Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-22 / 47. szám
47-ile szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal testületei'kben támogassák, azokat a rendes belépésre serkentsék. * * ❖ Nagy fontosságú tárgya volt a közgyűlésnek az a megemlékezés, amelyre a Reformed Church 40, a Presbyterian Church 30 'évi magyar munkálkodása kötelezte a Lelkészegyesületet. Külön ünnepi határozat ad kifejezést a végzett munka iránti hálának és köszönetnek, s kedves kötelességünknek fogjuk tartani, hogy ezt a határozatot teljes szövegében közöljük, mihelyt annak teljes szövege rendelkezésünkre áll. Megfogják azt küldeni úgy a Reformed, mint a Presbyterian Church belmissziói bizottságainak. A Lelkészegyesület azonban nem elégedett meg az ünnepi határozattal. Hála érzetét Isten szine elé vitte azon a gyönyörű szép Istentiszteleten, amelyet a Clevelandi Első Egyház tágas templomában tartott November 13-ának estéjén. A hatalmas templomot zsúfolásig töltötte meg az ünneplő gyülekezet. Borsos István lelkész olvasott Bibliát, Ujlaky Ferencz lelkész imádkozott úgy, ahogy csak ő tudja a lelkeket Isten trónja elé vezetni. Dr. Schaeffer, Dr. Tóth Sándor tartotak mélységeket és magasságokat egyaránt bejáró, lelkeket megrázó szentbeszédeket, amelyek nem egyszerű prédikációk voltak, hanem hatalmas erejű vallástételek a hittestvéri közösség, a testvéri szeretet s mindnyájunk Istenének szolgálata mellett. Laky Zsigmond lelkész végtelenül szellemes, tartalmas beszéde következett ezután, aki az idő előrehaladott voltára tekintettel is a Presbyterian Church munkájának méltatása mellett sokkal inkább szorítkozott arra, hogy közegyházának üdvözletét tolmácsolja. Az énekkar kitűnő szereplése után az egész gyülekezet ihletett leikétől kisérve hangzott el Dr. Plerczegh József lelkész záróimája s az utolsó énekversek elhangzása után azzal távozott mindenki, hogy ez valóbon méltó megünneplése volt az emlékezetes jubileumnak. * * * Istentisztelet után még rövid záró- gyülésre jött össze a Lelkészegyesület, számszerint már ekkor is alaposan megfogyatkozott létszámmal. Az idő későre járt. A legutolsó vonatok indulási ideje elérkezet s akik reggelré otthon akartak lenni: azoknak menniök kellett. A záró gyűlés nem foglalkozhatott egyébbel, mint az utolsó simításokkal s azzal, hogy jegyzőkönyvébe foglalja köszönetét a Clevelandi Első Egyház és a Lorántffy Zsuzsánna Nőegylettel szemben azért a gazdag és szives vendéglátásért, amelyben a gyűlés tagjait részesítették. Ezt a köszönetét valóban meg is érdemelték. A mi asszonyaink Clevelandban sem tudnak, nem akarnak letenni arról a régi jó szokásról, hogy az ilyen tömeges vendéglátásnál is lakomákat rendeznek. A vendégeknek kétségtelenül jól esik ez a kedves figyelem, de bizonyos, hogy annak előállítása nem csak költséges, hanem tömérdek munkával és fáradtsággal is jár. A clevelandi asszonyok nem sajnálták egyiket sem. Az Isten áldja meg őket érette. És áldja meg azokat a kedves házigazdákat is, akik oly nagy szi- vességgel nyitották meg otthonukat a vendégek számára. * * * A Lelkészegyesület clevelandi gyűlése bizonyára nem volt csak beszélgetés, hanem erőteljes és életképes lépés egyházi közéletünk mezején. 2^S®SSS;IS!S!ä]S®ll!SaiKjK!KM®®iS§iigSll§j[g;B;Sia»1^ REFORMÁTUS ÖNTUDAT. írja: Balogh E. István, lelkész. í«i m ' I TOIgWra><M«WI[glgg!!ga>{MrtllMgro!a!gK|gil«lR)lgRlWHIKl A GYERMEK- KERESZTSÉG. A múltban emlitetten kivül más egyszerű és fontos okaink is vannak a gyermek keresztség jogosultságát védeni, hirdetni és azt gyakorolni. 1. ) Jézus szülei az alig két-három hetes Jézust (Luk. 3. rész) felvitték a jeruzsálemi templomba, hogy bemutassák Istennek és hálát adjanak érte. Hálaadásért visszük először az Ur házába a gyermeket. A benne nyert áldást és örömet köszönjük meg a Teremtőnek. Minden élet az Istené s minket, szülőket, a kincs sáfáraiul, az élet védelmezőjéül hivott el. Reánk bizza a gyermeket s mi hálát kell, hogy adjunk ezért a kegyelemért. Mária és József bemutatták Istennek Jézust. Ez a felmutatás a legméltóbban csak a kereszt- ségben történhet meg. 2. ) A keresztség kiszolgáltatásakor a viz-ráöntésén kivül könyörgés és áldás is történik. Imádkozunk erőért, megtartásért és segedelemért. Vájjon kinek kell első sorban ez az erő és segedelem, ha nem a leggyengébbeknek, a kis csecsemőnek, aki minden Védelemre rá van szorulva? Ki merné megvonni a segedelem kérését attól, aki erőtlen, maga tehetetlen és — emberileg szólva — öntudatlan. Isten már a keresztségben közli áldását a gyermekkel. Jézus felett az ég megnyilatkozott s a Lélek bizonyságot tett, hogy az Isten az 0 Atyja, igy nyilatkoztatja ki Isten minden alkalommal a keresztségben az Ő akaratát, amellyel a legkisebbeket már gyermekének fogadja. Ki nem akarná hát, hogy minden gyermek részése legyen a Mennyei Atya áldásainak. 3. ) Lassankint megérezzük és megértjük azt, hogy a keresztség nem valami régi kegyes intézmény, vagy áhi- tatos, —de esetleg el is maradható — templomi ceremónia, hanem szentség, sákramentum, amelyet maga Krisztus szentelt meg a testében, az által, hogy Ő is részesült benne és végső parancsában hagyta meg tanítványainak és mindnyájunknak. Mindenkit megkereszteljetek! Senki sem közelithet azonban Istenhez, aki nem tiszta, mert Isten szent és tiszta. Az ő szentségében is azok részesülnek tehát, akik tiszták. Vájjon a mi embervilágunkban nem a gyermek a legtisztább és legártatlanabb? Lehetne tehát emez ártatlanokat a keresztség sakramentumától távol tartani ? A legártatlanabb emberről, a gyermekről hirdette Jézus, hogy el ne vigyétek tőlem, hiszen az ilyeneké az Isten országa, — a gyengékké, védelemre váróké, bizodalmasoké, engedelmeseké és alázatosaké. A gyermek a legméltóbb a keresztségre, mert ő a legártatlanabb és legtisztább ember. 4. ) Bár tiszta, mint a napsugár, minden gyermek, azért mégsem oly ártatlan mint az angyal, egyik sem, mert testben született és bűnnel, bűnre való hajlandósággal jött e világra. Ez az eredendő bűn, amelyben fogantattunk mindnyájan s viseljük annak terhét a bölcsőtől kezdve. Isten azonban a megkeresztelteknek azt Ígérte, hogy azok “üdvözölnek” —A keresztség szentségében kegyelemről és bünbocsánatról biztosit tehát Isten mindeneket. így tehát a keresztségben nem a mi hajlandóságunk a fontos legelőször, hogy tudniillik hálát adjunk a gyermekért, felmutassuk az Urnák, bizonyságot tegyünk a világ előtt, hogy mi Isten közösségéhez akarunk tartozni és hogy könyörgünk a kisdedért, hanem mindenek előtt Isten bűnbocsátó ígérete és kegyelme a fontos, amelyről biztosit a keresztségben. — Azaz mielőtt a velünk született gonosz testi hajlandóság, rossz indulat a világ bűneire csábitana, mielőtt a Sátán felénk nyújthatná a karját, már a csecsemőnek, a keresztségben bűnbocsátó kegyelmet igér Isten. — A keresztséget Isten azért szerzettte, hogy az ő szent kegyelmének már a kisded a részese lehessen. Kicsoda bölcsebb az Istennél? Ki meri tehát el vonni a kis gyermeket ettől a nagy, reá áradó mennyei kegyelemtől? Ki merészeli emberileg megszabott korhatárhoz, általa megítélt megtéréshez, séget ?
