Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-10-11 / 41. szám

VOL. XXXI. ÉVFOLYAM.

PITTSBURGH, PA. OCTOBER 11, 1930. No. 4L SZÁM.

AMERIKAI MAGYAR

Reformátusom- 1

AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORM^_____

'O

*’,AV »qo[Q 9r0£

«0JUOSJ

PJA

’ADV

A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport.

igyekeznek arra, hogy az állami, illetőleg

Miért menj templomba ?

Amerikában nagyon gyakori üzlet az, hogy goalaki alkalmas helyen, a város közelében megtesz egy nagy darab földet, azt fölparcellázza, utcákat hasit rajta, járdákat épit, csatornahálózattal látja cl stb. s elkezdi a telkeket árulni. Az üzletnek egyik legelső lépése rendesen az, hogy agy-két telket fölajánl ingyen valamely egyháznak tcmplomépités céljaira.

Miért teszi ? vízért mert tudja azt, hogy az amerikai nem telepedik le szívesen ott, ahol nincsen templom. A puritán lelkületű, józan életű és komoly amerikainak életszükséglete a templom, amelyet nem cifraságnak tart, hanem azért, hogy járjon bele.

Az egyház támogatásánál a templomba

járást semmiféle más mód nem helyette- sitheti. Sokan azt hiszik, hogy ha megadják a tagsági dijukat, ha elmennek az egyház által rendezett előadásokra, ha kollektálások alkalmával még külön adományokkal is segítik az egyházat, — akkor már clgct teltek egyháztagsági kötelezettségüknek.

Nagy tévedés. Az amerikai gyülekezetekben nem is lehet egyháztag az, aki nem jár a templomban és nem él az Úrvacsorájával. Aki elhanyagolja a templomot. tulajdonképen azt jelenti ki, hogy neki nincs szüksége a templomra.

Mi mindig büszkén szoktunk hivatkozni arra, hogy amerikaiak vagyunk. Ifjúságunk rohamosan veszi át az amerikai szokásokat, felnőtteink az amerikai öltözetet, stb. Miért csak a külsőségekben akarunk hozzájuk hasonlóak lenni? Miért nem követjük az igazi, a józan, a puritán- amerikait azon a téren is, ahol a templom rcája nézve elkerülhetetlen életszükséglet? ... Ha igazán amerikai vagx:

MENJ TEMPLOMÉBA!

Jézus az, aki annyira egy az Atyával, hogy egy-egy esetben, mint pl. az 5 és 7 kenyér csudája, nem kér erőt az Atyától, hanem egyenesen hálát ad Neki, mert érzi, hogy az már meg is hallgatta azt a sóhajt,, ami leikéből felszállt. Ezt látjuk Lázár feltámasztásánál is,

MONDAT PRÉDIKÁCIÓK.

Közli: Nagy Ferencz lelkész.

Az emlékezet —

— Egy sir, amelybe eltemethetjük szégyenünket és bánatunkat.

— Egy templom, amelyben ápolhatjuk erényeinket.

— Egy oltár, amelyhez elmehetünk inspirációért és gyógyittatásért.

— Egy játszótér, amelyen örvendezhetünk a múlt örömeiben.

— Egy erdő, amelyben magányosságainkban elmerenghetünk.-— Egy domb, amelyről hátrafelé lehet nézni.

— A borzalmas rémek szobája, — de csak azoknak, akik nem keresik annak barátságát.

EGYHÁZ ÉS ISKOLA.

(M.) Amerikában az egyház és állam teljesen külön van választva. És mert az iskolák is államiak, illetőleg községiek: az egyház és iskola is el van egymástól választva. Ezt a helytelen berendezkedést az az okoskodás eredményezte, hogy az iskola csupán a tudást szolgálja, tehát semmi köze nincs az egyházhoz. Mintha csak nem volna “minden bölcsességnek kezdete az. Urnák félelme.”

Ennek a berendezkedésnek aztán meg is van a maga következménye. Az iskolák csak tanítanak, de nem nevelnek. A lélek az iskolában minden kultúra nélkül marad s ha az egyházak nem sietnének a maguk vasárnapi iskoláival ez irtózatos hiány pótlására: rövidesen nagyon furcsán nézne ki Amerika lelki élete s ennek nyomán állami élete is. Hiszen csak természetes, hogy egészséges állami élet csak ott képzelhető, ahol a polgároknak a lelke is egészséges és erőteljes vallás-erkölcsi alapon áll. Tulajdonképen az államnak is a lehető legfontosabb érdeke az, hogy polgárai lelkileg is egészséges táplálékban részesüljenek.

Ezt a nagy fogyatékosságot már jó ideje kezdik egyes gondolkodó emberek s

községi iskolák eddigi merev rendszerén, az egyházakkal szemben visszautasító magatartásán váloztassanak. A mindennapi életben nem nagyon jelentkezik ugyan, de mégis van egy mozgalom, amelynek célja, hogy az iskolák tanrendjében biztosittas- sék hely és idő a vallástanitásra s hogy ezt az alkalmat ajánlják föl az egyházaknak a vallástanitásra.

Nem a hazai állami iskolák rendszere ez. Az állami iskolákban otthon sincs val- lástanitás, már t. i. ami az államot illeti. Az állam azonban egyenesen ELKÖTELEZI az egyházakat arra, hogy a vallás- tanitásról gondoskodjanak és saját pénztárának terhére a vallástanitás költségeit is magára veszi, tehát komoly súlyt helyez arra, hogy polgárai vallásos nevelésben részesüljenek. Ezzel szemben az imént említett mozgalom csak azt célozza, hogy az iskolák a vallásos nevelés LEHETŐSÉGÉRE nyújtsanak alkalmat; de azzal már, hogy az egyházak fölhasználják-é ezt a lehetőséget, még ez a jnozgalom sem gondol.

Van egy másik rendszer is, amely azonban szintén csak elszigetelt mozgalom. Tőled óban pl. az iskolák alkalmat nyújtanak a vallástanitásra, majdnem úgy, mint az otthoni állami iskolák. Illetőleg a hasonlatosság csak annyi, hogy a tanrend beosztásánál idő és alkalom van adva arra. hogy a gyermekek vallásos nevelésben részesüljenek. Az egyházak tetszésétől függ, hogy ezt az alkalmat felhasznál ják-é vagy nem? Az erre a célra szolgáló időben a gyermekeket kerületenként összegyűjtik s az iskola helyiségéből elviszik egyik vagy másik egyház megfelelő helyiségeibe s ott közösen tanítják őket a Biblia történeteire s a keresztyén életre. Toledo magyar negyedében éppen a mi egyházunk az, amely ilyen helyiséget nyújt az összes protestáns felekezetek gyermekeinek részére. A mi egyházunk az, amelynek pompás iskolatermében minden csiitör tökön összegyűlnek a Public School protestáns gyermekei s ott részesülnek vallásos oktatásban.

Nem sok, de mégis valamilyen lépés a vallásos oktatás mezején, A hazai bereu-