Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-11-22 / 47. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 47-ik szám. AM2RIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New York, N. Y. Associated editor: Rev. Sig- Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, 0. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8th Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at Che P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. A Nyugati Egyházmegye Utolsó Közgyűlése, Az amerikai magyar reformátusok életében történelmi jelentőségű esemény folyt le 1930 november 12-én a Cleve­landi Első Magyar Ref. Egyház temp­lomának falai között. Szétválása előtt ekkor tartotta utolsó közgyűlését a Nyugati Egyházmegye, hogy ezzel az aktussal lezárja az amerikai magyar reformátusság történetének azt a feje­zetét, amelynek kereteit ez az egyház­megye adta meg. Ez az egyházmegye húsz évvel ezelőtt alakult a tonawandai, akkor újonnan szervezkedett egyház uj templomában, mint a hazai egyház egyik egyházme­gyéje. Az 1911 év Február hó 21-én volt a Magyarországi Ref. Egyház Amerikai Egyházmegyéjének az az emlékezetes közgyűlése, amelyen ez az egyházmegye két részre osztotta önmagát s ettől a perctől kezdve a Nyugati Egyházmegye volt az amerikai magyar reformátusok egyházi közéletének legszélesebb kerete. Pár hónap hijján húsz esztendőn ke­resztül fejtette ki áldásos működését, miközben az 1922 év folyamán egy újabb nagy változáson ment keresztül. Lezajlott a világháború s romjai alá temette szülőhazánk, anyaegyházunk régi egységét, romjai alá temette a hazai egyház amerikai munkáját is, a melyet testvéries megállapodás alapján az amerikai Reformed Church in the U. S. vett át, amelynek szintén meg­volt a maga magyar egyházmegyéje. A Reformed Church kebelében tehát há­rom egyházmegye lett, amelyek a föld­rajzi fekvés szükségessége szerint köl­csönösen elbocsátottak és átvettek egyes gyülekezeteket. A nyugati Egyházme­gye változott fennhatósággal s igen kis részben változott alkotó tagokkal tovább folytatta működését s ez a mű­ködés záródott le végképen a mostani clevelandi gyűlésen. Célszerűségi okok, földrajzi távolsá­gok, az alkotó gyülekezetek számának emelkedése tették szükségessé, hogy a Nyugati Egyházmegye, mint ilyen, le­zárja történelmének lapjait s a jövendőt átengedje két újonnan keletkezett egy­házmegyének: a “Magyar Sión” és a “Tóparti Egyházmegyének”. Az első a Detroittól nyugatra és dél-nyugatra fekvő gyülekezeteket foglalja magában, a másodikhoz nagyjában az Erie tó part vidékein fekvő egyházak tartoznak. A Tóparti Egyházmegye a kettéosztás ki­mondása után nyomban megtartotta első, alakuló gyűlését, míg a Magyar Sión Egyházmegye formális megalakí­tására, illetőleg az alakuló közgyűlés összehívására Boros Jenő Chicago burn- sidei lelkész kapott megbizást, aki ezt az alakuló gyűlést November 27-én a gary-i egyház kebelébe hivja össze. A Tóparti Egyházmegye tisztviselőiül a régi Nyugati Egyházmegye tisztvise­lői választattak. Elnök lett Vasváry Ödön, itkár ifj. Kalassay Sándor, jegyző Dókus Sándor, pénztárnok Pecsők Pál. A megalakulás kimondása után a Központi Egyházmegye nevében Melegh Gyula e. m. elnök, a Keleti Egyház­megye nevében Dr. Tóth Sándor tanár köszöntötte áz uj testvér egyházmegyét, amely egyébként, ügyvitelének minden zökkenés nélküli továbbvitele érdekében elfogadta és magáévá tette mindazokat a határozatokat 'és intézkedéseket, ame­lyeket a régi Nyugati Egyházmegye a jelenre és jövőre is kiható erővel hozott. Emberek születnek és elmúlnak, — testületek eltűnnek és újak keletkeznek. Az élet örökösen megújul s minden meg ujulás tovább haladást, fejlődést, előme­netelt jelent. Megújulást, uj erőforrást jelent ez a két uj egyházmegye is. Sok vagy más egyébbhez kötni a kereszt­várakozás fűződik mindkettőnek mű­ködéséhez s mi hisszük, hogy az uj tes­tületek be is fogják váltani ezeket a vá­rakozásokat. Kisérje őket Istennek ál­dása s munkájuk nyomán terjedjen, erő­södjön Istennek országa. Az uj egy­házmegyék nem dicstelen múlt után indulnak utjokra. Istennek s a magyar­ságnak szolgálatában működött előd­jük: Istennek s a magyarságnak szol­gálatában kell müködniök az utódoknak is, mert csak igy töltik be hivatásukat. Úgy legyen ! Ámen! ROVÁS. (M.) Az Amerikai Magyar Kereske­delmi Kamara lakomát adott Nicholas Roosevelt tiszteletére abból az alkalom­ból, hogy Mr. Roosevelt mint az Egye­sült Álalmok magyarországi követe uj állomáshelyére, Budapestre utazott. Egészen bizonyos, hogy ezen a lako­mán a Kereskedelmi Kamara nemcsak önmagát, hanem az egész amerikai ma­gyarságot képviselte, mert az egész amerikai magyarságot érdekli és lérinti az, 'hogy kicsoda az Egyesült Államok otthoni követe s miként gondolkodik, miként szól s miként cselekszik nagy fontosságú hivatalában? A bucsuvacso- ra megrendezésére ugyan sokkal illeté­kesebb lett volna az AMOSZ, de ha még mindig nem tudtuk élő valósággá tenni ezt a testületet: köszönet és hála a Kereskedelmi Kamarának azért, hogy cselekedett ott, ahol cselekedni kellett. Ott volt ugyan az AMOSZ elnöke is, akinek tehát valószínűleg mólójában ál­lott volna a cselekvés, talán egy kissé kötelességében is, — de ha már az AMOSZ sorsa, látszat szerint, egyes emberek úri passzióitól, tetszésétől vagy nem tetszésétől függ csupán: fogadjuk hálával, hogy a Kereskedelmi Kamara akcióba lépett. * * * Dr. Jósika-Herczegh Imre, aki az AMOSZ elnöke volna, 500,000 amerikai magyar nevében beszélt. Mint a Keres­kedelmi Kamarának tagja, aligha kép­visel ötszáz ezer embert. Valószinü te­hát, hogy nem ebben a minőségében szólott, hanem talán, Uram bocsáss! arra gondolt, 'hogy ő az AMOSZ elnö­ke. Jónak látta ugyan még ezt is elhall­gatni, pedig ez lett volna az egyedüli cime arra, hogy 500,000, vagy akár csak 50 magyar nevében is beszéljen. Ami­kor arról van szó, hogy az AMOSZ va­lóban 'élő és életképes testület legyen, akkor a jó Ég tudja micsoda okok, igen csöndes embert csinálnak az AMOSZ elnökéből. De amikor 500,000 amerikai magyarnak képviseletéről van szó: ak­kor nagyon jó dolog az AMOSZ elnöki széke! Mert azt föl kell tennünk Dr. Jósika-Herczegh Imréről, hogy amikor a nevünkben szólott, akkor legalább magában gondolt az ő elnöki minőségé­re s nem mint egyén, hanem mint AMOSZ-elnök beszélt. Mert másképen közülünk senkit sem képvisel. * * * Sok kiválóság vett részt ezen a vacsorán s közöttük nem egy és nem két olyan ember, aki már régóta igaz, őszinte barátja Magyarországnak. Kö­zöttük első sorban Philip Marshall

Next

/
Thumbnails
Contents