Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-10-11 / 41. szám

4-ik oldal

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

41-ik szám.

AM2R1KAI MAGYAR

REFORMÁTUSOK LAPJA

Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S.

Editor in chief: Rev. G. Takaró,

344 E. 69th St. New Yoik, N. Y.

Associated editor: Rev. Sig. Laky,

737 Mahoning Ave. Youngstown, O.

Managing editor: Rev. J. Melegh,

134—8th Ave. McKeesport, Pa.

Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere.

Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at Che P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879.

Publication office

4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa.

CSENDES ÓRA.

Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi

lelkész.

ISTEN A MI REMÉNYSÉGÜNK.

Ének: XIJ. zsolt. 1. v. “Az Isten a mi reménységünk . . .”

IMA: Jó Istenünk, Atyánk a Jesus által, Te vagy a mi reménységünk minden időben asért meg nem csalatkozhatunk semmiben. Hozzád ssáll as én reménységem imája most is magasztaláéban és könyörgésben. Magasztallak Istenem! bár kibessélhetetlen a Te jóságod én előttem. Mégis úgy érzem, hogy abban mutatkozott meg a Te szereteted hozzám legjobban, hogy teremtő Atyámmá váltál a Jézus Krisztusban. Ismertél meg az Idők előtt s azután néven szólítottál és ez élettel megajándékoztál. Köszönöm jó Atyám az életemet, amelyet Te adtál s amelyre úgy vigyázol, mint féltett kincsre, mert ime veszedelem, vagy kárhozat nem érhetett. Te vagy az én Erősségem, Kőszálam és Menedékem. Könyörgöm, hogy áldd meg az én mostani szent elmélkedésemet is, hogy az Ige, amelyet a Lélek áldásával nekem adsz ez órában legyen szivemnek megjobbulására, lelkemnek erőssé- ségére, mindenek fölött pedig növekedjék a Te dicsőséged a Jézus által örökkön örökké Ámen.

Bibliaolvasás: 46. Zsoltár egészen.

A nemzetek története szent és nagy tanulság az egyesek számára is. Talán a legméltóbb könyv, amely a Biblia mellett helyet foglal a nemzetek története. Az elmúlt napokban emlékeztünk nemzetünknek az egyik legszomorubb gyász napjára, október 6.-ra. Szentel- Zsoltár édes, megbiztató igéjének a nyo- lünk? Világ-pellengérre kötözött szemán, amikor emlékezzünk saját nemzeti sorsunkra s az ige tanitása legyen a mi szivünk előmenetelére és reménységünk megerősítésére.

Milyen szomorúan reménytelen a mi nemzeti történetünk s mégis mennyi reménység fakad a múlt tanításából. Nem csak október 6.-ánk, de volt nekünk már sok fájdalmas csapásunk. Gondoljunk Augsburgra, tatárdulásra, Mohácsra s most legfájdalmasabb sebünkre Trianonra. Talán egyszer sem volt messzebb a halál e nemzettől, mint amilyen közel van most. Szinte minden félezer esztendőben megsemmisült, hogy azután újra, megújult erővel, támadjon életre. Szinte úgy tetszik, amint igy gondolunk most saját múltúnkra, mintha a mi nemzetünk mikor egyszer egyszer nagyon kifáradt a koporsóba feküdt volna le pihenni. Olyan volt a kardja a hazája, a keresztyénség, vagy a nyugati szomszédok védelmében, mint ha villám lett volna s csak akkor nyugodott meg mindig, amikor teljesen összetört a kezében. Összetörték a szabadságharcban, kivették kezéből Trianonban, vájjon van-e köztünk valaki, aki egyet tud érezni e szomorú nemzettel és nem kérdezi, hogy mi lesz velünk? A világ-pellengérre kötözött szegény magyarság van-e még jövendőd?

Valamikor a magyar föld háborgó, zajló, ismeretlen tenger fenék volt s ime ma a hegyektől övezett szép vidék békés, drága búzatermő Alföld. Valamikor a magyarság száguldó vihar és átvonuló fergeteg volt kalandozásaival s váratlanul fel fel törő csapásaival s Vazul kalandos népéből ime Szent István békésen szántó vető, földszerető népe lett. Amikor most erre a két ellentétre gondolunk, úgy tetszik, hogy ez a föld és ez a nép kölcsönösen formálták egymást. Úgy tetszik, mintha Isten épen e föld számára teremtette volna e nemzetet s viszont. És igaz is, hogy sehol másutt meg nem él. Ha elmegy e földről, akkor már a harmadik generációban elmúlik, meghal magyarnak lenni. Bizony nem nemzeti gőg ez, vagy hazafias elfogultság, hanem igazság.

Fogy a magyar e föld színéről s mégis az igével ajkunkon és szivünkben mondhatjuk, hogy van jövendője és van reménysége a mi nemzetünknek.

Voltak nemzetek, amelyek meghaltak, elnémultak anélkül, hogy valaha is feltámadtak volna. Gondoljunk a hun, avar, besenyő, longobárd stb. népekre. Voltak nemzetek és vannak, amelyek soha fel nem támadnak, mert soha nem is haltak meg egészen. Gondoljunk csak a görög, vagy a palesztinai zsidó

nemzetre, melyet úgy szét szórt e föld szinén Isten.

De vannak nemzetek s talán első ezek közt a magyar, amelyek csak azért halnak meg, hogy megujhodva támadjanak fel. Mert valahányszor letért az igazi, elé szabott útról, mindig feltárult előtte a sir. De a koporsó mindenkor a megéledés bölcsője lett számára.

Most is igy pihen a magyar nemzet, ■mert egy fél világ összeomlott s a hulló gerenda újra csak őt temette el.

Mennyire szól most a nemzetünkhöz a XLVI. zsoltár minden szava: Csendesedjetek hát el! Ha ez a nemzet nem tanulna meg a Lélek szerint “elcsendesedni”, akkor azt kellene hinnünk, hogy még nem jött el az éjszaka igazi sötétsége, vagy pedig már úgy eljött, hogy abból soha se lesz többé felvirra- clás. De mi reménykedünk, mert Isten a mi “erősségünk”, hogy a Lélek csendessége, a teljes bünbánat, mely a megtérésnek egyedüli szent útja, helyet talál a mi szomorú, jajongó nemzetünk szivében.

Ami azonban áll az egészre, a nagy családra, a nemzetre, az elsősorban is áll e nagy család tagjaira, külön-külön mi reánk! Es ebben az áhitatos órában először is és kizárólag minket tanit az ige, hogy ‘ “csendesedjetek hát el”. A Lélek csendessége a mi számunkra az Isten előtt való őszinte bünbánat, alázat. Bűnbánó lelkek az Isten előtt kedves lelkek, bűnbánó nemzetek a győzedelmes nemzetek. Nem a háborgó szivek, nem aggodalmasak, türelmetlenek és reménytelen szivüek azok, akik Istennek igaz gyermekei. Hanem ha jöttetek és láttátok az Ut tetteit (9. vers.), akkor alázzátok meg magatokat Ő előtte, békéljetek meg a bajokban és háborúságokban Ő Vele, hogy felmagasztaltathasson az Ur a nemzetek közt (9. vers.), épen a te szived és az én lelkem csendes békessége által. Ámen.

IMA: Édes Atyám, nemzetek hatalmas Istene, leborulok még egyszer a Te felséges színed előtt. Csodálatos a Te erőd és hatalmad, amely félelemmel tölti el szivem, de amely mégis bátorít, biztat és Hozzád vonz közel. Atyám ne engedd, hogy valaha is eltávozhassak a Te édes közelségedből, add, hogy megmaradjak a Tc atyai szived közelében, S ha vonz magához e világ, ha szivem eltölti a bűnnek zaja mindig erősebb legyen bennem a lélek csendessége, amely által magasz- taltassál feljebb énbennem mindinkább és inkább. Hallgasd meg az én könyörgésemet az Ur Jézus nevében Amen.

Ének: 309. dics. Jézus néked élek...