Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-11-01 / 44. szám

2-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 44-ik szám. ^BHliaiglB!lKlíai^lHllg:!^lxí^l^[^l^[^lg11H1lKl|gl[KllS1^1lKl[Kl[g1[«TIHlígllg|l REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Trja: Balogh E. István, lelkész. < :< * * o >? >:< > 1 1 SBmSSBSStBasmaBSSBBSBBmm IV. BABONÁK ÉS TÉVES FELFOGÁSOK A KERESZTSÉGBEN. Az ember csudálatos teremtése az Is­tennek. A megszokás rabja, aki évszá­zadokon, sőt évezredeken keresztül sem tudja levetkőzni azt, amit már egyszer megszokott. A Krisztus születése előtt, sőt azután is, évezredeken keresztül élt a legkülönbözőbb pogány vallásokban, amelyek mindegyike tele volt baboná­val s e babonák nyomait még most is föl lehet fedezni az ember életében. A Krisztus születése után hosszú száza­dokon keresztül élt a római pápák által eltorzított keresztyén vallásban, és az akkor magába szívott helytelen felfo­gásokat még a reformáció sem tudta belőle teljesen kiirtani. Babonák, hely­telen felfogások jelentkeznek lépten- nyomon még a református ember életé­ben is s ha azt akarjuk, hogy öntudatos reformátusok legyünk: ezeket a babo­nákat és helytelen felfogásokat ki kell irtanunk gondolat-világunkból. És ki kell irtanunk azokat a gondolatokat is, amelyeket a mai moderneskedő, a hit­tel, Istennel keveset, vagy semmit sem törődő világ csempészett be életünkbe. Ilyen tévelygésekkel találkozunk pl. a keresztségnél, a gyermek gondozása terén. Pogány maradványok. A régi pogány életből föntmaradt szo­kások, hiedelmek állnak még fönt ma is a gyermek gondozása körül. Ha a gyer­mek beteg: kilencz féle rongyot kell meggyujtani s annak a füstjén megfüs­tölni. Vagy rosta alá kell tenni, a ros­tára ólmot önteni (valószinüleg úgy, hogy a gyermekre ne csorogjon azért!) s akkor kimegy belőle az ördög, ami a betegséget okozza. Vagy ha olyan em­ber lép be a házba, aki nem látott még ilyen betegséget, akkor gyorsan le kell szakítani egy darabot a gyermek ruhá­jából, az emberrel elásatni a küszöb alá s bizonyos a gyógyulás. Ha valaki “szemmel megveri” a gyermeket, az il­lető hajából kell elégetni egy nehány tincset s készen van a biztos orvosság. A megmaradt keresztvizet jó dolog fél­re tenni, mert ha később a gyermek sirós lesz: a fürdővizébe öntött kereszt- viz-maradék mindjárt megváltoztatja a természetét. A gyermek egészségére, természetére döntő befolyást gyakorol a keresztelés, mert azután mindjárt egészségesebb és jobb magaviseletü lesz a gyermek, stb. stb. Mindezek olyan babonás hiedelmek, amelyek még a régi, pogány vallások­ból maradtak fönt a nép gondolatvilá­gában. Bővebben igazán nem érdemes velők foglalkozni: az öntudatos refor­mátus ember már saját magától is el­utasítja azokat magától. A “szemmel megverés” fogalmára jegyezzük föl csupán, hogy a gyermek valóban köny- nyen kaphat betegséget, ha valakitől megijed. Némely embernek hypnotikus ereje is ismeretes az occultizmus vilá­gában, amelylyel azonban szintén nem akarunk foglalkozni. Bizonyos azonban, hogy az ilyen módon szerzett idegbe­tegségnek sohasem lesz orvossága az elégetett hajfürt. (Folytatása következik.) Harmadik beszámoló. Legközelebbi beszámolómat Leech- burgnál végeztem. Szept. 28-án csak­ugyan úgy történt, mint a múltkori be­fejező sorokban jeleztem: vezettem a vasárnapi iskolát, utnána fél 11-kor pré­dikáltam. Templomozás után hosszasan elbeszélgettünk még a hívekkel, kik kö­zött sok megyémbelit találtam. Ugyan­aznap déli 12 órára már autón utánam jött a Johnstown-i egyház küldötte, Fe- késházy Béla presbiter ur, vele d. u. fél öt órára, gyönyörű hegyes vidéken heledva megérkeztünk Johnstownba, ahol már várt reám s kitüntető szíves­séggel fogadott az egyház lelkipásztora és főgondnoka. Itt este 6 órakor volt Istentisztelet, zsúfolt templomban; utá­na szeretetvendégség a templom alatti nagy teremben; itt is volt alkalmam szólani a testvérekhez, arról, ami őket legjobban érdekelte s ami felől nem fogytak volna el a kérdezősködéssel: a hazai viszonyokról. — A következő két este, Szept 29. és 30-án ugyancsak vol­tak a templomban evangelizáló Isten­tiszteletek. Napközben kedves emlékű látogatásokat tettünk; egy alkalommal felkerestük Kovács Béla volt johnstowni lelkész itt elhunyt felesége s leánykája közös sírját s arról egy szál virágot küldöttem emlékül a családnak. Johnstownból még egy kedves láto­gatásról kell megemlékeznem. Átrán- dultunk a közeli Ebensburg városkába, ott megnéztem a megyei székházat, hivatalokat, törvényszéki tárgyalóter­meket, majd végül a fogházat, ahol meglepő dolgokat tapasztaltam. Kifo­gástalan rend és tisztaság, világosság és friss levegő mindenütt, a munkatermek, kivált a nőké, egészen barátságosak. Az előcsarnokban zongora és rádió. A kony­hákban tiszta és ízletes ételek. A sütő­kemencéknél nem akartam elhinni, hogy a friss kalács a raboknak készül: ezen igen jól mulatott a vezetőnk. Végül a fogházban összetalálkoztam egy misz- szionárius nővel, ki lelkes előadást tar­tott a raboknak, közben énekre tanítot­ta őket, — hozott magával egy 8 tagú női énekkart, akiknek a segítségével a rabok egy-kettőre megtanultak egy igen kedves kis vigasztaló éneket. Úgy ezért a látogatásért, mint a johnstowni napokért, meg a ligonieri Árvaházban töltött kedves órákért is, hadd mondjak itt köszönetét Kövér Sándor főgond­nok tisztelt barátomnak. Ugyancsak Johnstownból meglátogat­tam Kerekes Béla windberi lelkésztár­samat s az ő családja körében is igen kedves órákat töltöttem. Innen McKees- portra jöttem újra s átmenőben alkal­mam nyílt arra, hogy Duquesneben okt. 2-án este újra szolgálhattam, igen fi­gyelmes hallgatóság előtt, akikkel tem­plomozás után jó sokáig .elbeszélget­tünk. Okt. 3. és 4. este már Farrellben szol­gáltam, este evangelizáló Istentisztele­tek keretében; napközben itt is sok lá­togatást tettünk a gyülekezet ifjú lelki- pásztorával. Okt. 5. vasárnap d. e. előbb a vasárnapi iskolát látogattuk meg; utána a szép nagy templomot zsúfolá­sig megtöltő gyülekezet várt, ahol az alkalmi beszéd az aradi vértanuk emlé­kének volt szentelve. Istentisztelet vé­gén a lelkész, nagy meglepetésemre, a gyülekezet szine előtt megemlékezett az én 25 éves házassági ‘évfordulómról, mely itt a távolban érkezett el hozzám s a Nőegylet figyelméből kedves virág­kosarat nyújtott át, mely már oda volt készítve az Urasztalára. Meghatottan mondtam köszönetét a nem várt s annál jobban eső gyöngéd figyelemért. «Még itt visszatérőleg arról is meg kell emlé­keznem, hogy a farrelli Nőegylet okt. 4-én este egy szép szeretetvendégségen látott vendégül; itt is szólhattam a ha­zai viszonyokról, beszédem végén pedig kérdéseket tettek fel egyesek, mire én siettem a felvilágosítást megadni. Ma­gyar szivek hazaszeretete és hazavágyá­sa nyilatkozott meg ezekben a kérdé­sekben . . . Okt. 5. d. u. már Cantonban prédi­káltam, az uj templom felszentelési ün­nepélyén, melyen nem csak a helybeli gyülekezet tagjai vettek részt, hanem a szomszédos városok magyarsága is, lelkipásztoraik vezetésével; de ott vol­tak a helybeli presbiteriánus egvházak lelkipásztorai is, papi ornátusban s mindannyian fel is szólaltak az Isten- tisztelet végén s áldást kívántak az uj templomra, annak lelkipásztorára és gyülekezetére. Aznap este bankett fe­

Next

/
Thumbnails
Contents