Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-10-18 / 42. szám
VOL. XXXI. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. OCTOBER 18, 1930. No. 42. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformátusok AMERICAN HUNGARIAN PRESBYXERIAN REFORMED CIIURCII PAi*£«&'%• *PV A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th A ve., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. Miért menj templomba ? Mert ez az egyedüli testvéri közösség, amely tagjait nemcsak egymáshoz, hanem Jézushoz is csatolja. Légy tagja bármely más testületnek: ott csak emberekkel találkozol. Emberekkel, akik ma szívesek, jók hozzád, hogy holnap esetleg ellened támadjanak. Emberekkel, akik ma jót tesznek veled, hogy holnap a szemedre hányják. Vagy jift tesznek veled csak azért, mert számítanak arra, hogy majd te is viszonzod azt, tehát nem önzetlenek. Emberekkel találkozol csupán, akik ha valamely hibádat látják meg: a legtöbb esetben kárörömmel adják tovább s ha éppen ellenük vétkeztél: nem nyugosznak addig, míg bosszút nem állottak. A templomban nemcsak emberekkel, hanem első sorban Jézussal találkozol. Jézussal, aki ma éppen olyan szives, jó te hozzád, mint amilyen tegnap volt és holnap lesz. Jézussal, aki mindig önzetlenül cselekszik veled jót s a legnagyobb jót, az üdvösséget szerezte meg neked életének föl ál do zásával. Jézus jól látja hibáidat, de sohasem örvend rajta, hanem szeretettel szól hozzád önlclkedbcn: ja- vulj meg. Nem akarnál jobb ember lenni, mint amilyen ma vagy? Jézust gyakran megbántod, de ö nem bántott még téged soha s nem fog ezután sem. ö az örök Szeretet. Nem vágyódul azután, hogy a Szeretet légkörében élj? Emberekkel is találkozol ott, de azokat szintén az az érzelem vezette oda, amely téged. Azok tehát veled azonos lelkületű emberek, akik megértenek téged s akiket könnyen megértesz te. Nem vágyódat azok társaságába, akik veled egyformán gondolkoznak? Megtalálod őket: MENJ TEMPLOMBA! Az Ur csodásán működik, De útja rejtve van. Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben Formálja terveit, De biztos kézzel hozza fel, Mi most még rejtve itt, MONDAT PRÉDIKÁCIÓK. Közli: Nagy Ferencz lelkész. Szomorú az a nap — — Egy gyereknek, emelyen elhatározza, hogy az atyja már nem parancsolhat többé néki. — Annak a községnek, amikor két megbízott vezérembere személyeskedni kezd egymással. — Egy egyháznak, amikor egyik tagnak van elég pénze és befolyása ahoz, hogy egyedül határozgassa annak ügyeit. — Egy iskolának, amelyen a hatalom a tanulók kezébe esik. — Egy otthonnak, amikor mind a két szüle a szomszédba hordozza civa- kodásaikat csépelni. — Egy családnak, amelyen úgy az egyik, mint a másik családfő az otthon kötelességeit egyik a másiknak tulajdonítja. NEMZETI ÜNNEPEK. Amint olvassuk az egyházak tudósításait, örvendező lélekkel kell megállapítanunk azt, hogy amerikai egyházainkban nem múlik el egyetlen egy alkalom sem, amit föl ne használnának a magyar nemzeti érzések ápolására, a magyar nemzeti ünnepek megtartására. A kisebb jelentőségűek elmaradnak, aminthogy Szent István napját pl. még otthon is sokkal inkább tekintik a katholikus egyház egyházi ünnepének, semmint nemzeti ünnepnek, holott ez a nap a magyar királyság megalapításának emléknapja, nemzeti ünnep. April n-ről, amely pedig szintén hivatalos nemzeti ünnep, ha ugyan nincsen még törölve a törvénykönyvből: még otthon is alig tudtunk, még kevésbbé ünnepeltük azt. Egyetemesen elfogadott nemzeti ünnepeink, Március 15 és Október 6, épp olyan osztatlan megünneplésben részesülnek magyar Amerikában, mint odahaza. Különösen a mi egyházaink azok, amelyek állandóan kultiválják ezeket az ünnepeket s akárhány ilyen ünnepen vettünk már részt, amely külső méreteiben is, benső tartalmában is méltán foglalhatnának helyet a legfényeseb hazai ünnepek mellett. Jele és bizonysága ez annak, hogy az amerikai magyar reformátusság, még az a része is, amely állítólag eladta a maga hitét és magyarságát, ma is érzi és teljes mértékben átérzi ezeknek nagy fontosságát. Talán még jobban, mint otthon. Magyarországon ezeknek az ünnepeknek a megtartása magától értetődő, természetes dolog. A magyar nemzet önmagát ítélné halálra, ha azokról csak valaha is megfeldkeznék. Otthon azonban az ünnepek első célja és tartalma a hősökről való kegyeletes megemlékezés, hódolat, amely a múltaknak szól. Otthon kevés szükség van arra, hogy ezeket az ünnepeket egyúttal ESZKÖZÖKÜL használják föl a jövendők nemzedék nevelésére. Amerikában is természetes, magától értetődő dolog azok megtartása, de nálunk már nem puszta emlékezés, köteles hódolat az, hanem elsőrangú eszköz a jövő nemzedék megtartására, s egyben, bármily furcsán hangozzék is, kiegészítő lésze a mi egyházi életünknek. Az amerikai magyar gyermekek magyar nevelését cl sem lehet képzelni a nemzeti ünnepek megtartása nélkül. Mi tisztán látjuk azt, hogy Amerikában mit tarthatunk meg s mit menthetünk át a későbbi nemzedékek életbe is. és mit nem. Tisztán látjuk azt. hogy a magyar nemzeti érzést, azt az öntudatot, hogy mi ENNEK a népnek fiai és leányai vagyunk: érintetlen örökség gyanánt hagyhatjuk gyermekeinkre. Célunkat azonban csak úgy érjük el, ha kiváló gondot fordítunk a nemzeti ünnepek megtartására, amelynek folyamán nemcsak saját lelkünk mereng cl a múltak dicsőségén s merít erőt a jövő küzdelmeire: de gyermekeinket is azzá neveljük, amivé magyar szivünk nevelni óhajtja őket. A magyar egyházi életnek pedig, legyen az bármely felekezetű, egyenesen kiegészítő részei ezek az ünnepek. Ha
