Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-01 / 44. szám
VOL. XXXI. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. NOVEMBER 1, 1930,______________No. 44. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformátusok Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORR , O 'uttJOT _____________________________________________________________________________ ,„;3Av 9roc________________-----——1" ------------------------------------------------------------------- «OJUOSJ ,_j ■ A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen - . Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. Miért menj templomba ? (M.) Azért, hogy igaz örömöket szerezz magadnak. A gyermek a játékban találja legnagyobb örömet. Milyen boldog, ha uj játékot kap. Hogy gyönyörködik benne ma, — hogy holnap már unottan dobja el magától. A gyermek öröme nem igazi öröm. nem állandó öröm. Az ifjú már kutató szemekkel vizsgálja az élet kínálkozó alkalmait s leghamarabb azt látja megjárni legjobban ragyog, legfényesebben csillog s óh! hányszor ás hányszor veti bele magát az élet múló gyönyörűségeibe. Lelépni a rózsát, fenékig üríteni az élvezetek poharát, — nagyon sok ifjúnak szemei előtt ez az igazi öröm, az igazi élvezet. . . De csakhamar tapasztalni fogja, hogy a rózsa clhervad, a mámor closzlik s nem marad utána egyéb, mint a keserű kijózanodás. Az ifjú kö- nyelmii öröme nem igazi öröm, nem állandó öröm. A férfi már meglátja az élet komolyabb oldalait is, de még ő is gyakran téveszti szent elől az igazi utakat. Hányán és hányán vannak, akik a földi gazdagságban, vagy a dicsőségben, talán a tudományban vagy a művészetben keresik s vélik föltalálni a legnagyobb örömöt, — és ezek is rá fognak jönni, hogy a gazdagság csak múló érték, a dicsőség is hamar elröppen. Az igazi tudós reájön tudásának kicsinyke voltára s a művész is csakhamar észre veszi, hogy a Teremtő mennyivel nagyobb, igazabb művészetet tár föl szemei előtt. Ezek sem igazi, ezek sem állandó örömök tehát. A bölcs ember tudja, hogy nemcsak a tudománynak, hanem mindennek, az örömmel, derűvel, boldogsággal teljes életnek is kezdete és vége: az Urnák félelme. Szereti az Istent, szívesen jár cl a templomba, mert csak itt találhatja meg életének valódi értékeit. MENJ TEMPLOMBA! Mindnyájunknak el kell menni. (VI) A magyar nép fiainak lelkét aligha ragadta még egy nóta annyira, mint a Kossuth-nóta: Ha még egyszer azt ■üzeni, Mindnyájunknak cl kell menni. . . Ami szív, ami lélek, ami nemzeti érzés van a magyarban: azt mind beleönti ebbe a nótába, mert annak minden szava, minden gondolata, minden akokrdja át és átjárja minden egyes, még a legkisebb ideg- szálát is. Atérzi, átérti a szent kötelességet: mindnyájunknak cl kell menni, mert szükség van minden egyes katonára. Az egyház iránti szeretetnek nem szabad kisebbnek lennie, mint a hazaszeretetnek. Különösen nem szabad kisebbnek lennie a vezetők, a lelkészek szivében. Előttünk az anyaszentegyház éppen olyan szent, éppen olyan drága, mint maga a Haza s amikor az Egyház hiv bennünket: a hivó szót éppen úgy át kell éreznünk, mint amikor a Haza hiv bennünket. A Lelkészegyesület hivó szavára egyetlen egy amerikai magyar rcf. lelkész sem adhat más választ, mint hogy: mindnyájunknak el kell menni. Mert alapjában véve nem a Lelkész- egyesület, nem az AMREL az, amely hiv bennünket. Az AMREL csak egy eszköz, csak egy kifejezési forma: a hívogató nem más, mint maga az Egyház, maga a Krisztus, — az amerikai magyar reformátusok eme közössége. Hiv bennünket azért, hogy közéletének ütőerére tegyük kezeinket. Hogy jöjjünk össze nem a hivatalos kötelékek parancsszavára, hanem a Lélek által indíttatva. Jöjjünk össze nem az egyházmegyék vagy konferenciák rész-kötelékeiben, hanem a Lélek és testvériség egyetemes szavára, Hiv bennünket, lelkészeket, vezéreket, szigorú önvizsgálatra. Hiv bűnbánóira, gyónásra, lelki gyakorlatra, saját magunk építésére s vajon kicsoda vonhatná kétségbe, hogy erre nekünk szükségünk van? Csak a farizeus imádkozhatok úgy, hogy: hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan, mint a többiek. . . Hiv bennünket egyházaink közéletének, helyzetének vizsgálatára. Ahol bajok vannak: azok orvoslására; ahol mindenek ékesen és szép rendbe mennek: azok öregbítésére. Hiv bennünket a jövő nemzedék épit- getésére, az építés munkájának tervszerű megbeszélésére, az eszközök, a tankönyvek megteremtésére, azok megszületésének előmozdítására, Hiv avégett, hogy álljunk oda egyes emberek lelkes kezdeményezéseinek tovább vitelére, tökéletesítésére, vagy még annál is jobb, tökéletesebb eszközök létrehozására, Hiv azért, hogy hallassuk szavunkat ott, ahol leg- vitálisabb szükségleteink kielégítéséről van szó. Hiv bennünket az egyházi sajtó ügyeinek átbeszélésére. Hogy azt a hatalmat, amely széles e világon mindenütt nagyhatalomnak van elismerve: az egyházi sajtót még erősebbé, még hathatósabb eszközzé tegyük ifjúságiink, felnőtt testvéreinknek körében. Hk’ bennünket azért is, hogy erősit- gessiik azokat a kapcsokat, amelyek bennünket, magyar fiukat és leányokat, ősi hazánkhoz, anyaegyházunkhoz fűz. Hogy erősitgessük azt saját legbensőbb érzéseink örömére, Krisztus országában az azonos hitiiek testvériségére, mindnyájunk biztonságának emelésére, terheink könyebbitésére. Óh, milyen sok szent cél, mily sok szent várakozás! Népünk tekintete rajtatok függ: amerikai magyar református papok, Próféták, Apostolok! Akik hordjátok, magatok is sokszor roskadozva, Krisztusnak keresztjét! Nem érzitek-é a szent parancsolatot: egymásnak terhét hordozzátok! Nem érzitek-é a nagy felelősséget, amelyet viselnetek kell? Nem ér- zitek-é, hogy nincs közöttünk egy sem, akinek ne volna szüksége a másik támogatására? Akartok-é igazi PAPJAI, APOSTOLAI lenni népeteknek?. .. Az Isten nevére kérünk, kényszerítünk benneteket: jöjjetek el a Lelkészcgyesiilet clevlandi gyűlésére.
