvek kerültek keze ügyébe. A biblia, A zarándok útja, Aesopus meséi, Robinson Crusoe és Washington élet­rajza azok a könyvek, melyekből a fia­tal Lincoln szelleme táplálkozott. Ezek közül a bibliát és Aesopus meséit min­dig kéznél tartotta és újra meg újra el­olvasta őket. Később megválva a szülei háztól, kü­lönböző foglalkozásokban próbálta meg szerencsijét. Volt segéd egy füszerüz- letben. Időközben állandóan bővitette ismereteit és kitanult ügyvédnek. Mint ügyvéd 'került aztán a politikai életbe. Fel van jegyezve róla, hogy amikor egy néger .rabszolga kinoztatását látta, meg­fogadta, hogy életében mindent el fog követni az embertelen rabszolgakeres­kedés ellen. Ekkor pedig még nem is álmodta, hogy az isteni gondviselés mi­lyen felelős állásba fogja helyezni. 1860-ban elnöknek lett választva, pedig a rabszolgatartó déli államok valameny- nyien ellene adták le szavazatukat. Pol­gárháború ütött ki s 1863 január 1-én Lincoln szabadoknak nyilvánitotta a rabszolgákat. Alig van egyéniség, aki oly nagy ér­deklődés központja, mint ő. Eddig több mint 3000 könyv jelent meg életéről és munkásságáról. Szabó Antal. Az életben ez — és kell is, hogy ez legyen — a legfőbb kérdés: Mit kell tennem, hogy el ne pusztuljak? Ez mindenkit személyesen és közvetlen érint és érdekel, mert fontossága ha- sonlithatatlan és példátlan. Ez egy olyan kérdés, amelyet minden ember, midőn szembe kell tekintenie önmagát, az életet és az Örökkévalóságot, mint p. u. a filippibelinek is kellett, reszket­ve kérdez. Mindenki aggodalmas az ő egyéni végzetét és megváltását illető­leg. De nagyon sokszor csak akkor már, amikor sülyed a hajója, vagy ég a háza. Egyesek szerint teljesen ostobaság aggódni e kérdés felett. “Miért törődsz azzal? vagy meg akarsz halni?” — kér­kednek gúnyosan. “Hiszen fiatal, erős és egészséges vagy. Aztán ez úgyis csak az öregeket, a betegeket, és azo­kat, kiknek egyik lábuk már a sírban van, 'érdekelhet közelről. Hogy is tudsz ilyen hülyeséget még csak el is kép­zelni, kevésbbé aggódni miatta?” Egy fiatal herceget is épen ilyen érvelé­sekkel akart egyik társa meggyőzni, de ő átérzetten, bölcsen válaszolt annak kigunyoló kérdéseire: “Nincs, kedves barátom, nincs igazad. Én már voltam a temetőben . . . Nagyon sok sir van ott, ami jóval kisebb, mint ién.” Az életben, — lehet ritkán — de né­ha azért mégis csak megdördül eme lelkeket megrázó, isteni szózat: Mit használ az embernek, ha az egész vilá­got elnyeri is és a saját lelkét pedig elveszíti? Az emberek birtokukat és életüket bebiztosítják, mert úgy véle­kednek, —- elég jogosan — hogy anél­kül nem lehet biztonságban élniök. Ez mind jó és helyes. De azért érdekes: épen azokat biztosítják be, amik úgyis elpusztulnak és elmúlnak. Mig ellenben a lelkűk bebiztosításával nem igen tö­rődnek. Mintha a léleknek nem volna szüksége biztosításra ? El ne felejtsd: ha vagyonodat elpa­zaroltad, házad leégett, anyagilag tönk­rementéi, azért még mindig kezdhetsz újból, mert még mindig megvan a szi­lárd, a romolhatatlan tőke: megvagy te. De ha lelkedet elvesztetted, mid van? Mivel pótolhatod, v.agy helyet­tesítheted azt? Tehát komolyan gondolkozol-e meg­váltásod, jobban mondva, megújulásod felett? A legigazibb, a legtisztább im­pulzus benned arra késztet, hogy komo­lyan és most törődj végzeteddel. A hal­dokló, a vizbefulladó vájjon komolyan veszi-e a halált? Komolyan kell idvezüfésünkkel fog­lalkoznunk továbbá azért, mert mi hal­hatatlanok vagyunk. Csupán testünk az, ami széjjel porlódik. Jellemvoná­saink, gondolkozásunk menete, érzé­seink, szeretetünk, gyűlöletünk stb. öröklődik. Lelkünk pedig, mint egy meggyökeredzett élő lény, fokozatosan, szakadatlanul fejlődik a tökéletesedésig, mely csendes kifejlődésben a halál is nem szakadást, hanem csak a növeke­dési környezetének változását és vál­toztatását jelenti. Mint halhatatlanok, előttünk a nagy Örökkévalóságban két ellenkező, pozi­tív ‘és negativ, végcél áll: az egyik az Isten ajándéka — az örökélet és a má­sik pedig a bűn zsoldja — az örökhalál. E földről két csoport “tránszport" indul, halad a végállomások: az Örök­kévalóság hazája, a menyország és a pokol felé. És, kedves atyámfia, engedd meg, hogy egészen közvetlen feltegyem neked e kérdést: Melyik “tránszport- ban” utazol-e te? Vájjon nem most-e annak az ideje, hogy jól megnézd, me­lyik vonatra szálsz fel? Mert a földi állomáson “return” jegyet nem árul­nak, és ha nem szereted majd azt a he­lyet, ahová készakarva, vagy véletlenül vonatod elvisz, 'hogyan fogsz onnan visszajönni ? (Szeretet.) Nagy Ferenc.

Next

/
Thumbnails
Contents