Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-20 / 51-52. szám
2-ik oldal. amerikai magyar reformátusok lapja 51—52-ik szám. 1 § IA teslvér-szeretet jegyében, | 35 35 • Az 1930. év jubileumi év az amerikai: magyar ref. egyházi élet mezején. Most volt 40 esztendeje annak, hogy a Reformed Church in the U ,S. megértő, szivvel, hittestvéri szeretettel jött az; akkor még szárnyait bontogató amerikai magyar reformátusság segitségére & közel 30 esztendeje, hogy a Presbyterian Church ugyanazzal a lelkülettel! közeledett hozzánk. A nevezetes évfordulóról s amerikai hittestvéreinkröl, azoknak önzetlen, áldozatkész munkájáról emlékezett meg a. Lelkészegyesület, amikor legutóbbi gyűlésében az alábbi határozatot hozta s. küldte meg a Reformed, illetőleg a Presbyterian Church belmissziói bizottságainak. Az üdvözlő, hálaadó határozatot a maga terjedelmében közöljük, amint következik: * * * “Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület a f. évi November hó, 12-én és 13-án tartott évi közgyűlésében mélységes hálával emlékezett meg arról, hogy a Reformed Church in the U. S. immár 40 esztendeje, a Presbyterian Church in the U. S. A. pedig közel 30 esztendeje folytat Istentől gazdagon megáldott munkát az amerikai magyar reformátusság körében. Isten iránt érzett mély hálájának a Clevelandi Első Magyar Ref. Egyház templomában tartott Istentiszteleten, a templom minden egyes zugát betöltő hatalmas gyülekezet jelenlétében adott kifejezést s kérte az egek Urát mindkét 'közegyházra, annak minden munkájára s az amerikai magyar reformátusságra. Kedves kötelességének tartja azonban, hogy hálaérzetét úgy a Reformed Church in the U. S., mint a Presbyterian Church in the U. S. A. illetékes hatóságai előtt is kifejezésre juttassa s megköszönje nekiek azt az áldozatokkal teljes jóságot, amelyet Amerikába szakadt magyar származású hittestvéreikkel szemben 30, illetőleg 40 esztendőn keresztül kifejtettek. Háládatos szivvel ismeri el, hogy ez a munka kezdettől fogva az Isten szolgálatának s az önzetlen testvér-szere- tetnek jegyében folyt s egyetlen célja volt csupán: Isten országának terjesztése. A meghozott erkölcsi és anyagi áldozatokkal szemben sem a Reformed, sem a Presbyterian Church soha sem kivánt tőlünk más ellenértéket, mint hogy legyünk Krisztusunknak mindenkor hűséges követői, az Isten országának odaadó polgárai. Bennünket sem nyelvünkben, sem Istentiszteleti rendünkben, sem egyházi birtokainkban soha nem háborgatott s részesévé tett bennünket mind amaz alkotmányos jogoknak és szabadságoknak, amelyek a közegyházak bármely más alkotó tagját megilletik s amelyek bőséges teret és alkalmat nyújtanak az önkormányzatnak és a benső értékeknek kifejtésére. Sohasem gátolt bennünket abban, hogy ápoljuk és fenntartsuk azokat a benső érzelmeket, amelyek bennünket, mint magyar származású amerikai polgárokat szülőföldünkhöz és anyaegyházunkhoz fűznek. Mindig bizalommal viseltetett hozzánk s mi úgy érezzük, hogy ebben a bizalmában nem is csalódott meg. Amidőn e jóságot ismételten megköszönjük, mi, az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület tagjai, a jövőre nézve is biztositjuk úgy a Reformed, mint a Presbyterian egyházat a mi legodaadóbb hűségűnkről s arról, hogy ebiben a hűségben, hálában és köszönetben a mi gyülekezeteink is osztoznak. Hálánk és köszönetünk eme kifejezését jegyzőkönyvünkbe iktatjuk s megküldve azt a Reformed Church in the U. S. és a Presbyterian Church in the U. S. A. belmissziói bizottságainak, kérjük őket, hogy vegyék azt tudomásul s közöljék azt mindazokkal, akik irántunk, velők együtt élő, együtt imádkozó magyar származású hittestvéreik iránt érdeklődnek.” A REFORMÁTUSOK LAPJA SZERKESZTŐIHEZ. Amerikai magyar egyházaink megalakításának negyven éves évfordulója emlékezetes esemény az önök népének vallásos életében. Az Egyesült Államokbeli Református Egyházat illeti a tisztesség, hogy ebben az országban kezdettől fogva érdeklődött az Önök nemzetisége iránt. A lefolyt negyven év alatt soha, egy percig sem szűnt meg ez az érdeklődés. Mi többet tettünk a magyarokért, mint az összes többi protestáns felekezetek együttvéve. Örömmel használtuk a szolgálatnak amaz alkalmait, amelyek a letelt évek alatt kínálkoztak számunkra. Ez az időszak négy különböző korszakra oszlik. + * * 1. A kezdet. A munka negyven év előtt igen kezdetleges volt. Az első egyház Clevelandban alakult 1891. Január 1-én. Három hónappal később a második egyház szervezkedett Pittsburgh- ban, noha az első templom Pittsburghban megelőzte a másodikat Clevelandban. Csakhamar más egyházak is szerveztelek az ország többi részein s tiz éven keresztül a Reformed Church in the U. S. volt az egyetlen protestáns testület, amely a magyarok között munkálkodott. Az 1900. évben a Presbyterian Church kezdett missziói munkát a magyarok között. A bevándorlás hulláma emelkedett és a magyarok nagy számban telepedtek le ipari központjainkban, megalkották saját kis kolóniáikat, vágyakoztak az Egyház szolgálata után, saját nyelvükön és saját szokásaik szerint. íjc >fí 2. Szakadás. Mig a dolgok simán és biztatóan haladtak előre, szakadás történt akkor, amikor a magyarországi egyház elhatározta, hogy megszervezi a saját nemzeti egyházát Amerikában. A Reformed és Presbyterian Church-höz tartozó gyülekezeteknek egy nagy száma lépett be az uj szervezetbe. A hazai egyház egyidejűleg úgy szervezte ezeket a gyülekezeteket, hogy tizenöt év alatt mintegy harminc egyház tartozott hozzája, amelyek két egyházmegyébe, a Keleti és Nyugati Egyházmegyébe voltak beosztva. Azok a gyülekezetek, amelyek a Reformed Church-höz tartoztak, megalkották a Pittsburgh Synod kebelében a Magyar Egyházmegyét. A Presbyterian Church kebelében nem voltak magyar egyházmegyék, hanem minden magyar egyház ahhoz az egyházmegyéhez tartozik, amelyiknek területén fekszik. * * * 3. Egyesülés. Az 1922. évben nagy változás történt a magyar helyzetben nemcsak Amerikában, hanem Európában is. A háború vihart és pusztulást hozott Magyarországra és a hazai egyház úgy érezte, hogy eljött az ideje annak, hogy az Egyesült Államokbeli munkáját valamelyik Egyesült Államokbeli egyházi testület igazgassa. A magától értetődő testület, amelyhez ez átadás miatt fordulni kellett, a Reformed Church in the U. S. belmissziói bizottsága volt. A hazai egyház több kiküldöttje folytatott tanácskozásokat a belmissziói bizottság képviselőivel s e tanácskozások végre az úgynevezett Tiííini Egyezményre vezettek, amikor is a hazai egyház két egyházmegyéje, a Keleti és Nyugati Egyházmegye, fölvétetett a Reformed Church in the U. S. testvéri közösségébe. Mindenki érezte, hogy egy uj korszak kezdődik s azonnal tervek keletkeztek egy még nagyobb és még inkább alkotó munkára e nép között. Csak nyolc esztendő telt cl az uj berendezkedés óta, de ez az idő kiváló előhaladást tüntet föl. Most már
