Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-11-08 / 45. szám

VOL. XXXI. ÉVFOLYAM.

PITTSBURGH, PA. NOVEMBER 8, 1930.

No. 45. SZÁM.

AMERIKAI MAGYAR

Reformátusok L a pia

AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCI

APV

A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 2274?. McKeesport.

CSAK A HALOTT EGYHÁZNAK NEM KELL PÉNZ.

Két ember találkozik egymással s az egyik valami adományt kér ä másiktól az egyház javára. A válasz egy ingerült visszautasítás volt azzal a megjegyzéssel, hogy az egyház mindig és mindig csak pénzt akar. A kollektor higgadtan fogadta a visszautasítást és a megjegyzést s igy válaszolt:

“Amikor az én fiam még kicsiny volt, igen sok pénzbe került. Mindig kellett neki hol cipő, hol ruha, harisnya, stb. Folyton csak nyúzta a ruháit úgy, ahogy csak egy fiú ruhát nyúzni tud. Mennél idősebb, mennél nagyobb, mennél erősebb lett, annál többet kellett rá költenem. Szebb és drágább ruhákat kellett vennem részére, taníttatnom is kellett, a tandij, a könyvek, az élelmezés, a lakás rengeteg pénzembe került. A kezeimet folyton a pénztárcámon kellett tartanom, csakhogy előmehessen. Szivesen tettem, mert nagyon szerettem. Azután meghalt. Most már nem kerül egy centembe sem . . .”

Igen, az élő, a haladó, fejlődő, erősödő egyház mindig pénzbe kerül. Es ha azt akarjuk, hogy az Isten országa mindig nagyobb legyen: bizony, a kezünket folyton a tárcánkon kell tartanunk. Szeretjiik-é az egyházat úgy, mint saját gyermekünket? . . . Pedig jobban kell szeretnünk, mert ez a Krisztus teste. Ábrahám még a saját fiát is kész volt föláldozni Isten akaratáért. Szeresd az egyházat és áldozz szivesen érette.

EMLÉKEZTETŐ.

Az Amerikai Magyar Ref. Lelkész- egyesület (AMREL) f. évi November hó 12-én, délután 2 órakor kezdi évi közgyűlését a Clevelandi Első Egyház kebelében. Készüljön mindenki! Legyen ott mindenki!

MONDAT PRÉDIKÁCIÓK.

Közli: Nagy Ferenc wellandi ref. lelkész

Ml nem tanulunk semmit sem —

—* Azoktól, akik mindig megegyeznek velünk.

— Tapasztalatból, ha nem gondolkozunk komolyan afelett.

— A bajból, csak ha tanulmányozzuk annak okát.

— A holnaptól; tegnap a mi tanítónk.

—■ Könyvekből, ha nem igazoljuk azoknak alapelveít tapasztalattal.

— Más emberek megégéséből, csak ha tényleg okosak vagyunk.

— Azokból a balszerencsékből, amelyeknek okát másokra fogjuk.

TÖRVÉNYNYEL? LÉLEKKEL?

(M.) Az egyházat kormányozni, ügyes-bajos dolgait intézni, nehézségeit eloszlatni, előmenetelét munkálni lehet törvény nyel is, lehel lélekkel is. Nem azt jelenti ez, mintha a törvényben nem lehetne, nem kellene bevinni a lelket, — hiszen enélkiil úgysem érne a törvény semmit sem! — csupán annyit akarunk ezzel mondani, hogy közéletünk javát nemcsak paragrafusokkal, hanem minden paragrafus nélkül, pusztán lélekkel is lehet munkálni. És ha igaz indulat lakozik benniink: az ilyen kormányzás, ügyesbajos dolgoknak eligazítása a legtöbb esetben eredményesebb, mintha csak a törvény sáncárkaival akarnánk magunkat körülvenni.

Ezek a sorok a Lelkészegycsillét clevelandi gyűlésével kapcsolatban állanak itt.

Sokan mondhatják. minden bizonyimd mondják is, hogy a Lelkészegyesület dül- lépi hatáskörét, ha közigazgatási dolgokkal foglalkozik. Nem is ér semmit sem, Inert hiszen végrehajtó hatalma amúgy sincs s igy akármit határozna is: csak írott malaszt, csak körösi szentelt viz.

Kétségtelen dolog, hogy az egyház köz- igazgatási ügyeinek s egyéb dolgainak első és hivatalosan egyedül illetékes fóruma elsősorban maga az egyházközség,

azután az egyházmegye, az egyházkerület, stb. Mindegyik közegyháznak megvannak a maga törvényei, szabályai, amelyek minden bizonynyal megadják a módját és lehetőségét egyházaink előmenetelének, nehézségei eloszlatásának. Ezekre a törvényekre szükség van. A törvényt Jézus sem törölte el. Nem azért jött, hogy eltörölje, hanem azért, hogy betöltse azt. Betöltse Lélekkel, betöltse szívvel, élettel.

Ha a Lelkészegyesület fölvesz a maga munka Programm jóba olyan ügyeket,

amelyek szoros értelemben az egyházi hatóságok, a törvények hatáskörébe tartoznak: nem azért cselekszi, mintha el akarná törölni a törvényt. Hanem cselekszi azért, hogy annak rendelkezéseihez oda adja a maga lelkét, szivét, hitét, buzgalmának minden lelkesedését. Azért cselekszi, hogy a Lélek erejével nyúljon hóna alá a törvénynek és segítse azt hivatásának betöltésében.

Hányszor és hányszor hozunk egyházközségi, vagy egyházmegyei gyűléseinken határozatokat, rendelkezéseket, amelyek ott is maradnak a jegyzőkönyvben, az asztal fi ókban. Ismerjük be, hogy a legtöbb esetben mi, a lelkészek vagyunk azok, akiken elmúlik a végrehajtás. Mert nem vissszük bele a törvénybe a lelket, ami nélkül pedig a törvény megholt állat.

Hányszor és hányszor fordulnak elő az életben olyan dolgok, amelyekre nincsen törvény! Amikre nem lehet bctiíszerint alkalmazni a paragrafust, és mégis megvannak, mégis ártanak, az egyház testén gennyes sebet ütnek. Vájjon nem kötelességünk-é az ilyen esetekben elővenni a leélek erejét s amit a betii cl nem végezhet: elvégezni azt a mi lelkűnknek, a mi szivünknek akar a táv a l ?

Nincs, nincs igazsága anak a betiirágó felfogásnak, amely az “illetékesség” fogalma körül jár tojástáncot! A betii megöl: a Lélek az, ami megelevenít!

. A Lclkészcgyesiilctnck ezt a munkát kell elvégeznie!

A mi esetünkben ennek a munkának elvégzése annál fontosabb, mert bennünket nem ölel egy testté a törvény! Pedig mi mégis egyek vagyunk, egyek akarunk lenni! Attól függ, hogy milyen sulylyal