Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-10-18 / 42. szám

42-ik szám. Amerikai magyar reformátusok lapja 3-ik oldal zonyságot tenni a vallása védelmébe!), akiben nincs meg az igazi öntudat? Az­után hány és hány reformátust ismerek, akik a más vallásuval szemben aggódó ál szeretet bői és félő álkiméletből, volta- képen pedig gyáva közömbösségből, el­tagadják, vagy elrejtik válásuknak még azt a kevés igazságát is, amiről sikerült tudomást szerezniük. Pedig nincs más megoldás a magyar református keresz- tyénség számára, hogyha nem akar elvé­rezni és nem akarja azt az isteni gondo­latot megcsufolni, amely eddig is vezé­relte, minthogy öntudatos és szívós véde­lemmel egy határozott frontot építsen ki a folyton növekvő hitetlenség ellen, más­részt pedig a gyáva és lágymeleg vallásos közömbösség helyett tanulja meg a más vallásuakkal szemben tanúsítandó öntu­datos türelmességet! Hogy pedig mindezekre elsősorban is az amerikai magyar reformátusságnak van szüksége, arra tapasztalatainknak a szomorú igazságai tanítanak meg. Presbyteri konferencia. Tartalmában is, külső formájában is nagy jelentőségű presbyteri konferen­ciát tartott a Nyugati egyházmegye cle­velandi körzete Elyriában, Szept. 28-án. A helybeli egyház elöljáróin kívül meg­jelentek ott a columbusi, loraini, east clevelandi, akroni, west clevelandi, fair­porti egyházak képviselői, összesen 78-an. Délelőtt 10 órakor Istentisztelettel kezdődött a konferencia ,amelynek el­nökévé Kováchy M. György e. cleve­landi főgondnokot, jegyzőjéül Kassay Károlyt, állandó pénztárnokául Fidel János elyriai gondnokot választották meg. Az első alőadást Dr. Pólya László tartotta, aki az amerikai magyar lélek legnagyobb ismerője és a magyar nyelv rajongója, mestere, szeretetének egész melegével sugározta a szivekbe magyar voltának, magyar lelkének melegségét s áldott igevetésének gyümölcsét ha­mar megláthatta azokban a könnyek­ben, amelyek ellepték a szemeket, s azokban a felszólalásokban, amelyekből tisztán csendült ki a ragaszkodás ősi kincsünkhöz — drága magyar nyel­vünkhöz. Eszmecsere következett! Voltak so­kan, akik a konferencia sikerét is két­ségbe vonták jó előre, azzal a megálla- pitással, hogy kudarcot vallunk egy- egy felolvasás után, amikor régi szokás szerint véleményeinket elhallgatjuk! De, akik ilyen gondolattal voltak — csa­lódtak. Régi ismerősök az egyházme- gyei gyűlésekről, akik olyan gyülseken egy szót soha nem szólnak, egymás­után szólaltak fel, olyan alapos felké­szültséggel és őszinteséggel, hogy cso­dálkozva ismertük meg azt a kincses- bányát, amelyet népünkben birunk. Ha semmi mással nem gazdagított volna bennünket ez a konferencia -— ez a tu­dat, népünk vallásos ragaszkodása, mélységének felfedezése teljes mivoltá­ban, elegendő volna arra, hogy meg­újult hittel bizzunk a jövendőben! Dr. Pólya László előadásának mara­dandó értéke és haszna az, hogy annak nyomán elfogadta a gyűlés, hogy a le­hetőség határáig féltékenyen őrködnek egyházi elöljáróink hatáskörükben, templomi és iskolai használatban a tisz­ta magyar nyelv használata felett. Vo­natkozik ez a határozat a vasárnapi is­kolákra, a nyári magyar iskolákra, a konfirmációi oktatásra, az ifjúsági kö­rök vezetésére, stb. stb. A presbyterek egyben szent kötelességüknek ismerik azt, hogy lelkészeik oldala mellett áll­va, serkentsék a szülőkben is a refor­mátus magyar öntudatot — a jövendő felelősségét gyermekeinkkel szemben. Délután Dr. Herczegh József tartott előadást az ifjúságról. Beszédében vilá­gosan reámutatott azokra a fogyatko­zásokra, amelyeknek eredményeképen, sajnos, sok lelkésznek egyedül kell vi­selni a nevelés és vallásos oktatás ter­hét, a presbyterek félreállása miatt. Az előadást követő felszólalásokban benne volt a bizonyíték, hogy az uj presbyteri nemzedék nem közönyösségből, hanem inkább a régi szokás követése miatt nem vesz részt a vasárnapi iskola taní­tásában vagy az ifjúság vezetésében, mert több jelentkező akadt, aki belátva esküdt tisztének fontosságát, önként jelentkezett szolgálat tételre az Ur sző­lőjében. Mindenesetre komoly meggon­dolás tárgyává tétetett az igazi presby­teri hivatás felismerése és követése! Harmadik előadó volt az e. clevelandi egyház tiszteletben álló főgondnoká­nak, a gyűlés megválasztott elnökének, a kötelességét kitünően végző Kováchy M. Györgynek felolvasása. Tárgya volt a “Presbyter, mint tükör az egyházta­gok előtt.” Értékelnünk kell ezt az előadást an­nál is inkább, mert az előadó, mint tud­juk, nagyon elfoglalt ember, akinek gondja ezerfelé kiterjed a bank üzlet­ben, — de azért is, mert benső értéke — arany. Az elyriai gondnok például elismerésében ajánlotta, hogy e beszéd rövid kivonatát egyháztagsági köny­vekben az első oldalra kellene kinyo­matni. Tükör volt ez a beszéd azért is, mert aki irta—éli is az elmondottakat. Olyan általános megelégedést váltott ki ez a kezdeményező lépés, hogy lelke­sedéssel határoztatott, hogy állandósit- tatik a konferencia és a következő ösz- szejövetelt szives meghívásra az east clevelandi ref. egyház égisze alatt tart­juk. Hogy a gyűlés nemcsak általános ha­tározatok hozatalában merítette ki ere­jét, mutatja az a körülmény, hogy egy­hangú határozattal regisztrálási dijat is megállapított a gyűlés. És pedig tagon­ként 'és esetenként egy dollár a rész­vételi dij, amelyből a vendéglátó egy­házak költségei és más törvényes ki­adások fizettetnek, mig a fennmaradó összeg a konferencia pénztárát illeti. Az Istennek legyen hála, aki megnyi­totta szemeinket, hogy látásokat lát­hattunk! Megláttuk egymás szivét, vá­gyait, és reájöttünk arra, hogy ő min­ket keres — mi pedig Őt. Úgy éreztük, hogy itt Ő reá és egymásra rátaláltunk s nem jöttünk hiába. ifj. Kalassay Sándor. MAGYAR FIUK AMERIKÁBAN. A Reformed Church és a Presbyte­rian egyház úgy a maguk egyetemében, mint egyes tagjaik és testületeik áldo­zatkészségéből évről-évre több magyar theologus ifjúnak adnak alkalmat arra, hogy tanulmányaikat Amerikában foly­tassák. A princentoni, lancasteri, pitts- burghi, daytoni theologiák hallgatói kö­zött állandóan találkozunk magyar ösz­töndíjas ifjak neveivel, akiknek száma különösen annak az egyezménynek kö­vetkeztében emelkedett, amelyet hazai egyházunk Tiffinben kötött a Reformed Church, s közvetve a Presbyterian egy­házzal is. Jellemző az ő keresztyénsé- gükre és hosszutürésükre, hogy ezeket az alapítványokat fönntartják dacára annak, hogy már ismételt esetben kap­tak és kapnak minden ellensúlyozás nélkül súlyos oldalbatámadásokat éppen azok részéről, akik amerikai tanulmány- utjaikat nekik köszönhetik. Ebben az évben két olyan magyar theologus nevével találkozunk, akik ezúttal első Ízben jöttek Amerikába. A Reformed Church daytoni theologiáján tanulnak Böszörményi Ede debreczeni-, és Lőrincz Géza pápai theologusok, akik már be is mutatkoztak dayttoni egyházunk körében is, melynek életé­ben teVékeny részt kivánnak venni. Sze­retettel köszöntjük mindkettőjüket s kívánjuk, hogy munkájukon úgy Ame­rikában, mint később szülötteföldünkön, legyen Istennek áldása. Pártolja lapnuk hirdetőit.

Next

/
Thumbnails
Contents