Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-10-04 / 40. szám

40-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal Második beszámoló. Két héttel ezelőtt adott rövid beszá­molóm után, a szerkesztőség kedves biztatására, folytatólag második beszá­molómat vagyok bátor előterjeszteni missziós körutamról. Ezúttal Pittsburgh környékén láto­gattam meg azokat a gyülekezeteket, amleye’k meghívásukkal megtiszteltek. Lancaster után a bomesteadi első ref. templom vendége voltam, hol Szept. 13- án szombaton este presbiteri gyűlésen vettem részt s ismerkedtem meg az egyház érdemes elöljáróival, hosszasan folytatva velők barátságos beszélge­tést. Másnap Szept 1-én vasárnap dél­előtt a homesteadi jókora nagy templo­mot zsúfolásig megtöltő áhitatos gyü­lekezet előtt hirdettem az Igét; majd külön a vasárnapi iskolásokhoz intéz­tem buzdító beszédet. Ugyanaznap dél­után 2 órakor Homestead fiókegyházá­ban Rankinban prédikáltam; ennek vé­geztével az éppen gyülésező női kórt látogattam meg. Végül este a homes­teadi gyülekezeti teremben az óhazai viszonyokról s egyházi életről hosszabb szabadelőadást tartottam ugyancsak lel­kes nagy közönség előtt. Szept. 15-től 20-ig minden köznap es­tére jutott szolgálat. Hétfőn és kedden a homesteadi templomban, szerdán újra Rankinban, csütörtökön Duquesneben prédikáltam. Péntekkel kezdődött pitts- ‘burghi látogatásom. Itt péntek este az egyház presbitereivel tartottunk össze­jövetelt és mélyreható beszélgetést, MONDAT PRÉDIKÁCIÓK. Közli: Nagy Ferenc wellandi ref. lelkész Semmi sem — — Kerül el annyi bajt, mint az a nyelv, amelyet kritikus pillanatokban zabo­lán lehet tartani . — Fog megspórolni annyi pénzt, mint az a tehetség, hogy az ember nem­mel tudjon önmagának felelni. — Mellőzhet annyi veszekedést, mint az a készségesség, hogy várni mind­addig, amig az összes együvé tar­tozó tények mérlegelve vannak. — Fog elháritani annyi verekedést, mint tudni, melyik elvekért érdemes harcolni. — Menthet meg annyi szivfájdalomtól, mint az ősrégi józan gondolkozás. — Kerülhet el annyi lealázitást, mint egy határozott loyalitás a gyökeres meggyőződések iránt. — Biztosíthat olyan nyugodt és mély álmot, mint a tiszta lelkiismeret. mely alkalommal én is nagyon sok ál­dást vettem a testvéri találkozásból. Másnap szombaton, szept. 20. műsoros estély volt Pittsburghban, sok kedves szereplővel. Ez estély keretében újra al­kalmam nyílt az óhazai viszonyokról s egyházi életről beszélni a figyelmes hallgatóság előtt. Szept. 21-én reggel Pittsburghban predikáltaom és búcsúztam el a gyüle­kezettől. Délután Donorán szolgáltam, majd este 6 órakor a mekeesporti gyü­lekezet várt barátságos vacsorával, hol mgeismerkedtem e szép és eleven életet élő, erős gyülekezet vezetőivel s rövi- debb beszéddel szólottám itt is hozzá­juk. Vacsora végeztekor, kevés pihenő után, a mekeesporti templomban prédi­káltam ezúttal először, igen szép nagy és figyelmes hallgatóság előtt. Ez a nap volt eddigelé a leggazdagabb program­úm missziós körutamon. Szept. 22—23. estéin ugyancsak Mc- Keesporton szolgáltam; 22-én ugyanott lelkészi értekezlet volt, hová a környék­ből tizenkét lelkésztestvér jött el, akik előbb részt vettek az Istentiszteleten, utána pedig bizalmas megbeszélést foly­tattunk egyházunk életbevágó nagy kérdéseiről. Szept. 23-án búcsúztam el a mekeesporti gyülekezettől; e két nap alatt egyébként sok látogatást tettem ott egyes családoknál, betegeknél s a közkórházban. Szept. 24-ét a ligonieri árvaházban töltöttem; megnéztem ez áldott intéz­ményt, annak külső-belső életét, meg­ismerkedtem vezetőségével s este az egész háznép számára az árvaház tem­plomában Istentiszteletet tartottam. — Szept. 25. szabadnap volt számomra. Szept. 26-án baráti látogatást tettem Duquesneben a független egyház főes­peresénél, Sebestyén Endrénél, ki an­nakidején ugyancsak a kolozsvári theo- logián tanult, mint én három évig. Meg­ismerkedtem az ő családjával is. — Ugyanaznap estéjén Leechburg fiók­egyházában, Springdalen prédikáltam, hol a gyülekezet mondhatni teljes egé­szében földim: Szatmármegyei volt. Mennyi kedves emlékezés! Szept. 27. este Leechburgban szolgál­tam ; a templomozás végeztekor a gyü­lekezet vendége voltam, hol sok drága üdvözlő szó után hosszasabban elmon­dottam a szép nagy társaság előtt az őhazai állapotokat. Szept. 28. vasárnap délelőtt még Leechburgban szolgálok Is­ten segedelmével, vezetni fogom a va­sárnapi iskolai órát s elbúcsúzom e szép helyről, hogy siessek Johnstownba, ahova 3 órai ut vezet s ahol estére ugyancsak prédikálok. Szept. 28. jeles nap lesz számunkra azért is, mert el­búcsúzunk a nyári időszámítástól. Okom van rá, hogy ezt feljegyezzem. Mert sokszor elcsodálkoztam azon, hogy a nyári időszámítást miért nem fogadták el egységesen az Egyesült Államokban? Közvetlen szomszédos helyeken máské­pen mérik az időt (pl. Pittsburghban és Duquesneben.) Ez a zűrzavar nem egy­szer megtréfált útitervünk végrehajtá­sában . Legközelebbi beszámolómat, ha Is­ten segít, már a becsületes jó öreg “Standard” idő szerint fogom előter­jeszteni. Minden szeretteim és jóakaróim, hor­dozzatok továbbra is imádságotok kar­jain. Leechburg, 1930. Szept. 27. Uray Sándor debreceni ref. lelkész. Akarva, nem akarva. Sokszor esküdözött az öreg korcsmá- ros, hogy soha semmiféle valásos ösz- szejövetelen nem venne részt. De egy­szer mégis elment rá a szép ének ked­véért, mert ezt nagyon szerette. Azon­ban átok alatt fogadta meg, hogy a pré­dikációból egy szót sem hallgat meg. És az ének után csakugyan a könyö­kére támaszkodott, aztán ujjával mind a két fülét befogta. Igen, de közben va­lami csípős szúnyog telepedett a hom­lokára, melyet kénytelen volt a kezé­vel elűzni. Éppen ebben a pillanatban olvasta fel a prédikátor a következő alapigét: Akinek van füle a hallásra, hallja! Mennydörgésszerűén hatott lel­kére ez a bibliai vers, aminek a megma­gyarázására nagyon kiváncsi volt. Meg­hallgatta hát, sőt el is fogadta az isten igéjét és az Úrhoz tért a dacos lélek. Nyilvános rendes tanár a magyar nyelv, irodalom és történelem magyar nyelvű tanítására a lancasteri FRANKLIN és MARSHALL KOLLÉGIUMBAN. Magyar diákok számára páratlan anyagi támogatás. Magyar Ielkészképzés a református egy­ház legnagyobb és legrégibb theologiai szemináriumában. Felvilágosítással szívesen szolgál Dr. TÓTH SÁNDOR tanár 218 Pearl Street, Lancaster, Pa. pjíigggg Új T

Next

/
Thumbnails
Contents