Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-10-11 / 41. szám

2-ik oldal.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

41-ik szám.

dezkedéssel szemben hátránya az, hogy ezen a módon csak általános keresztyén alapigazságokra s bibliai történetekre tanítják a gyermekeket. Igaz, hogy a tanításnak ezen a fokán mindegyik protestáns fclckezet találkozik egymással, mert hiszen a bibliai történetek, az általános keresztyénség alapelemei minden protestáns fclekezetnél azonosak.

Magyar református szempontból azonban ennyivel nem szabad megelégedni. Nekünk arra kell törekednünk, hogy a mi gyermekeink határozott magyar református szellemben növekedjenek. A Toledo- ban s esetleg másutt is nyújtott ilyen alkalmakkal tehát a mi testvéreink ne eléged jenek meg. Használják föl azokat s küldjék el gyermekeiket mindenütt az ilyen közös hittanórákra, de gondoskodjanak arról, hogy ezen az általános alapon aztán föl legyen építve a határozott magyar református lélek. Az egyház gondoskodik erről Toledoban is, másutt is, a vasárnapi-, szombati- és évközi iskolákban, de gyermekeink vallásos nevelése csak akkor lesz teljes, ha fölhasználjuk az egyház által nyújtott emez alkalmakat is.

Ahol pedig a nyilvános iskolák addig sem mentek, mint Toledoban: sokszorosan ügyeljenek a szülők arra, hogy gyermekeik 11c mulasszák cl az egyház által fenntartott vallásos iskolákat.

“VEDD ES OLVASD,”

Egy vidéki kis városkában, magyarok közé kerültem. Sok mindenről beszélgettek a jelenvoltak. Egyszer csak belép egy mosolygós arcú magyar, illedelmesen köszön, a zsebébe nyúl, nyomtatványokat húz elő és osztogatni kezdi. Nagy betűkkel olvasom az első oldalon a cimet: Vedd és Olvasd. Aki osztogatja, vallásos összejövetelre1 hívogatja a jelenvoltakat. Hozzám is jön, engem is hiv. Beszélgetésbe eredtem vele. Elmondja, hogy református volt, de megtért. Most más felekezethez tartozik. Az uj felekezetbe hívogatja magyar honfitársait.

Mint rendesen, sokan elvették a nyomtatványt, ránéztek, összegyűrték, vagy eldobták, vagy zsebre vágták hogy majd az utcán elhajítják. A címnek tehát csak az első kérését teljesítették, VEDD, elvették. A második kérését: OLVASD, nem teljesítették.

Mint oly sokszor, máskor hasonló jelenetek szemlélésénél az emberek furcsaságáról elmélkedtem, most is azt tettem.

Először arra gondoltam, hogyha a nyomtatványokat osztogató ember református volt, miért kellett megtérnie? Hát a református emberek lehetnek reformátusok megtérés nélkül? Miért hagyta el eredeti vallását ez a különben derék magyar ember, miért ment el uj felekezet portájára?

Természetesen ő maga igyekezett igazolni magát és lépését. Szerinte a reformátusok csak szokásból reformátusok. Hogy a templomba csak szokásból járnak. Hogy a keresztelést nem veszik komolyan. Hogy a konfirmálással úgy vannak, mint a himlővel, keresztül kell rajta esni. Nem belépés az egyházba a konfirmálás, hanem legtöbb esetben kilépés az egyházból. Felhozta, hogy a református templomokban a hívek nagy része hátatfordit az Ur- asztalának, hogy visszautasítják a Király meghívását. Ezeket és sok más egyebet mondott, s várta, hogy bólogassak a beszédére és mondogassam, hogy bizony úgy van. Meglepődött, mikor azt mondtam, hogy azok az okok, amelyek miatt ő elhagyta a református vallást, nem a jó református egyháztag bűnei, hibái, hanem a rossz reformátusoké, és hogy a református egyház hivatalosan és nem hivatalosan is küzd ezek ellen a korcs hajtások ellen, és hogy azok, akik szívből lélekből Kálvin János felfogása szerint a megreformált egyház tanai szerint kívánnak élni, nemes és magasztos munkát teljesíthetnek anyaszentegyházuk érdekében ha ők maguk életükkel, minden cselekedeteikkel a REFORMÁTUS EGYHÁZ KERETEIN BELÜL bizonyságot tesznek arról, hogy ők nem szájjal, hanem szívvel reformátusok, keresztyének. A református egyházban a megtért, szívből keresztyén tagokra szükség van. Ahelyett hogy használna, árt az, aki különválasztja magát a református egyházától, mert ő szerinte más jobb gyülekezetbe megy át. Árt annak az egyháznak, melynek a kebelén nevekedett, árt Krisztus egyetemes egyházának. Nem Jézus szavai, parancsolata szerint cselekszik. Jézus nem azt parancsolta, hogy: menjetek és szaporítsátok a felkezetek számát, minél több csoportra szakgassátok szét a követőim táborát. Jézus parancsa az volt: “Legyetek egyek.”

Gondolatban sok másféle okokat hoztam fel hitünket elhagyott embertársam lépése ellen. Nem irom le ezeket mind. Inkább áttérek a másik gondolat menetre.

OLVASD. Ez volt a másik kérés azon a lapon. A legtöbbje nem olvasta. Pedig nem volt sok nyomtatás a lapon. Kevés volt, de nagyon érdekes és a mi fő, tanító, életbölcseségre oktató olvasmány volt. Nem érdekelte őket. Elhajították a lapot. Az igaz, hogy az emberek nagy többsége ilyen. Hiszen azért olvassuk napról-napra, hogy dacára a rengeteg intő, figyelmeztető jelző táblának: Vigyáz ha jön a vonat, Vasútkeresztezés, veszedelmes kanyarodó, stb., automobilok beleszaladnak a rohanó vasutba, belefordulnak az árokba, felfordulnak a kanyarodónál, leszaladnak a hid mellett a folyó vizébe és sok más egyébb, szinte elképzelhetetlen módon teszik kockára életüket, testük épségét. Nem olvasnak. Nem olvassák el még a nagyon rövid figyelmeztetést sem, amit pedig a jelző táblára nem tréfából festettek, hanem éppen az ő érdekükben.

így vannak az emberek a lelkiekkel is. Épen csak hogy fokozottabb mértékben. Az van azon a nyomtatványon hogy OLVASD, s éppen az ellenkezőjét teszik. Nem olvassák.

Milyen különös is az ember. Ha egy lap kerül a kezükbe és azon azt olvassák, hogy csak nőknek, minden férfi elolvassa. Ha az van Írva a lapra, hogy NEM fiatalok részére, minden fiatal elolvassa, íme Ádám bűne. Ne egyél a kert közepén álló fa gyümölcséből. Csak azért is eszik. Pedig a paradicsomi boldogság birása vagy elvesztése függött attól, hogy engedelmeskedik-e a parancsolatnak, vagy ellene szegül.

Amikor tilos volt a Biblia olvasása, milyen sokan életüket kockára tették, hogy olvashassák az Isten Könyvét. Most mindenkinek szabad olvasni, nem olvassák.

Ezért nincsen amerikai egyházi irodalmunk. Magyar egyházi, református irodalomról irok. Azért, mert sokan azt hiszik, hogy addig, amig reformátusok, nem kell olvasniok a Bibliát, nem kell terjeszteniük a vallásos iratokat. Sokan, mikor eljutnak oda, hogy az érdeklődés csírázni kezd lelkűkben, azt hiszik, hogy el kell hagyniok református vallásukat. Úgy tesznek, mint a tékozló fin tett. Kiveszik részüket, elmennek. Ott hagyják lelki nevelő szülőjük, az anyaszentegyház hajlékát. Idegenbe mennek. Pedig okosabban tennék, ha otthon maradnának. Ha igazán a keresztyéni életre törekszenek, ha, mint ők állítják, igazán megtértek, azt kell tenniök, amit Jézus parancsolt. Jézus azt mondta, hogy a betegnek van szüksége orvosra. Ezek a “megtértek” úgy találják, hogy hittestvéreik “lelkibetegek”. Úgy tesznek, mint a jerikói ut mentén fekvő, vérben fagyott emberrel tettek a hitsorsosai. Átmennek a túlsó oldalra. Pedig az ellenkezőjét kellene tenniök.

Bizonyára nem rosszaságból, nem hitetlenségből hagyják ott egyházukat. Óh nem. Inkább azért, mert nem ismerik egyházuk, református hitük lényegét, mert mig reformátusoknak vallották magukat, nem olastak. Jön egy bőbeszédű embertársuk, az égig magasztalja az ö felekeze- tének csodálatos voltát, szépségét. S oly sokan a mi jó reformátusaink közül azt hiszik, hogy ott kell hagyniok saját egyházukat, hogy magukat ragyogóan, néha bántó rikitó színekkel festett “UJ igazságok” örököseivé tehessék. Benn laknak az evangeliumilag megreformált szentegy(Folytatása az 5-ik oldalon.)