Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-02-15 / 7. szám
VOL. XXXI. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. FEB Y 15, 1930. No. 7. SZÁM. AMERIKAI to. * .v. FORMÁTUSOK LAPJA AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden közlemény és eló'fizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. WASHINGTON GYÖRGY. Amíg az Amerikai Egyesült Államok állni fog, amig az emberek megbecsüléssel tekintenek vissza a történet nagy hőseire, addig Washington György nevét is emlegetni fogják. “Amerika atyjának” szokták őt nevezni, mivel az Egyesült Államok függetlenségének kivívásában vezető szerepet játszott. 1732 Február 12-én született Virginia Államban. Csupán 11 éves volt, .amikor apja elhalálozott s nagyon jellemző reá, hogy a hét gyermekkel özvegyen maradt édesanyjának minden fiatalsága mellett nagy segítségére volt. Különben Washington édesanyja maga is határozott jellemmel biró asszony volt, aki gyermekeit a legnagyobb gonddal nevelte. Minden elfoglaltsága dacára időt szakított 'reá, hogy háziasszonyi kötelessége mellett gyermekeit tanitsa és jó könyvekkel ismertesse meg őket. A legnagyobb engedelmességet követelte tőlük s minden dolgát pontos beosztással és mintaszerűen végezte, amelynek jótékony hatása nem maradt el. Különösen György vett át sokat anyja rendszere- tetéből. 19 éves korában már őrnagyi rangban szolgál a hadseregben és Bradock tábornok mellett különböző ütközetekben is részt vesz. 1759-ben megnősülve otthagyja a katonai pályát és ültetvényes lesz. Közügyeknél azonban gyakran igénybeveszik s a polgári kötelesség elől pedig sohasem zárkózik el. Amikor Anglia és Amerika között a harcok megkezdődnek, Washingtont az amerikai hadsereg főparancsnokává nevezik ki. Váltakozó és hosszú ideig tartó harcok után megadásra kénysze- ritette az angol csapatot s a megkötött békeszerződés biztosította az Egyesült Államok függetlenségét. Mint kiváló katona és államférfi, de különösen, mint az Egyesült Államok első elnöke az utókortól megbecsülést és tiszteletet érdemel. (Szeretet.) Szabó Antal. Presbiter a választáson. (M.) Azaz hogy, ekkor még nem presbiter, csak presbiter-jelölt. Együtt van a gyülekezet avégett, hogy megválassza az uj elöljáróit: gondnokot, pénztárnokot, jegyzőt, ellenőrt, presbitereket. Különösen a gondnok és pénztárnok megválasztása még meglehetősen nagy gondot okoz s általában véve nagyobb körültekintéssel szokott megtörténni. Rendes gyakorlat az, hogy jelölő bizottságot küldenek ki, akik aztán a különböző tisztségekre jelölteket állítanak, akikre aztán titkos szavazással leadják a szavazatokat. Elsősorban tehát a jelölő bizottságtól függ, hogy ki legyen a gondnok, pénztárnok, stb. A jelölő bizottság munkája arra való, hogy a szavazatok ne oszoljanak meg felettébb s el kell ismernünk azt, hogy a jelölő bizottságok igyekeznek az arra alkalmas férfiakat jelölni. Bizonyos gond, mérlegelés előzi tehát meg a választást s mert egyébként is, legalább is a legtöbb helyen, titkos szavazás utján történik: föl lehet tennünk, hogy a gyülekezetnek, illetőleg a gyűlésen jelen levőknek a legjobb akarata és belátása érvényesül a választáson. Egyetlen szépség hibája csak az, hogy rendesen nagy különbség van a gyülekezet és a gyűlésen jelenlevők között. Ha mindenki ott volna: a választásnak e módja ellen nem lehetne kifogást emelni. Sajnos azonban, de aligha van olyan közgyűlés, ahol mindenki. jelen lenne. Vannak, akik a legjobb akarat mellett sem jelenhetnek meg. Vannak olyanok, akik egy vagy más okból egyenesen nem akarnak jelen lenni. Ez a szépséghiba tehát még itt is orvoslásra szorul. Még több kifogást lehet azonban emelni a presbiterek megválasztásánál. Legelső hiba az a nagyon általános gyakorlat, hogy “aki nincs jelen, nem választható.” A lelkésznek, akinek kö- telességszerüen kell őrködnie a jogrend felett, sokszor valóságos harcot kell folytatnia e helytelen felfogással szemben. A választhatósági jog nem attól függ, hogy jelen van-é valaki a gyűlésen, vagy nincs? Különösen itt, Amerikában sohasem szabad erről elfeledkeznünk. Hiszen mindennapi dolog, hogy valaki a legjobb akarata mellett sem tud megjelenni a munkája miatt. Esetleg betegség akadályozza. Sokan vannak olyanok s éppen a választásra legalkalmasabb, szelíd, alázatos, békességes lelkek, akiket a gyűléstől visszatart az a sajnálatos, de gyakran észlelhető jelenség, hogy a gyűléseken sokszor csak azok uralkodnak, akik jobban győzik hanggal s akikből a presbiteri tisztség legfőbb kellékei: az alázatosság, a szelídség, a mások iránti figyelem hiányzik. Tisztelet azoknak a kivételeknek, ahol a halk szavú, de Istenfélő életük, templomba járásuk, szeretetük, igaz hitük révén kiemelkedő egyháztagok véleménye az uralkodó. Az ilyen gyülekezet saját magának adja meg a legnagyobb tisztességet. A választásnál sohasem azt kell vizsgálni, hogy ki van jelen és ki nincsen jelen, hanem azt, hogy ki alkalmas a tisztségre és kicsoda nem. Ezzel szemben azt szokták vetni, hogy ha olyat választunk meg, aki nincsen ott és azután esetleg nem fogadja el a választást: akkor lehet kezdeni újból az egészet. Nos, még ha ez az eset állana is elő; sokkal bölcsebb dolog akár elölről kezdeni a választást, semhogy esetleg olyanok kerüljenek az egyház élére, akik arra nem alkalmasak. A legfőbb dolog mégis csak az, hogy az arra legalkalmasabb férfiak kerüljenek az egyháztanácsba. Egyébként pedig sohase féljen ilyen eshetőségtől az a gyülekezet, amely megbecsüli a maga elöljáróit. Ha egy élő hitü, szelíd lelkületű, érzékeny kedélyű ember vonakodik a választás
