Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-10-18 / 42. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 42-ik szám. AM2R1KAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New York, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8th Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.06 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. CSENDES ÓRA. Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi lelkész. EGYKOR — . . . MOST. A reformáció hónapjában. Ének: LXXXV. zsolt. 1. “Nagy kegyesen tői Uram, földeddel . . .” IMA: Én Istenem és én Atyám! Te jobban tudod, mint én, hogy mennyire secret lek téged. Tudod, mert ismered szivem mélységeit. Vágyom is arra, hogy tiszta, igaz érzéssel szeresselek. Te ismered, látod ezt a vágyamat, hisz Te plántáltad belém... Istenem! Te vagy Ura mindennek. Tied minden, égen és földön. Ne volna hát Tied szivem, melyet Te formáltál, Te tartasz életben? Nem az enyém többé, hanem a tied mindörökké, Istenem! Te az enyém vagy s én a tied vagyok! Te vagy mindenem, földi s mennyei üdvösségéül. Azért nem csupán ajándékaidra, hanem Te reád magadra éhezik és szomjuhozik szivem. Tégy velem úgy, amint jónak látod. Kézenfogva, a Te utaidon vezess, reád bízom magamat, kezeidbe ajánlom testemet, lelkemet. Tégy velem akaratod szerint, az lesz legjobb énnekem, hisz Atyám vagy, tudod mi jó nekem. Hogy láthassam utadat, ismerhessem akaratodat, hogy szivembe megnyugvás, béke költözzön, a végre jöjj hozzám most is, jelentsd ki nekem magadat, áldj meg engemet, gyermekedet, Jézusért, Amen. Bibliaolvasás: Zsoltárok könyve 85. rész. A templomban vagyunk. Megzendül az ének. A 85-ik zsoltár első négy versét énekli az énekkar: “Jóakarattal voltál Uram a te földedhez, visszahoztad ... a foglyokat, elengedted ... elfedezted bűnüket, álnokságukat. Elhárítottad busulásod . . .” Majd egy másik kar veszi át az éneket : “nem elevenitesz-e meg minket ismét? Mutasd meg nékünk kegyelmedet . . . szabaditásodat . . . !” 5, 6, 7, 8. vers. Az énekkar énekének elhangzása után egy lágy szóló ének csendül fel és a 9. és 10. verset énekelve azt mondja, hogy meghallgat az Ur, közel van az ő szabaditása. Aztán újra az énekkar szól s a 11. és 12. 13. vers elénkelésével megerősíti az Ur ígéretét. Végül az utolsó versben az összes kar, a zenekarral és gyülekezettel együtt, ámenszerüleg, felzug: “Igazság jár Ő előtte és követi őt az Ő lépéseinek utján!” A 85-ik zsoltár, szerkezeténél s a benne foglalt megelevenítő, bizalmat adó üzenetnél fogva is, a legértékesebb zsoltárok közé tartozik. EGYKOR .... Jóakarattal voltál, Uram! A zsoltáriró visszatekint a múltra. Feleleveniti a régi szép napokat, azokban Isten hatalmas cselekedeteit, segítségét, áldását. Emlékezik! . . . Belép az emlékezet könyvtárába, ahol a múlt kedves, drága emlékei, felejthetetlen élményei, mint a könyvtár könyvespolcán a könyvek, szép sorjában, rendben vannak elhelyezve. Az emlékezet könyvtárából kivesz egy könyvet, a legkedve- sebbett, s legértékesebbet. Felnyitja, olvassa . . . emlékezik s ujjongva kiáltja : “Uram! egykor jóakarattal voltál .. . megáldottál, szeretetednek édességét, éreztetted, boldog, felejthetetlen napokat adtál! Visszahoztad a foglyokat, elengedted bűnüket............ Uram! egykor . . .!” És most? A múltra való emlékezés reménységet, erőt ad. Azért mondja: “el ne felejtkezzél jótéteményeiről . . sőt inkább azokat a napokat, eseményeket, élményeket, amelyekben megkóstoltad, hogy mily jó és édes az Ő szeretete, ezeket, mint életed drágagyöngyeit szedd össze, fűzd fel egy füzérre, tartsd magad előtt s emlékezzél. A tékozló fiú megemlékezett arról, hogy milyen jó dolga volt egykor s ez uj reménységet adott neki. Hazatért és uj életet nyert. A 78. zsolt. írója azt mondja: “Atyáink beszélték nekünk... hogy megtudják a fiák... (6. vers), hogy Istenbe vessék reménységüket!” (7. vers). A reformáció hónapjában mi is emlékezzünk. Uram! egykor, jóindulattal voltál. Adtál reformátorokat, Luthert, Kálvint, Melanchtont. Megtisztítottad anyaszentegyházadat, uj életet, uj reménységet adtál népednek, egyházadnak. Egykor jóindulattal voltál magyar ’gyermekeidhez, eljuttattad hozzájuk az evangélium tiszta világosságát, adtál magyar reformátorokat, adtad Károlit s vele, általa a magyar Bibliát. Egykor jóindulattal voltál s adtad Bocskayt, Betlent, Rákóczyt, adtad a hithősöket, a halálig hiteket. Adtál nyomdákat, írókat, könyveket. Adtál a sötét napokban világosságot, reménységet, kitartást. Egykor jóindulattal voltál! Emlékezzünk! A reformáció hónapjában elevenítsük fel a múltat, hogy szivünk hálával teljesedjen meg, hogy lelkünk reménységet, biztatást nyerjen a jelenre s jövőre. “Avagy, nem elevenitesz-e meg minket ismét?” Uram, aki lehajoltál hozzánk, felgyújtottad bennünk a szeretet és a hit tüzét, Te, ne mutatnád-e meg továbbra is szeretetedet, jóindulatodat?! Nem elevenitesz-e meg minket ismét? Nem adsz-é uj reformációt? Egykor jóindulattal volt. Most ne volna ? A Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Ő nem változott. Az Ő ereje le nem hanyatlott. Az Ő szeretete ki nem hült. Ö ma is ugyanaz, aki tegnap volt. “Közel van az O szabaditása az őt félőkhöz.” Megeleve- nit Ő ma is, diadalmra viszi evangéliumát, akaratából “irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást”, csak legyen hitünk, hűségűnk, kitartásunk. Csak legyünk az Ő munkatársai. Egykor! . . . Árván, szeretetre, élő vizre szomjuhozva, keresett, várt az Ő népe. Szabaditásra, megváltásra várt. És az Ur jóindulattal volt. Most! Ismét vár megelevenitésre, arra ,hogy mint egykor, úgy most is “együtt édes bizalomban éljünk.” (Zsolt. 55:15.) Avagy nem elevenitesz-e meg minket ismét? . . . Megelevenít, mert igazság jár ő előtte és követi őt az ő lépéseinek utján! IMA: Édes Atyám! Hálát adok neked a múltért, abban megmutatott szereteted- ért, segítségedért, elevenítő hatalmadért. Hálát adok neked a reformációban meg- bizonyitott jóindulatodért. Jóságodat látva benned vetem bizalmamat a jelenre és a jövőre is. Jöjj és eleveníts meg most is. Jöjj és elevenítsd meg anyaszentegyházadat, annak családjait, tagjait. Jöjj és adj reménységet, hosszutürést, hűséget s z’elcd való édes közösséget, Jézusért, Ámen. Mi Atyánk. . . Ének: LXXVII. zsolt d. “Oh erős és kegyes Isten...”
