Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-20 / 51-52. szám
51—52-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal négy egyházmegye van: a Keleti, a Központi, a Tóparti és a Magyar Sión egyházmegyék, amelyek mintegy 80 gyülekezetei s körülbelül 10,000 urva- csorázó tagot foglalnak magukban. Hatalmas nevelésügye munka folyik a lan- casteri főiskolában. Tovább jelenik meg a Reformátusok Lapja, amelyet közösen támogatnak a Reformed és Presbyterian Boardok, nyári iskolák vezettetnek s diakonisszák segélyeztetnek a Women’s Missionary Soeciety által. Az egyesülésnek ez az időszaka nemcsak azt eredményezte, hogy az Egyesült Államokbeli magyar egyházak tagjai lettek e szép testvériességnek, hanem egyúttal erősítették azt az üdvös viszonyt is, amely az amerikai felekezetek és a hazai egyház között fentáll. * * * 4. Átmenet. Egy évforduló nemcsak arra való, hogy visszatekintsünk a múltba és fölelevenitsük az elmúlt napokat, de ugyanakkor előre is kell néznünk a jövőbe és terveket kell készítenünk a jövő évekre. Negyven év alatt nagy változás történt a mi amerikai életünkben épen úgy, mint a mi protestáns közösségünkben. És úgy látszik, hogy a közel jövő még nagyobb változásokat fog eredményezni. A társadalmi, ipari és általános viszonyok éppen úgy okozzák ezt, mint Amerikának és az egész világ népességének vallásos élete. A magyaroknak egy uj nemzettsége él már az országban. Ezek a fiatalok kezdik átvenni a vezetést saját fajuk körében, Ezek már amerikai eszmékkel vannak átitatva s a dolgok természete szerint a társadalmi és vallási élet uj eszmekörébe igyekeznek vezetni népüket. Minden törekvés, amely meg akarja akadályozni ezt az irányzatot, hiábavaló és a mi amerikai magyar egyházaink jövendője ahhoz képest van biztosítva, amilyen mértékben elfogadjuk az elkerülhetetlent és ahhoz alkalmazzuk életünket. * * * Mint a Reformed Church in the U. S. egyetemes zsinatjának elnöke és a bel- missziói bizottság titkára, a negyven éves évfordulón nagv órömmel gratulálok összes magyar gyülekezeteinknek, a lelkészeknek és egyháztagoknak s a jövőre nézve kérem rájuk Istennek áldását. Charles E. Schaeffer. LAPTÁRSAINKAT úgy Amerikában, mint a szülőföldön kérjük a testvéries csereviszony fenntartására. Természetes dolog, hogy ahonnan nem kapjuk meg a cserepéldányokat, azok elmaradásához nekünk is kell alkalmazkodnunk. A tövis helyén cziprus nevelteden ... Csodálatos a mi történelmünk, amerikai magyar reformátusok történelme. Mi volt itt negyven évvel ezelőtt és mi van ma ?! Atyáink mondják, az öreg, ősz hajú próféták, az egyház alapitói, beszélik: “Toledóban harminc évvel ezelőtt, ott — ahol most a református templom áll, — almás kert volt, az utca hepehupás, az árokban zöld békanyállal belepett viz...” Lorainban: “mikor a templomépitéshez kezdtünk, itt még erdőség volt. Csak annyi helyet irtottunk ki, amennyi a templomnak kellett . . . Olyan mocsaras hely volt ez itt, hogy gummi csizmában jártunk . . Hasonlókat mondanak a többi helyekről is. Almáskert . . . erdő . . . tövis . . . bogáncs, ... az emberek szegények. Nem voltak gazdagok, nem hoztak ide anyagi javakat, de volt hitük. Hitük Istenben, bizalmuk népünk áldozatkészségében. És a hit csodás ereje megnyitotta a sziveket, megérintette a földet, a gyárkémények füstjeit. A szivek, a föld, a bányákban és gyárakban, verejtékkel keresett dollárok kövekké, téglákká, urasztalává, szószékké, a toronyra feltüzött csillagokká alakultak, a testvéri áldozatos szeretet összeforrasz- tobta és az elmúlt negyven esztendő alatt 112 magyar református templom épült fel. Tóvá lett a délibáb. A tövis helyén cziprus, a bogáncs helyett mir- tus nevekedett! Dicsőség érte Istennek! És most, negyven év múltával, uj feladatok előtt állunk. Az atyák, az idősebbek megépítették a hidat, hogy az utánuk következő nemzedék azon át bemehessen a szebb, tartalmasabb, Istenben bővölködő, diadalmas életbe. Hogy az eddigi munka hiábavalóvá ne legyen, hogy a megadott eszközöket használják is, ahhoz szükséges, hogy az egyház teljes odaadással, égő lelkesedéssel vigye tovább a belső építést. És a belső építésben teljes szeretetét, áldozatkész-, ségét, figyelmét a gyermekseregre és az ifjúságra forditsa. Zakariás próféta, egyebek között, ebben írja le a szebb jövő egyik ismertető jelét: “és megtelnek a város utcái fiukkal és leányokkal . ...” Ez a mi megmaradásunknak titka: megtelnek templomaink, iskoláink, templomunk udvarai, fiukkal és leányokkal! Ebben nemcsak az egyházaknak, hanem az ifjaknak is nagy kötelessége van. ltjainknak több adatott, mint az Amerikába ifjan került, de most már korossá lett, templomépitő nemzedéknek. Két nyelven beszélnek, tanultab- bak, szüleik verejtéke, önfeláldozása árán, magasabb színvonalú életbe jutottak, nagyobb munkakörök betöltésére alkalmasak. Erősebbek, tanultabbak. Ez a többlet elbizakodottságra vezesse-e őket ? Akinek több adatott, attól többet is várnak. Többet vár az Isten, többet várnak az emberek. Az ifjaknak kötelességük, hogy rátermettségükkel, lehetőségeikkel, tudásukkal, álljanak oda az egyház, a Krisztus ügye szolgálatába. Ne engedjék lehanyatlani, sőt emeljék magasra, vigyék teljes diadalra Krisztusnak amerikai magyar református zászlaját! Akkor jutunk tovább a fejlődés utján! Csodálatos dolog az, hogy megengedte az Ur, hogy eddig még, évről-évre mindig feljebb emelkedtünk. A hit virágával megérintettük a port, füstöt s az templommá, iskolává alakult, iépcső- vé lett Isten felé. A lépcsőn felmenve a csillagokhoz jutunk, a csillagok megint lépcsőkké állanak össze s ezen felül várnak az angyalok. Az angyalok össze- hajták szárnayikat, hogy azon lépdeljünk fel az Ur elé. Végül ott vár az Ur. Csodálatos, örömteljes dolog -haladni a Jézus elhívása nyomán. De az örömök öröme lesz, ha nem magunkban állunk majd ott, hanem ha ott lesznek azok is, akiket a mi életünkön át érintett, ragadott meg az Ur. Vasárnapi iskolai tanítók, ifjúsági munkások, presbiterek, lelkészek, családapák, családanyák! Óh bár mind úgy állhatnánk az Ur színe elé, hogy elmondhatnánk nemcsak azt: Uram itt vagyok! hanem azt is: Uram itt vagyok és velem együtt azok, akiket reám bíztál! azok közül egy sem veszett el! így állhatunk majd színe elé, ha megértjük, ha követjük a negyven esztendő határánál reánk váró feladatokat. Újlaki Ferenc * az AMREL elnöke. 4 I 4 4 Boldog ünnepeket 4 Olvasóinknak e helyen kívánunk boldog ünnepeket. Az ünnepek alkalmából összevont számot adtunk, tehát lapunk a következő héten nem jelenik meg. De ha Isten megsegít bennünket, az uj esztendőben megújult formában kopogtatunk be olvasóink ajtaján. 4 4 4 4 4 4 4 4
