Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-29 / 48. szám
VOL. XXXI. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. NOVEMBER 29, 1930. '_______________ No. 48. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Református :>k Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN 'q^7 RCH PAPER.- -- " ~ ~~ ~ .......~ A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz ;ndő ezen a cimen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. MONDAT PRÉDIKÁCIÓK. Közli: Nagy Ferenc wellandi ref. lelkész Magadat megismerni — — Meg fog menteni sok-sok keserű szeszélyes kísérletezésektől. — Jobban fogja garantálni sikeredet, mint akárkinek az ajánlása. Amerika nagysága. (M.) Amikor az idegen először jón Amerikába, az Egyesült Államokba, a new yorki kikötőben legelőször is a szabadság-szobrot pillantja meg. Föltűnnek előtte ennek a szobornak óriási méretei, szinte megdöbbenve tekint reá s lelkében mindjárt megszületik a gondolat: jaj, de nagy ország ez az Amerika! A hajó közelebb úszik kikötő helyéhez, elvonni a felhőkarcolók előtt s az idegen az egyik ámulatból a másikba esik. Az égbe nyúló paloták szinte elemi erővel ülnek rá lelkére, ahol még fokozottabb mértékben lép előtérbe a gondolat: jaj, de nagy ország ez az Amerika! Keresztül esik a vámvizsgálaton, kilép az utcára s ott meglátja az automobilok száz és százezreit, amelyek beláthatatlan mennyiségben suhannak, rohannak New York utcáin. Szinte megszédül az irtózatos forgalomtól s megint csak felsóhajt: jaj, de borzasztóan nagy ország ez az Amerika! Azután megismerkedik a továbbiakkal: a föld alatt, a földszincn, a föld felett közlekedő vonatokkal, subwaykkal, villanyosokkal. az autó taxik rémitő sokaságá- val. — majd az ország belsejébe kerül, talán autón s látja mindenütt a cement utakat, az irtózatosan nagy városokat — megismerkedik azokkal a megdöbbentően nagy számokkal, amelyekben az amerikai ipar, kereskedelem beszél, a dollárok özönével, amelyek elárasztják az egész országot azzal a szakadatlan szorgalommal, amely csinálja a dollárokat, kitárulnak előtte azok a rettentően nagy méretek, amelyekkel az egész vonalon találkozik s a végén már szinte ellankadva, félig agyon ütve sóhajt fel: jaj! de irtózatosan nagy ország ez az Amerika!. . . Valóban, nagy ország ez az Amerika. Csudálatosak a felhőkarcolók, az autók fiz és tízmilliói, az ezer és ezer mértföldeket behálózó cement utak, az ipar, a kereskedelem a szakadatlan munka... Csudálatos az az erő, hatalom, dicsőség, amely- lyel ott áll a világ minden népei között a legelső helyen — és azért Amerikának az igazi nagysága nem a dollárokban, nem a rettentő számokban, nem a felhőkarcolókban rejlik. Amerika igazi nagysága abban vau, hogy ennek a szédítő erőnek, hatalomnak, dicsőségnek magaslatán, a rohanó Élet örökös forgatagában minden esztendőben meg tud állni egyszer s NEMZETI ÜNNEP keretében hajlik meg Isten előtt ln< laadás napján mert tudja és érzi, hogy az Isten még nagyobb, még hatalmasabb s dicsősége beláthatatlan fénnyel ragyog minden földi dicsőség felett. Másutt is vannak vallásos lelkek. Másutt is érzik azt, hogy minden hatalom és előrehaladás, minden áldás Isten kezében van. Másutt is érzik azt, hogy hálát kell adniok Istennek, —■ de nincs a világon egyetlen egy ország, egyetlen egy nemzet sem, amely országos méretű, egyetemes jellegű NEMZETI ÜNNEP keretében róná le a hálaadás adóját. Itt. itt van Amerikának igazi nagysága s egyben cm nck a nagyságnak az igazi kulcsa! Mert nagy ember a bölcs, aki tudományának erejével örökké tartó nevet vívott ki magának. Nagy ember a gazdag, akinek gazdagságát jótékony intézmények sokasága áldja. Nagy ember a politikus, aki a maga körültekintésével, előrelátásával népek egyensúlyát biztosítja, — de legnagyobb ember az. aki a bölcsességnek, gazdagságnak, politikai hatalomnak teljes magasságán is meg tudja magát alázni Isten előtt s elismeri, hogy mindez Istentől van s mindezért Istennek tartozik hálával, Az igazi nagy ember sohasem bízza el önmagát és nem tulajdonit magának semmit sem. Az igazi nagy ember mindig alázatos és boldogságát találja abban, hogy alázatos legyen Isten előtt. Az igazi nagy ember életét, életének minden részecskéjét át és átjárja ez az érzelem, éppen úgy, mint Amerikának minden élet- jelenségében olt ván az Isten s még alkotmányának betűiből is felénk sugárzik az Isten iránt érzett hódolat: a puritán atyák lelkiiletc, amely irányomta a maga bélyegét ennek az országnak életére. Mi, akik szeretjük magunkat amerikaiaknak nevezni, próbáljunk AMERIKAIAK lenni ebben az értelemben is. Hagyjuk el a kcvélykedést, a tncllvcrégetést. a “ki vagyok, mivagyok” szomorú emberi gyarlságát, s tanuljuk meg, hogy azok magasztaltatnak fel, akik meg tudják magukat alázni. JÖN MÁR A KARÁCSONY Bizony közeledik. Maholnap Advent vasárnapját érjük. Ilyenkor kisebb-na- gyobb gondok nehezednek a jó keresztyén szivére . . . karácsonyi előkészületek. Hálás lehet gyermeki szivünk az Isten gondviselő kegyelméért, hogy nekünk adott földi gondviselőt, ki Isten után felveszi gondunkat. S mikor szeretettel megtelt szivünk hálánkat kifejezésre kívánja juttatni, bizony ma nem kell nagyon keresni az alkalmat, mert a jó Isten ad abból is mindnyájunknak. Hogy Isten felvette a gondunk, azért ugv adhatunk valóban igaz hálát, ha mi is felvesszük a hozzánk hasonló, de nehezebb sorsban levő testvéreink gondját, azt magunkévá tesszük. A lancasteri theologián és főiskolában 9 ifjú néz reménykedve a karácsony közeledtére. Nagyrészt szülők, otthonok nélkül való, derék, szorgalmas, törekvő ifjak. Magyar keresztyének, magyar Gyülekezetek, magyar lelkipásztorok! Vájjon ti kivánjátok-e megszentelni úgy az idei nagy karácsony ünnepet, hogy egynek- egynek ez ifjak közül legalább kis időre felveszitek a gondját, hogy magatokhoz hívjátok ünnepelni, legációba. 9 ifjú zörget . . . vár . . . kér titeket, az Ur Jézus nevében. h. Se
