Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-12-06 / 49. szám

2-ik oldal. lAMERÍ&AI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 49-ik szám. GULYÁS ANDRÁS 1903—1930. Egy csendesen munkálkodó, minde­neket tisztességben tartó református pappal szegényebb lett Magyar-Ameri- ka. Gulyás András segéd-lelkész atyánk­fia, a debreceni öreg Kollégium egyik legszebb reménysége, az amerikai egy­házi élet egyik odaadó, szeretetreméltó» munkása eltávozott sorainkból. A Független egyházi szervezet mun­kása volt. Leikéből azonban hiányoz­tak azok az adottságok, amelyek test- vérháborut inditottak a mi egyre fogyó,, egyre sorvadó magyar népünk soraiban.. Szájából gyűlölködést soha nem hallott senkisem. Ügyes tollforgató ember volt., írásaiban is mindig csak szeretni és imádkozni tudott a megboldogult test­vér. Egyetlen percig nem volt megelé­gedve helyzetével, amelybe a véletlen s. nem a meggyőződés sodorta bele. Egész, amerikai szereplése egy nagy vezekelés volt. Két év alatt három helyen is szol­gált, de szivében mindig a negyedik helyre vágyódott: hazafelé . . . Otthon összetörte, elgyengítette, pró­bára tette a hihetetlen szegénység’,, amelyben nevelkedett. Amerikától sok­kal jobbat várt. Amikor erre a földre tette a lábát, e sorok írója találkozott először vele. Tele volt a lelke remény­séggel. Ezt a reménységet úgyszólván hetek alatt kiirtotta szivéből az a ke­mény tusa, amit a puszta megélhetésért folytatnia kellett. Hónapok óta szám­olgatta már a napokat: mikor szaba­dulhat, mikor mehet vissza szülőföld­jére? Úgy vágyott vissza, mint talán senki közülünk ... Ez a honvágy él­tette, ez kecsegtette mint édes álom bensejében a jövendő idők reménysé­gét. Ez volt az éltetője, de ez volt az elsorvasztója is. A derék ifjú, aki makkegészségesen érkezett Amerikába, úgyszólván hetek alatt tönkre ment szervezetében. S egy­szer, amikor már igen közel volt a szabadulás lehetősége, ott találták meg egyháztagjai a 26 éves lelkészt a pa- róchía padlózatán vérző tüdővel. A leg­nagyobb targédiája ez volt a sorsának. Pár hét alatt tényleg útra kelt ... a jobb, a boldogabb hazába. Az egész amerikai református lelké- szi kar és református magyarság meg­hatva állja körül lélekben ezt a frissen hántolt sirhalmot a perth amboyi teme­tőben. Nekem igen kedves, drága barátom volt. Nehéz egy ilyen jó lelkű emberről nekrológot Írni. Elválasztott bennünket az a csúnya küzdelem, amelv a mi so rainlcat tizedeli. Gulyás Bandi azonban örökre megmaradt annak az aranyszívű debreceni diáknak az én számomra, aki volt a debreceni coetusokban. Csak nem rég üzente, hogy utolsó amerikai nap­jait nálam fogja eltölteni .... Hogy látni fogjuk egymást újra . . . S még a temetésére sem mehettünk el. A Perth Amboyi Kálvin János Egy­ház népe vasárnapi istentiszteletén imádkozott ezért a drágalelkü, szeretet­reméltó kálvinista lelkipásztorért s az egészen megtelt templom népe köny- nyezve kérte a jó Istent, hogy adjon csendes nyugodalmat, iháborithatatlan pihenést a sok küzdelem után örök álomra szenderült testvérnek. Temetésén a mi harangjaink is elsi­ratták s tudjuk, hogy az ércek zokogá­sában ott sirt az egész amerikai ma­gyar reformátusság! Béke és szeretet poraira! Áldás szép emlékére! Tukacs György. i REFORMÁTUS ÖNTUDAT. 1 ® 1 § Trja: Balogh E. István, lelkész. !gt “i Siti!SfgMBiHggBIHHBB A VÍZ HASZNÁLATA A KERESZT- SÉGBEN. Az öntudatos református embernek sohasem szabad megengednie azt, hogy valamely szent cselekménynek, pl. a ke- resztségnek, értelmetlen nézője legyen. Az öntudatos református embernek tudnia kell nemcsak azt, hogy mi az a keresztség, hanem azt is, hogy micso­dák annak a részei s hogy ezek az al­kotó részek önmagukban véve mit je­lentenek. Az átlag ember rendszerint tudomá­sul veszi azt, hogy amikor a lelkész megkeresztel egy kis gyermeket, előbb imádkozik érte s azután vizet önt a fe­jére. Azt, hogy imádkozik érte, még csak megérti mindenki, akinek egy pa­rányi hite van Istenben. Azt azonban igen sok embertől h:ába kérdeznők, hogy miért önt a lelkész egy. kevés vi­zet a gyermeknek fejére? Igyekezzünk most megvilágítani ezt a kérdést. sk & & A viz használata a keresztségben jel­kép. Jelent valamit. Azt jelenti, hogy amint a viz lemossa a testnek a szeny- nyét: úgy a Jézus érdeme lemossa a léleknek a szennyét, vagvis a bűnt, ha t. í. őbenne igazán hiszünk és paran­csolatait megtartjuk. A Szentirás a keresztelést az “újon­nan születés fürdőjének” nevezi. Az ember megszülető test szerint. De ha megelégedne a test- szerint való szüle tés következményeivel, azzal, hogy egyen, igyon, aludjon: akkor még nem emelkedne az Istenfiuság méltóságára. Akkor még nem volna “ember”, a te­remtés koronája, Istennek gyermeke. Akkor még csak a teremtett világ töb­bi állatjaihoz volna hasonló, amelyek szintén esznek, isznak, alusznak, vagyis kizárólag testi életet élnek. Óh, milyen sokan vannak, akik megelégednek ez­zel az élettel. “Szükség tinektek újonnan születne­tek” s ez az újonnan születés történik meg a keresztségben, helyesebben mondva: ez újonnan való születés útja van kijelölve, kiábrázolva a keresztség által. Újonnan születő az, aki levetkőzi az “ó-embert” és felöltözi az uj-embert. Aki megtisztítja a maga lelkét a reá­tapadt szennytől, a bűntől s elismeri, hogy csak akkor méltó az Istenfiuság méltóságára, ha ezen a lelki újjászüle­tésen keresztül ment. Ámde tudjuk azt, hogy mi magunk, a magunk erejéből sohasem tisztíthat­nánk meg lelkünket. Hiszen egyedül a Jézus vére, a Jézus érdeme az, ami megtisztíthat bűneinktől. És Istennek kegyelme, aki bennünket Jézus halálá­nak érdemében részesit. Ehhez a kegyelemhez fordulunk te­hát és a keresztségben a vízzel való meghintés által éppen azt ábrázoljuk ki, hogy a mi hitünk szerint Jézusnak ez az érdemé éppen úgy megtisztítja, le­mossa lelkünket, mint ahogy a viz le­mossa a testnek a szennyét. Az elmondottakból azonban igen könnyen lehetne arra következtetni, hogy tehát a kis gyermeket mégsem lehet megkeresztelni, mert az nem vet­kőzheti le az ó-embert s nem öltözheti föl az újat. Ámde kétségtelen az, hogy még a kis gyermek is csak a Jézus ha­lálának érdeme s az Istennek kegyel­me utján juthat a lelki megtisztulás­hoz, az újjászületéshez, az üdvösséghez. Teljesen indokolt tehát, hogy ha az “új­jászületés fürdőjében” őt is részesítjük. (Folytatása következik.) Nyilvános rendes tanár a magyar nyelv, irodalom és történelem magyar nyelvű tanítására a lancasteri FRANKLIN és MARSHALL KOLLÉGIUMBAN. Magyar diákok számára páratlan anyagi támogatás. Magyar lelkészképzés a református egy­ház legnagyobb és legrégibb theologiai szemináriumában. Felvilágosítással szívesen szolgál Dr. TÓTH SÁNDOR tanár 118 Pear! Street. Lancaster, Pa,

Next

/
Thumbnails
Contents