Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-10-04 / 40. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 40-ik szám. AMZRIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in Chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New York, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8th Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. CSENDES ÓRA. Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi lelkész. AZ APOSTOLOK. II. “Választa tizenkettőt, hogy . . . kiküldje őket prédikálni!” Ének: XCI. zsolt. 1. “Aki a íelséges Urnák . . IMA: Édes Atyám! a Jézusban összegyűjtöttel, felhalmoztál számomra minden kincset, segítséget, bölcsességet. Áldalak Téged, hogy ennek a kincsesháznak ajtaja nyitva van, a drága nárdússal telt edény el töretett és a drága kenet kiárad reám. Áldalak Téged, hogy szabad menetelem van Hozzád és Jézusomhoz, Édes Atyám! az általad ajándékozott kiváltsággal élve, im Hozzád jövök, színed elé állok. Elődbe hozom telkemet, életemet, mint virág a kelyhét a napsugár elé. Szálljon, mint harmat, hulljon, mint csendes, termékenyítő eső, a Te áldásod, tanításod, hogy a lelkem felüdüljön, megtermékenyüljön általa. Jézusért, Ámen. “Választa tizenkettőt, hogy vele legyenek . . .” Sokan mondják, hogy Jézus tanítványai nem jártak iskolába. A szent ige mást mond. Azt mondja, hogy igenis jártak iskolába. Még pedig három esztendeig. És a három esztendő alatt a világ legkiválóbb tanítómesterétől, Jézustól, vettek oktatást. “Választa tizenkettőt, hogy vele legyenek . . .”, tőle tanuljanak. “Választa tizenkettőt, hogy vele legyenek és hogy kiküldje őket prédikálni.’’ Szüksége volt munkatársra, segítségre. Eddig csak maga dolgozott, maga tanított. Tanításai, cselekedetei olyan feltűnést és érdeklődést keltettek, hogy tolongtak körülötte az emberek. Bárhová ment, azt látta, hogy az emberek lelke éhezik és szomjuhozik. Sóvárogva várják az isteni segítséget. Az O munkája pedig csak egy kis körre szorítkozhatott. Galileának csak néhány helye volt, mely munkája áldásait élvezhette. A mezők pedig érettek voltak az aratásra, a munkás pedig kevés. Ezért “választa tizenkettőt ,hogy . . . kiküldje őket prédikálni.” Munkatársakra vágyott. Mint a későbbi időben, amikor Barnabás azt látta, hogy Antióchiában sok a munka, elüzent Pál apostolért Tár- susba. Amint Wesley János azt irta Whitefieldnek: “ ... az Isten fel fogja buzdítani valaki szivét, hogy életét az O kezeibe ajánlva, átjöjjön hozzám és segítségemre legyen, mert az aratni való sok, az arató pedig kevés. Mit szólsz hozzá, ha azt mondom, hogy te vagy az az ember Whitefield ?!” Es Whiteíield Wesleynek munkatársa lett. Kiküldő őket, kettőnkint! Ketten együtt a munkára! Mennyi boldogság, inspiráció, felemelés, bátorítás van ebben! Jézus, látva a munka növekedését, választa tizenkettőt, hogy vele legyenek és hogy kiküldje őket prédikálni. Választa tizenkettőt, hogy folytassák munkáját akkor, amikor O eltávozik innen. Az embernek gondolatai olyanok, mintha gyermekei születnének. Nem szívesen hagyja őket meghalni, sőt inkább arra vágytak, hogy gondolataik még az titánok következő nemzedéket is tanítsák, lelkesítsék, vezessék. Ezért leírták azokat. Plátó megírta a Republican, Aristoteles a Philosophiát, Dante a Purgatóriumot, Paradicsomot, Pokolt, Milton az Elveszett paradicsomot . . . Jézus soha egy sort sem irt. Könyvek írása helyett kiválasztotta a tizenkettőt, hogy vele legyenek, hallják az 0 tanításait, lássák dicsőséges életét, cselekedeteit, sírjanak a kereszt tövében, uj erőt nyerjenek a nyitott sírnál s aztán elmenjenek és bizonyságai legyenek Ő neki. VÁLASZTA....... HOGY KIKÜLDJE ŐKET! Kiválasztotta! elhívta! miért ? hogy élvezzék a vele való együttlét édességét, áldásait? Nem' Hanem azért hívta el, hogy kiküldhesse őket, azért mentette meg őket, hogy ők másokat menthessenek, azért áldotta, hogy ők mások áldásaivá legyenek, azért váltotta meg, hogy ők mások számára hirdethessék a megváltás evangéliumát, hogy bizonyságai legyenek Jézusnak királyok, elöljárók, minden rendű és rangú emberek előtt. Elhívta, hogy elküldhesse! Az elhívás és a kiküldés mindig együtt jár. Mi örülünk annak, hogy elhívott az Ur ? hogy a református egyház tagjai, ennek kebelében Jézus tanítványai lehetünk? De miért hivott el? miért tett az evangélium egyházának tagjaivá? Azért, hogy Jézussal közösségbe lépjünk ? Igen! ezért is. De az elhívásnak nem ez a végcélja! Azért hivott el a vele való együttlétre, hogy aztán elküldjön az érette, a vele. való munkára. Gondolunk-e erre? Boldogok, büszkék vagyunk, hogy Jézus tanítványai s a legtisztább evangéliumi egyháznak, a református egyháznak, tagjai vagyunk, hogy elhívott minket, de igen sokszor elfelejtkezünk arról a mi az elhívás után következik, a küldetésről! Mióta vagy már vele együtt? mióta vagy tanítványa? mióta hallgatod a róla szóló üzenetet vasárnapi iskolában, ifjak társaságában, templomban, a Biblia otthoni olvasásában? talán már évek óta. És mit tettél érte? Bizonyságtevője vagy? az iskolából, a vele való együttlétből, kiléptél-e az életbe, hogy dolgozz 'érette ? Ha még nem, akkor még mindig tanítvány vagy és nem apostol! Elhivta őket . . . hogy kiküldje őket! A tanitványságból lép az apostolságra, akkor fogod megtapasztalni a keresztyén élet szépségét, dicsőségét, boldogságát. Érette fel a munkára! Ketten együtt, ő érette, a munkára! IMA: Édes Megváltóm, Jézusom! hálát adok néked azért, hogy a kcrcsztségbcn, konfirmációban és életem sok-sok eseményében, sok-sok eszköz által, elhívtál arra, hogy veled legyek. Hálát adok azért, hogy tanítványoddá tettél. Uram! most hallom a Te szavadat: kit küldjék? ki niegyen el?. . . Jézusom: itt vagyok, küldj engemet. Tégy a Te apostoloddá! bizonyságtevőddé, munkatársaddá, A ta- nitványságról emelj fel engem az apostolságra, Add meg azt a méltóságot, hogy az én életemet is felhasználod terved, látomásod, akaratod megvalósítására. Uram! itt vagyok! küldj engemet! Ámen. Uj rügyek. A faágakon egész télen megmaradnak gyakran a száraz levelek, egy letűnt élet emlékjelei gyanánt. De tavasszal, amikor a fa bensejében uj élet kezd keringeni, az uj rügyeknek, az uj életnek megjelenésekor önként lehullanak a régi levelek. Ha Krisztussal együtt feltámadunk, akkor a szivünket betöltő isteni élet magától letaszítja rólunk is a természeti élet alacsony, reánk nézve már lehervadt dolgait. “A mi országunk mennyekben van!” Más haza polgárai lettünk.
