Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-20 / 51-52. szám
8-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Sl—S2-ik szám. AM2RIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New York, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8th Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at Che P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa.- s CSENDES ORA. I Közli: Újlaki Ferenc lelkész. LÁMPA — CSILLAG! i Ének: 78. dics. 1, 2. “Dicsőség a magas mennyekben . . .” IMA: Édes Atyám! Kicsiny Bethlenemben megcsendült az ének: dicséret, dicsőség az ég Istenének! Az én szivemben is megcsendül az ének, megfogamzik a hála és imádság. Kitör s mint jóillatu áldozati füst Feléd száll, neked luktól. “Dicsőség magasságban az Istennek!’’ Áldott legyen a Te neved, mert meghallgattad a Hozzád küldött segélykiáltást és válaszoltál rá. Megszakasztottad egeidet s alászállottál a földre, testet öltöttél, emberi testet. Kezet nyújtottál felénk, simogató, édesanya kezet. Szóltál szelíden, mint egy édes jóbarát. Megengeded, hogy leüljünk lábaidhoz, megcsókoljuk kezedet. Atyám áldott légy a karácsonyi nagy titokért: “az Ige testté lett, lakozott közöttünk!’’ Kit oly régtől fogva, szivsza- kadva, vártak, megszületett Megváltója a bűnös világnak! Áldott Megváltóm! Születésed ünnepén im felajánlom szivemet. Jövel, fogadd cl. Lakozz benne, tisztisd meg és áldd meg. Fogadd el karácsonyi ajándékul. Ámen, Bibliaolvasás: II. Péter 1:19. “Biztos nálunk a prófétai beszéd, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világitó szövétnekre, mig nappal virrad és hajnal csillag kél fel szivetekben . . .” Sötét hely. Hol van ez a sötét hely ? ez a föld volna az? Ha valaki látott búzatáblát piros pipacsokkal teleszórva; égbenyuló, hókoronával ékeskedő hegycsúcsokat; ha látott naplenyugtát, amikor a nap bearanyozza az ég alját; vagy zajgó tenger partján hullámtörést, — mondhatja-e, hogy sötét ez a föld? . . . Az, aki a mezőn járva vadvirágot szedett, az erdőben, a fa tövében ibolyát talált, a kertben gyöngyvirágot, rózsát szakasztott ; aki látta a puha fészekben a kicsiny, pelyhes madárfiókákat, amint az anyamadár etette őket; aki látott gyermekeket kacagva hancurozni, hallott, madarat csicseregni, fülemülét dalolni, — az mondhatja-e, hogy sötét ez a föld? Aki az élet utján talált egy szerető szivet, aki az ő számára olyan a többi között, mint liliom a tövisek között; aki csendes téli estén, a kályha, vagy a kandalló előtt ott ülhet szeretteivel édes, meghitt beszélgetésben; aki megkóstolta a szeretet édességét, — mondhatja-e, hogy sötét ez a föld? Aki megtalálta Megváltóját s szivében áldott békesség lakozik, ■— mondhatja-e, hogy sötét ez a föld ? Sötét, — csillag nélkül, Isten, reménység nélkül. Sötét mindazok számára, akiknek még nem ragyogott fel a hajnalcsillag. A félvad állapotban élő emberek, szép, dús, pompázó természeti világban élnek. És a lelkűk mégis oly messze van a boldogságtól. Olyan emberek között élnek, akikben nem bizhatnak. Meglopják, leütik, felfalják egymást. A természet telve van gonosz szellemekkel. A szél zúgásában rossz szellemet vél. Bé- nitó félelem szállja meg szivét, ha a nagy erdőséget látja, mert az erdőségben gonosz állatok, gonosz szellemek élnek s nem tudja mikor ragadják el őt. A félelem elhomályositja a természet szépségét, megbénítja az életkedvet. A nép, amely a félelem, a babonaság sötétségében ül, világosságot vár. Várja a hajnalcsillag megjelenését. Sötét a föld? ezeknek sötét. De menjünk tovább. Illés menekül. Egy fa tövében leül. Elkeseredve kiált fel: “elég, Uram, az én életem! . . . . vedd el . . .” Miért? ... A csalódás miatt. “Minek illatozik a 'kis ibolya . . . minek a madárdal ... — mondja a magyar dal. Nem kell. Miért? . . . Mert csalódás érte. Dávid, a gazdag, hatalmas király, az erdő sűrűjében, virágillat, madárcsicsergés között, fia holttestére borulva, igy zokog: “édes fiam, szerelmes fiam!... inkább én haltam volna meg!” Oly reménytelen, sötét minden. Miért? .... A halál s a gyermeki hálátlanság miatt. “Némuljon el a hegedű, madár se daloljon, boruljon be az égbolt is, csillag se ragyogjon . . .” Minden sötét, semminek sincs értéke. Miért? . . . Mert beteg az, aki szivének legkedvesebb. Sötét a föld? Óh az ilyen esetekben, lelkiállapotban, vigasztalan sötét. Mi van odaát? ... Ha meghal az ember, lél-e ő? . . . Jön-e valaki, aki széthúzza a jövőt eltakaró fátyolt s bepillantást enged oda? . 'A szív úgy vágyik vigasztalásra, megnyugvásra, világosságra. Fel fel tör az imádság. És a sötétben ki-kigyul egy egy lámpa. Megjelenik egy-egy próféta. Elhangzik egy-egy prófétai szó? Mint a sötétben világitó lámpa — oszladozik a sötétség. De az emberi lélek többre vágyik. S vágya ebben az imádságban tör ki: “Óh, vajha megszakasztanád egeidet és alászállanál . . .” Bethlehem mezőin sötétség ül. Az egész világ sóhajtozva nyög és várja az Isten Fiának megjelenését. “Vigyázó! meddig még az éjszaka? És amig ők várnak, egy ifjú pár halad Bethlehem felé. Nem kapnak szállást sehol. “Vigyázó! meddig még az éjszaka? “Már helyet találtak. Az újszülött gyermek sirása veri fel az istáló csendjét. Az éjszaka elmúlt. Nappal virradt. Egy gyermek képében leszállóit a földre az Ur. Az éjszakában ragyogó fényesség támad. Angyali seregek éneke hangzik: “Dicsőség a mennyekben az Istennek...” Elmúlt az éj. Felragyogott a nap. A bethlehemi mezőkön fény, keleten csillag. A karácsony éj kijelentette a nagy titkot: “Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fit adta . . .” Bus szív, ne sírj! szeret az Ur! Atyád az Isten ! E földön otthon vagy, Atyád házában, testvérek között élsz. Bus szív, ne sirj! szeret az Ur, meggyógyítja minden betegségedet, megbocsátja bűnödet, örök élettel koronáz meg téged! Nappal virradt, hajnal csillag kelt-fel a szivekben! Nincs többet szorongás. A nép, amely nagy sötétségben ült, látott nagy világosságot. IMA: Eljött a hajnalcsillag, elmúlt a sötétség, édes Atyám, jó Istenem! És mégis mily sokan élnek félelemben, remény nélkül. Mily sok arcra, homlokra szánt barázdákat a gond, az aggodalmas- kodás. Köny és vér öntözi a földet. Fel kelt a hajnalcsillag és ez a föld még mindig nem otthon, az ember még mindig nem testvér. Istenem! szánd meg e világot és könyörülj rajtunk! Cselekedd meg hogy a karácsony örömüzenete, az angyalok éneke behatoljon minden szívbe, minden házba, s oszlassa cl a félelmet, űzze cl az aggodalmaskodást, törölje le a könnyeket, szaporítsa meg a mindennapi kenyeret. Világ Megváltója! Jézus! aki éheztél, szomjuhoztál, szenvedtél, jöjj
