Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-08 / 45. szám
2-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 45-ik szám esik szavunk a mérlegbe, hogy mennyire tudunk valóban egyek lenni. Mennél szorosabban tudunk egymáshoz kapcsolódni: annál nagyobb erővel tudjuk szolgáim hifiinket, egyházunkat, magyarságunkat, egész magyar jövendőnket! Ha történelmi kialakulásunk és adott helyzetünk törvény szerint külön csoportokba oszt bennünket: a Léleknek kell elő állania, hogy áthidalja a különbségeket, a külsőségeket s a valóságban kovácsolja egygyé azokat, akik munkájukban, céljaikban, szolgálatukban, mindenben egyek! Egyeknek kell lenniök! A Lelkészegyesület hivatásának teljes magassága az, amikor ez összekötő munkát elvégezi. Mi hisszük, hogy el fogja végezni. Csak vigyünk magunkkal LELKET s igyekezzünk kormányozni önmagunkat, közügyeinket, egyházainkat nem csak a törvénynyel, hanem mindenekfe- lett és elsősorban LÉLEKKEL! Ebben a jegyben köszöntjük a Lelkész- egyesület clevelandi gyűlését. A Reformáció hatása a nemzetek életére. A reformáció, amely az újkor legnagyobb és legáldásosabb mozgalma, vallási mozgalom volt, de csakhamar kiterjedt majdnem minden térre és rendkívül nagy hatást tett a nemzetek életének a kialakítására is. A reformáció egy uj kor és uj élet küszöbére állította a nemzeteket. Mikor a nagy reformátor, Luther Márton, megszólaltatta a gondolat és lelkiismeret szabadságának népeket felrázó harsonáját, a rablelkek, akiket a középkori sötétség, egyoldalú, vigasztalan világnézet, babona és tudatlanság tartott fogva, abban a harsonában már megsejtették a szabadulás óráját, az uj idők szellemét, s nem volt többé földi hatalom, amely a bennük fellobogó mennyei lángot elfojthatta és a széttört b'lincseket újra rájuk kovácsolhatta volna. Hegel, az ismert filozófus, körülbelül igy határozza meg a történelmet: “A világtörténelem a szabadság tudatában való haladás.” S a szabadság, melyet a reformáció hirdetett, az áléit emberiségbe uj erőt öntött. A népek feltámadtak csaknem ezeréves tetszhalálukból és gondolkozni, birálgatni kezdtek. A nemzetekben csakúgy, mint egyesekben, csakhamar felébredt a politikai szabadság és függetlenség vágya, s többé császároknak, pápáknak és más zsarnokoknak vazallusai, testi-leki rabszolgái nem akartak lenni. Már eddig is akadtak férfiak, akik felemelték szavukat az egyházi vagyon, pápai adók 'és a római kamara zsarolásai ellen. De a nagy tömeget csakis Luther és társainak reformációja tudta felrázni és mozgásba hozni úgy, hogy e mozgalmat többé semmi sem akadályozhatta meg. 'Nagy vallási harcok támadtak mindenfelé, amelyekben csakhamar nagyobb szerepet játszott a felébredt nemzeti érzés, a nemzeti szabadság és függetlenség eszméje. így küzdöttek a szabadságért a Thőkőliek, Bocskaiak, Bethlenek és Rákócziak. Magyarországon a “vastagnyaku” kálvinisták voltak a legkurucabb érzelmüek és akiknek vallását “magyar vallásnak” is nevezték, mintegy jelezve, hogy az mennyire össze van forrva nemzeti létünkért való küzdlmeinkkel. És amint ez igy volt nálunk, úgy volt ez Európa többi országaiban is. A mi fogadott hazánk, az Egyesült Államok pedig úgyszólván egyenesen ennek a mozgalomnak köszönheti léteiét. Vallásuk és szabadságszeretetük miatt menekülni, kivándorolni kényszerült hollandok, angolok és németek telepitették be az uj világrészt a XVII. században, akik magukkal hozták a puritán kálvin vallást, demokratikus érzelmet és sza- badságszeretetet, s később megvetették alapját az újkor legszabadabb és legdemokratikusabb országának. A nemzetek életének kialakulására nagy hatással voltak a reformáció folytán keietkezett eleven és gazdag nemzeti irodalmak is. Mert a reformációig nemzeti irodalomról alig lehet beszélni. A középkori irodalom nyelve latin volt s kevesen olvasták a latin müveket. így magyarázható meg az is, hogy az any- nyira híressé vált renaissance irodalom nálunk, pl. Mátyás korában, (Mátyás hires könyvtára) a nemzet szellemi életére vajmi csekély hatást tett. A reformáció magával hozta a nemzeti nyelvnek nagy föllendülését. Luther megvetette alapját a német irodalmi nyelvnek, amidőn a bibliát németre lefordította. Nagy volt a hatása a magyar biblia fordításnak is, amelyet Károli Gáspár végzett 1590-ben. Beöthy Zsolt, a kiváló magyar tudós és iró erről a könyvről a következőket mondja Irodalomtörténetében : . . . E hatásnak mélysége, terjedelme és tartalma tekintetében, melyet az irodalomra és a nép nyelvére tett, Károli bibliájához egy magyar könyv sem fogható.” A reformátorok mind nemzeti nyelven írják prédikációikat, szentirásma- gyarázó és téritő irataikat. A reformáló ellenreformációt szül és nemzeti nyelven vitatkoznak egymás között a különböző felekezetek, akik az előadásaikban mind népies erőre törekesznek. Nagy irodalmi harcok keletkeznek s az ellenfelek könyveket Írnak. Igaz, hogy mindez a vallás kedvéért történik, minazonáltal joggal mondhatjuk, hogy igy lesz a reformáció kezdeményezője és megalapítója a nemzeti irodalomnak. Nagy hatással volt a reformáció a népnevelésre és az abból kifolyó erkölcsre is. Amint látjuk, a középkorban csak a papok és más hivatásos emberek tudtak hozzájutni a könyvekhez és eme tényből következett, hogy a nép tudatlan volt. Nem olvashatta a bibliát sem anyanyelvén, sem máson; másrészt pedig az a téves felfogás uralkodott, hogy a tudás a népre nézve veszedelmes volna. Nem csoda tehát, hogy az emberek olyan babonásak, tudatlanok és könnyen f'élrevezethetők voltak. Nem csoda, hogy az erkölcsök is úgy elvadultak, hogy a nagy lelki sötétségnek és erkölcsi sülyedésnek a hallatára és olvasására az ember szinte hihetetlenül rázza a fejét. A renaissance, vagyis a görög-római tudományok és művészetek újjászületése sem változtatott volna azokon az állapotokon. Sőt ami a pápaság és papság elvilágiasodását és romlottságát illeti, az részint a renaissance pogány szellemének tulajdonítható. S amint mondani szokás, hogy a fejétől romlik a hal: úgy romlott, sülyedt az egyház és az állam fejétől lefelé mindenki. És igy csúszott volna vissza az emberiség a középkori sötétségből egészen a régi pogány korba. Hogy ez nem történt meg, azt a Reformációnak köszönhetjük. A reformáció népiskolákat és középiskolákat teremtett, amelyek a népne- vel'és magasztos célját szolgálták. A népnevelés szeliditette az eldurvult erkölcsöket. Először, igaz, egy kis visszaesés volt; de hát ez úgy szokott lenni minden átmenetnél. Azonban a Kálvin- féle, puritán erkölcsök végre is diadalmaskodtak és Magyarországot is megmentették a régi Róma sorsától. S ha igaza van egyik nagy magyar költőnknek, Berzsenyi Dánielnek, — és ki merné tagadni, hogy igaza van, — amikor igy ir: ... “minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs, mely ha meg- vész, Róma ledől s rabigába görnyed” — csak akkor tudjuk megérteni és méltányolni a reformációnak azt a nagyszerű hatását, melyet ez a nemzetek erkölcsére és fejlődésére gyakorolt. így lett a reformáció az újkornak egyik legnagyszerűbb és legáldásosabb mozgalma. Felszabadította a láncokba vert gondolatot, visszaadta az ember szabadságát, nevelte a népet és megtisztította az erkölcsöket. Csak tekintsük meg a protestáns államokat, ame-
