Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-11-08 / 45. szám

45-ik szám.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

3-ik oldal

Ivek a semmiségből első hatalmakká emelkedtek! Ők lettek a világ tanitói és vezetői minden téren, és azok is lesznek, amig csak a Krisztus evangéliumának fényénél maradnak.

Vigyázzunk azért és legyünk öntudatos evangéliumi keresztyének, hithü protestánsok és tántoríthatatlan hívei az ev. ref. Anyaszentegyháznak, nehogy elveszítsük azokat a lelki és szellemi javakat, melyeket a reformáció napfényre hozott és a mártírok ezreinek drága vére folytán a mi számunkra biztosított. A.

iCT^isiísiisiiaigii5iiKiraigiiHiaiígiiHiiKiígiiKisiiKii«iiaiigiisiisii«i[sii«ii«iisiigi|I<i

REFORMÁTUS ÖNTUDAT.

írja: Balogh E. István, lelkész. g

<llg]l«KllgHilgg|

A református öntudat szempontjából a pogány maradványoknál fontosabbak, veszedelmesebbek azok a jelenségek, amelyek még a katholikus világ felfogásából csúsztak át hozzánk, vagy pedig betü’mádó szekták és felekezetek hatásai alatt keletkeztek.

Ezek között a legelső és legfontosabb az, hogy ha a gyermek beteg, akkor mennél gyorsabban meg kell keresztelni, mert ha kereszteletlenül találna meghalni, akkor kárhozatra jut.

Ez a felfogás teljesen katholikus gondolat, amelyhez öntudatos református embernek semmi köze nincs. A katholikus egyház az, amely azt tanítja, hogy a kereszteletlenül meghalt gyermek kárhozatra jut. Evégett a katholikus egyház elkötelezi a szülőket a beteg gyermek azonnali megkeresztelésére, annyira, hogy ha esetleg lelkészt nem tudnának azonnal kapni: fölhatalmazza a szülésznőt, vagy a keresztszülőket, vagy bárkit is arra, hogy a gyermeket megkeresztelje. Eszerint a felfogás szerint tehát a keresztség egyenes föltétele annak, hogy valaki üdvösségre jusson.

Ez ellen az öntudatos református ember lelkiismerete egyenesen tiltakozik. Tiltakozik legelőször is azért, mert a katholikus egyháznak ez a tanitása ellene mond az Isten igazságosságának.

Kétségtelen dolog, hogy a kicsiny gyermek ártatlan. Benne van ugyan a bűnre való hajlandóság, amit közönségesen “velünk született bűnnek” szoktunk nevezni, de cselekedet-szerinti bűnt még nem követett el. Hogy férhetne össze az Isten igazságosságával az, hogy egy gyermeket, egy ártatlan gyermeket kárhozatra juttasson csak azért, mert nincsen megkeresztelve? Ha ez a tanítás megfelelne az igazságnak, akkor a keresztség nem volna

egyéb, mint valami babonás varázsló szertartás és azt eredményezné, hogy az üdvösség végeredményében nem az Istentől, hanem az embertől függ. Ha az “ember”; a pap, a szülésznő, a kereszt- szülő, vagy bárki is nem kereszteli meg a gyermeket, akkor kárhozatra jut. Tehát nem az Istentől, hanem az embertől függ, hogy idvességre jut-é valaki, vagy nem. Lealacsonyitása, kuruzsló-szerré változtatása ez a keresztségnek is, mert eszerint a keresztel'és szertartása az a varázsló cselekmény, amelylyel az ember szerzi megaz idvességet a megkeresztelt gyermek számára. Öntudatos református ember tehát már csak ezért is elutasítja magától ezt a felfogást.

De ellene mond ennek maga a Jézus is. Amikor a tanítványok nem akarták a kis gyermekeket Jézushoz bocsátani, Jézus így dorgálta meg a tanítványokat: “Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekiek, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyeknek országa.” (Máté XIX: 14.) Azok a gyermekek zsidó gyermekek voltak, kereszteletlen gyermekek voltak s Jézus mégis azt mondta, hogy ilyeneké az Istennek országa. Vagy amikor a tanítványok azt kérdezték tőle, hogy kicsoda a nagyobb a mennyeknek országában? — Jézus megint egy kis gyermeket hivott elő s reámutatva azt mondta, hogy: ha nem lesztek olyanok, mint a kis gyermek, nem mehettek be a mennyeknek országába. (Máté XVIII :3.) A keresztfán megtért bűnöst is igy biztatta: “Ma velem leszel a paradicsomban.” (Luk. XXIII :43.) Bizonyos pedig, hogy ez a megtért gonosztevő sem volt megkeresztelve.

Az öntudatos református ember tehát nem siet megkereszteltetni gyermekét csak azért, mert attól fél, hogy ellenkező esetben kárhozatra jut. Az Isten igazságosságára és Krisztus tanítására támaszkodva elutasítja magától ezt a felfogást, amely tehát nem egyéb, mint a katholikus egyháztól hozzánk is átcsúszott helytelen gondolkodás. Az öntudatos református ember ismeri Jézusnak szavait: “Aki hiszen és megke- resztelkedik, idvezül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik.” (Márk XVI :16.) Ebből is látja, hogy az idvességnek nem a keresztség a föltétele, hanem a hit, mert Jézus nem mondta, hogy aki nem ke- resztelkedik meg, kárhozatra jut!

Hogyan, mondhatná valaki, tehát akkor szükségtelen dolog a keresztség? Nem szükségtelen. Nekünk mégis meg kell kereszteltetnünk gyermekeinket. Erről azonban csak később, akkor fogunk szólani, amikor a keresztség kérdése körül fölmerülő többi helytelenséget is megvilágítottuk.

Miért nincs ?,,, Miért nem volt?.,.

(B.) Néhány napja hosszasan beszélgettem egyik amerikai vezető egyház férfival. Többször bejárta Európát, nagyvonásokban ismeri a magyarországi reformátusságot is. Őszinte szeretettel és becsüléssel szólt mind arról, ami 400 éves múltúnkban ismeretes volt előtte. Beszéd közben sor került a kül- misszió ügyére is s elmondta, hogy az itteni köz-egyház bevételének átlag 30—40%-át fordítja erre a célra. S megkérdezte, hogy vájjon nekünk van-e külmissziónk ? Szóltam neki egyetlen igazi külmisszionárusunkról, a régi bukaresti külmissz’óról, a mostani párisi munkáról, a bécsi evangélizálásról, de a végén mégis csak be kellett vallanom, hogy nincs külmissziónk. Nincs olyan külmissziónk, amilyen lehetne, amilyennek lennie kellene. Megkérdezte, hogy miért nincs? Mit mondana erre más az én helyemben? Elmondaná azt, hogy szegények vagyunk? Hiszen a magyar- ország: református egyház vagyona, ereje jelentékenyen több mint itten a Reformed Church-é s ennek mekkora a kiilmissziói munkája? Vagy azt mondaná, hogy Magyarországnak nincs gyarmata, külországi birtoka, szóval területi érdeke, ahol a külmissziót végezze? Hiszen Amerika, vagy más ország sem csupán ott külmissziózik, ahol az ő területe van! Vagy talán azt mondaná el valaki, hogy otthon először bel- misszióra van szükség s azután gondoljunk csak a mások megtérítésére, a külmisszióra ? Bizony ez emberek előtt sem mentő ok és semnűképen nem az Isten előtt! Én arról beszéltem, hogy intézményeink, közalapjaink és sok egyházi vagyonunk veszett el a háború alatt, hadikölcsönökben, amelyeket még ma is 'érez a mi egyházunk s azért nincs külmissziónk. De ő tovább kérdezett: Miért nem volt? Miért nem volt balkáni misszió? . . .

Miért nincs, miért nem volt? Hányán hány feleletet tudnak erre adni, pedig nem a mentség, nem a felelet a fontos, hanem tény, az igazság, hogy nincs! A háború előtti amerikai munka kül- misszió volt? Saját magunkra költöttünk, saját magunkat védtük, gyermekeit védte az édesanya. Isten megengedte mind eddig, hogy önmagunknak eleget tudtunk tenni, de a nagy parancs másik réeze reánk sohasem lesz kötelező, hogy másokat is tanuljunk meg ennyire szeretni? Magyar külmisszió mikor jön el a te időd? Nincs? Nem volt? De lehetne és lenni kell!