Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-01 / 44. szám
2-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 44-ik szám. ^BHliaiglB!lKlíai^lHllg:!^lxí^l^[^l^[^lg11H1lKl|gl[KllS1^1lKl[Kl[g1[«TIHlígllg|l REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Trja: Balogh E. István, lelkész. < :< * * o >? >:< > 1 1 SBmSSBSStBasmaBSSBBSBBmm IV. BABONÁK ÉS TÉVES FELFOGÁSOK A KERESZTSÉGBEN. Az ember csudálatos teremtése az Istennek. A megszokás rabja, aki évszázadokon, sőt évezredeken keresztül sem tudja levetkőzni azt, amit már egyszer megszokott. A Krisztus születése előtt, sőt azután is, évezredeken keresztül élt a legkülönbözőbb pogány vallásokban, amelyek mindegyike tele volt babonával s e babonák nyomait még most is föl lehet fedezni az ember életében. A Krisztus születése után hosszú századokon keresztül élt a római pápák által eltorzított keresztyén vallásban, és az akkor magába szívott helytelen felfogásokat még a reformáció sem tudta belőle teljesen kiirtani. Babonák, helytelen felfogások jelentkeznek lépten- nyomon még a református ember életében is s ha azt akarjuk, hogy öntudatos reformátusok legyünk: ezeket a babonákat és helytelen felfogásokat ki kell irtanunk gondolat-világunkból. És ki kell irtanunk azokat a gondolatokat is, amelyeket a mai moderneskedő, a hittel, Istennel keveset, vagy semmit sem törődő világ csempészett be életünkbe. Ilyen tévelygésekkel találkozunk pl. a keresztségnél, a gyermek gondozása terén. Pogány maradványok. A régi pogány életből föntmaradt szokások, hiedelmek állnak még fönt ma is a gyermek gondozása körül. Ha a gyermek beteg: kilencz féle rongyot kell meggyujtani s annak a füstjén megfüstölni. Vagy rosta alá kell tenni, a rostára ólmot önteni (valószinüleg úgy, hogy a gyermekre ne csorogjon azért!) s akkor kimegy belőle az ördög, ami a betegséget okozza. Vagy ha olyan ember lép be a házba, aki nem látott még ilyen betegséget, akkor gyorsan le kell szakítani egy darabot a gyermek ruhájából, az emberrel elásatni a küszöb alá s bizonyos a gyógyulás. Ha valaki “szemmel megveri” a gyermeket, az illető hajából kell elégetni egy nehány tincset s készen van a biztos orvosság. A megmaradt keresztvizet jó dolog félre tenni, mert ha később a gyermek sirós lesz: a fürdővizébe öntött kereszt- viz-maradék mindjárt megváltoztatja a természetét. A gyermek egészségére, természetére döntő befolyást gyakorol a keresztelés, mert azután mindjárt egészségesebb és jobb magaviseletü lesz a gyermek, stb. stb. Mindezek olyan babonás hiedelmek, amelyek még a régi, pogány vallásokból maradtak fönt a nép gondolatvilágában. Bővebben igazán nem érdemes velők foglalkozni: az öntudatos református ember már saját magától is elutasítja azokat magától. A “szemmel megverés” fogalmára jegyezzük föl csupán, hogy a gyermek valóban köny- nyen kaphat betegséget, ha valakitől megijed. Némely embernek hypnotikus ereje is ismeretes az occultizmus világában, amelylyel azonban szintén nem akarunk foglalkozni. Bizonyos azonban, hogy az ilyen módon szerzett idegbetegségnek sohasem lesz orvossága az elégetett hajfürt. (Folytatása következik.) Harmadik beszámoló. Legközelebbi beszámolómat Leech- burgnál végeztem. Szept. 28-án csakugyan úgy történt, mint a múltkori befejező sorokban jeleztem: vezettem a vasárnapi iskolát, utnána fél 11-kor prédikáltam. Templomozás után hosszasan elbeszélgettünk még a hívekkel, kik között sok megyémbelit találtam. Ugyanaznap déli 12 órára már autón utánam jött a Johnstown-i egyház küldötte, Fe- késházy Béla presbiter ur, vele d. u. fél öt órára, gyönyörű hegyes vidéken heledva megérkeztünk Johnstownba, ahol már várt reám s kitüntető szívességgel fogadott az egyház lelkipásztora és főgondnoka. Itt este 6 órakor volt Istentisztelet, zsúfolt templomban; utána szeretetvendégség a templom alatti nagy teremben; itt is volt alkalmam szólani a testvérekhez, arról, ami őket legjobban érdekelte s ami felől nem fogytak volna el a kérdezősködéssel: a hazai viszonyokról. — A következő két este, Szept 29. és 30-án ugyancsak voltak a templomban evangelizáló Istentiszteletek. Napközben kedves emlékű látogatásokat tettünk; egy alkalommal felkerestük Kovács Béla volt johnstowni lelkész itt elhunyt felesége s leánykája közös sírját s arról egy szál virágot küldöttem emlékül a családnak. Johnstownból még egy kedves látogatásról kell megemlékeznem. Átrán- dultunk a közeli Ebensburg városkába, ott megnéztem a megyei székházat, hivatalokat, törvényszéki tárgyalótermeket, majd végül a fogházat, ahol meglepő dolgokat tapasztaltam. Kifogástalan rend és tisztaság, világosság és friss levegő mindenütt, a munkatermek, kivált a nőké, egészen barátságosak. Az előcsarnokban zongora és rádió. A konyhákban tiszta és ízletes ételek. A sütőkemencéknél nem akartam elhinni, hogy a friss kalács a raboknak készül: ezen igen jól mulatott a vezetőnk. Végül a fogházban összetalálkoztam egy misz- szionárius nővel, ki lelkes előadást tartott a raboknak, közben énekre tanította őket, — hozott magával egy 8 tagú női énekkart, akiknek a segítségével a rabok egy-kettőre megtanultak egy igen kedves kis vigasztaló éneket. Úgy ezért a látogatásért, mint a johnstowni napokért, meg a ligonieri Árvaházban töltött kedves órákért is, hadd mondjak itt köszönetét Kövér Sándor főgondnok tisztelt barátomnak. Ugyancsak Johnstownból meglátogattam Kerekes Béla windberi lelkésztársamat s az ő családja körében is igen kedves órákat töltöttem. Innen McKees- portra jöttem újra s átmenőben alkalmam nyílt arra, hogy Duquesneben okt. 2-án este újra szolgálhattam, igen figyelmes hallgatóság előtt, akikkel templomozás után jó sokáig .elbeszélgettünk. Okt. 3. és 4. este már Farrellben szolgáltam, este evangelizáló Istentiszteletek keretében; napközben itt is sok látogatást tettünk a gyülekezet ifjú lelki- pásztorával. Okt. 5. vasárnap d. e. előbb a vasárnapi iskolát látogattuk meg; utána a szép nagy templomot zsúfolásig megtöltő gyülekezet várt, ahol az alkalmi beszéd az aradi vértanuk emlékének volt szentelve. Istentisztelet végén a lelkész, nagy meglepetésemre, a gyülekezet szine előtt megemlékezett az én 25 éves házassági ‘évfordulómról, mely itt a távolban érkezett el hozzám s a Nőegylet figyelméből kedves virágkosarat nyújtott át, mely már oda volt készítve az Urasztalára. Meghatottan mondtam köszönetét a nem várt s annál jobban eső gyöngéd figyelemért. «Még itt visszatérőleg arról is meg kell emlékeznem, hogy a farrelli Nőegylet okt. 4-én este egy szép szeretetvendégségen látott vendégül; itt is szólhattam a hazai viszonyokról, beszédem végén pedig kérdéseket tettek fel egyesek, mire én siettem a felvilágosítást megadni. Magyar szivek hazaszeretete és hazavágyása nyilatkozott meg ezekben a kérdésekben . . . Okt. 5. d. u. már Cantonban prédikáltam, az uj templom felszentelési ünnepélyén, melyen nem csak a helybeli gyülekezet tagjai vettek részt, hanem a szomszédos városok magyarsága is, lelkipásztoraik vezetésével; de ott voltak a helybeli presbiteriánus egvházak lelkipásztorai is, papi ornátusban s mindannyian fel is szólaltak az Isten- tisztelet végén s áldást kívántak az uj templomra, annak lelkipásztorára és gyülekezetére. Aznap este bankett fe