Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-10-11 / 41. szám
41-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal [EllEglIlHllISlSglSBISliaEllílilSEISSíSESIaBBIlllBia REFORMÁTUS ÖNTUDAT. írja: Balogh E. István, lelkész. !i ' 1 i&aKttagKlgKlgKISl«ait;!^^ I. BEVEZETÉS. Ugyanezzel a cimmel fog megjelenni mindig egy kis rovat e lap hasábjain. Célja pedig az, hogy a mi református keresztyén vallásunk hitelveit rövid és népszerű foglalatban tárgyalja. Milyen református lelket érdeklő kérdések és magyarázatok egyszerű sorozata igyekszik lenni a rovat. Mivel pedig ezeknek az írásoknak elsősorban a teljes Biblia, a mi hitvallásos népkönyveink (Heidelbergi Káté és II. Helvét Hitvallás.), reformátorunknak, Kálvin Jánosnak a Keresztyén Vallás Alapvonalairól írott munkája és a magyar református egyházunk régi kánonai fognak alapul szolgálni, épen ezért mindenki nagy lelki épüléssel és haszonnal olvashatja. Ezt pedig azért szükséges megemlíteni, mert azzal a reménységgel bocsátjuk útnak a “Református Öntudat” kicsi rovatát. hogy az abban foglalt Írásoknak fontos és igaz volta az olvasókra nézve a kívánt hatással és eredménnyel lesz. Ez a remélt eredmény teljes egészében megtalálható a címben, mert az egyszerű írások csak azt kívánják, hogy erősítsék a már meglévő, vagy megteremtsék a hiányzó “református öntudatot”. Az a gazdag református hit és erkölcs, amely a mi elődeink, magyar reformátusok, életét elmélyítette s amely lelkűket annyira megerősítette, hogy a hitet számunkra is magtartotta, sokaknál már igen sorvadóban van. Épen ezért sokan nagyon is rá vannak szorulva ennek az öntudatnak ébresztgetésére. Mi cis ac öntudat? Kit nevezhetünk mi vallásos szempontból öntudatos embernek? Aki teljes és őszinte tudattal vallja és hiszi azt, hogy Istent szolgálni, az ő parancsai szerint élni, embertársainkat szeretni és megbecsülni, nem valami reánk erőszakolt, tőlünk idegen, kényszer érzés és cselekedet, hanem ajándék és kiváltság s az életnek igazi szépsége és ereje. Öntudatosnak lenni annyi, mint azt érezni, hogy hit és vallás nélkül semmi méltósága és semmi szépsége nincs az életnek. Vallásilag tehát csak az az ember öntudatos, akinek a számára hit nélkül sivár és üres az élet, de a hit birtokában minden értékké és szent szenvedéllyé válik életében. Biztos fundamentum számára a vallás, amelynek igazságaira felépítheti egész élete házát s meg nem inog soha. Oltalom és egyetlen vigasztalás számára a vallás, ha a vihar, vagy kisértés zug körülötte. Boldogság és öröm számára a vallás, mely ezer rejtett szépséggel s gazdag, örök tartalommal telíti be egész élete kis világát. Akinek a számára van ilyen értéke a bitnek, azt nevezzük öntudatosan vallásosnak. Hát a református öntudat micsoda? Ez már egy nagy fokkal több, mint az egyszerű vallásos tudat. Gondoljuk csak el azt, hogy a hindu, a mohamedán, a fétis-imádó néger, zsidó, vagy egy fele- kezetnélküli keresztyén mind-mind lehet vallásilag nagyon is öntudatos, mert meg van győződve1 arról, hogy ha vallásos gyakorlatainak eleget tesz, akkor ő a vallás előirt követelményei szerint él. És igaza van, mert nem lehetne elvitatni az ő öntudatosságát tőle, az ő világukat mindaddig, amig meg nem ismeri a többet, a teljesebbet, az is kitölti. Most menjnk még tovább! Álljon előttünk egy kathóli- kus és egy protestáns lélek. Mind a kettő keresztyén, mind a kettő teljes szivvel, teljes öntudattal vallásos. És mégis, mintha egy világ választaná el egymástól vallásos felfogásukat. Mennyire nem tud igazi tartalmat látni az a protestáns lélek a kathólikusnak a ceremóniában, mennyire kifárasztaná egész lelkét az a ránehezedő misztikus világ, mennyire nem találja meg az ő értékeit abban a lelki keretben s viszont milyen sivárnak és szinnélkülinek láthatja egy kathólikus lélek a protestáns vallásos világot. Végül pedig gondoljunk egy biblia-olvasó rus- seliánusra, egy baptistára, meg egy reformátusra. Mind a hármat protestánsnak nevezzük szemben a római kathólikus keresztyénekkel s aki ismeri, igen jól tudja, hogy szivükben lelkűkben épen oly távol vannak egymás vallásos öntudatától, mint egy római kathólikus és egy protestáns. A russeliánus, aki megveti az egyház nevelő, vezető szeretetét és csak a saját meggyőződése szerint válogatja ki hite igazságait menyi fájó csalódásnak, hazug, emberi tévedésnek és üres érzékenységnek teszi ki önmagát. A baptista, kiválogatja a Bibliából a neki tetsző tanításait s örökös befelé nézéssel építi ki a maga rész szerinti igazságait. Óh milyen nagy fanatizmussal kergetik és szom- juhozzák ezeket a féligazságokat. És most állítsuk magunk elé, mind ezekkel szemben a református lelket! Ki tudná leírni azt, hogy mekkora távolság választja el mindegyiktől az ő hite tartalmát, értékét, vallásos életét, egyszóval öntudatát ? Kezünkben és lelkűnkben az írással, valljuk, hogy mind igazak és Ámenek, amik szádból kijöttenek! Nem kapkodunk ki nekünk tetsző részeket, nem ferdítjük el értelmét, nem ollózunk ki belőle és nem tiltjuk el a hivő lelkektől a vele való élést, hanem hisszük és hirdetjük, hogy a teljes írás Istentől ihletett, mely alkalmas a lelkek javítására, a szivek nevelésére, tanításra, feddésre és bátorításra! Megszabadítjuk magunkat minden olyan emberi, sőt ördögi cifraságoktól, csinált ceremóniáktól és forrás nélküli találmányoktól, ami mind a lelkünk terhére volna s vallásos áhitat helyett, vallásos kényszerzubbonyt, gyötrő terhet jelentene a mi életünk számára. Egyszóval elvetünk mindent, amit nem Isten parancsolt, de követünk és gyakorlunk mindent, amit Isten előir a mi számunkra az ő Igéjében. Az eget sem zárjuk el a hivő szemek előtt a szenteknek, vagy más egyebeknek átláthatatlan sokaságával és áthatolhatatlan, igaztalan tömegével, hanem valljuk azt, hogy“kitárt ajtó”, szabad bemenetel adatott mindnyájunk számára a Fiú által. Hogy pedig az Atyához juthassunk, nem emberi segítségre, jól rosszul lemorzsolt kényszer ceremóniákra van szükségünk, hanem a Szentlélek hathatós segítségét keressük hittel s Reá bizzuk magunkat teljes szivvel. Aki csak ennyit elolvasott figyelemmel, az legjobb érzése és meggyőződése szerint mondhatja, bog)' a református vallásos öntudat minden más vallásos tudattal szemben több, tartalmasabb s értékesebb öntudat. Minthogy pedig ezen a földön a vallásos lélek számára nincs “véletlen”, igy tehát az sem véletlen, hogy mi református anyaszentegyház gyermekei lettünk e földön. Nekünk tehát ez az egyház az üdvözülésnek egyetlen megváltozhatatlan formája. Református öntudattal rendelkezni tehát azt jelenti, hogy hiszem és vallom teljes szivvel és meggyőződéssel, hogy vallásunk igazságait a legtisztábban, iegigazabban és legteljesebben az én vallásom, a református keresztyén vallás tartalmazza, hiszi, hirdeti és éli ki e földön. Tiszteletben tartom a más vallásos felfogását, szinte “ünnepem van”, ha egy hivő és öntudatos lelket látok, aki más feleke- zetnek, vagy vallásnak a tagja, de ugyanakkor hiszem és vallom, hogy Isten csak a református valláson keresztül munkálja és adja az ÉN üdvösségemet. Ez a református öntudat! COLLEGE ÉS SZEMINÁRIUM BLOOMFIELD, N. J. Telephone: Bloomfield 1155. Magyar Tanárok: Dikovics János és Kovács Ferenc. A Bloomfieldi Collegium Magyar Irodalmi Köre. Elnök Ür- mössy Sándor. Alelnök Horváth Béla. Jegyző Szathmáry Gyula. Pénztárnok Fürjész Ferenc. Könyvtárnok Rásky József. Közös cim: College and Seminary, Bloomfield, N. J.
