Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-08-23 / 34. szám
34-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal másik tárgyat, amely a történelem mellett magyar nevelésünk leghathatósabb eszköze lehet. Nem kultur-történelmet értek, amely lehet talán a felsőbb fokú magyar nevelés anyaga, hanem csupán a magyar kultúrának eredményeit és ezt is angol nyelven, megint csak azért, hogy valóban megismertethessem azt. Ne fájjon nekünk itt, ennél a pontnál a magyar nyelv mellőzése, mert ez a mellőzés a legfőbb cél: a magyar gondolat, a magyar szellem, a magyar öntudat és dicsekedés érdekében történik. Nem lehet eléggé ismételni azt, hogy a jövő nemzedékek magyar szellemét csak úgy őrizhetjük meg, ha annak lelkét magyar tartalommal, magyar értékekkel telitjük meg s ha már ezt magyar nyelven, a szükséges mértékben nem tudjuk megtenni: ne ijedjünk meg az angol nyelv használatától. * * * Isten óvjon attól, hogy tehát a magyar nyelvet valami mellékes, szükségtelen dolognak akarnám tartani. Legyen akármilyen reménytelen is nyelvünknek jövője Amerikában: valóságos bűn volna önmagunkkal szemben, hogy annak tanítását egyszerűen föladjuk. A magyar nyelv, mint külön tantárgy, a magyar Írás, a magyar olvasás, magyar versek, világi dalok, színdarabok, — a vallásos nevelés terén a bibliai történetek, vasárnapi iskolai leckék, a kisebbek körében a beszéd-értelem gyakorlatok még mindig bőséges alkalmat nyújtanak a magyar nyelv tanulására és gyakorlására. Sőt az előbb jelzett s a református és magyar öntudatra nézve oly nagy fontosságú tárgyak angol nyelvű tanítása még a magyar nyelv tanításának és tanulásának is előnyére válna. * * Tanítási időnk igen tekintélyes, talán legnagyobb részét az foglalja el, hogy kihallgatjuk, mondatonként, sőt szavanként segitve kihallgatjuk a magyar nyelven tanult leckéket. Tömérdek időt vészén ez el, hiszen akárhány és akárhány gyermeknél az egyes szavak kiejtésére, kimondására kell fordítanunk egy nagy csomó időt. Igaz, hogy ez is magyar tanitás, noha, amint arra már ismételten reámutattam, miatta föl kell áldoznom az értelmet, a lényeget. De ha én angolul tanítom a jelzett s magyar szempontból oly nagy fontosságú tárgyakat:. azok megtanítására, fölkérdezésére alig-alig kell időt fordítanom. Hasonlíthatatlanul rövidebb idő alatt és valóságosan sikerült átadnom a vallásos ismereteket, magyar történelmet, kul- tur-értékeket s igy annál több időm marad magának a magyar nyelvnek tanítására. Ez az időtakaritás jelenti részemre a technikai segélyt, amely mellett azonban egy hatalmas erkölcsi segítséget is nyerek. * ík * Ez az erkölcsi segítség az, hogy ténylegesen megtanítván a gyermeket a magyar történelem dicsőségeire, a magyar kultur-értékek nagyszerű voltára: emelem benne a magyar önérzetet s igy annál inkább fölébresztem benne a kedvet is ahhoz, hogy a nyelvét is tanulja meg annak a nemzetnek, amelyből nemcsak származását vette, hanem amelyet érdemei miatt is megtanult becsülni. Gyermekeink között mindig lesznek, akiknek nyelvérzékük is, szorgalmuk is, tehetségük is jobb: az ilyeneknél talán 100 %-os eredményt is érhetek el. És elérem azt, hogy ha megtanulta nyelvemet: magyar nyelvi tudását nem kuriózumnak fogja tekinteni, hanem büszke lesz arra is, hogy nyelvét is beszéli fajának. * * * Ne ijedjünk hát meg attól a gondolattól, hogy a katekhizmust, magyar ref. egyháztörténetet, Magyarország történetét és a magyar kultur-értéke- ket angolul tanítsuk, mert ez egyenesen hitünk s fajunk jól felfogott érdekében történnék. Az élet már amúgy is, eddig is reákényszeritett bennünket erre s kénytelen-kelletlen engedünk ennek a követelménynek ott, ahol már mást tenni nem tudunk. Konfirmandusaink között mindig vannak olyanok, akiket angolul kell kérdeznünk, mert magyarul egyszerűen képtelenek a tanulásra. Ne dugjuk hát fejünket a homokba. Tegyük félre az álszemérmet, mert önmagunkat csaljuk meg, amikor az idők jeleit nem látjuk, nem akarjuk meglátni. Jól tudom én, hogy fáj ez a magyar léleknek. Fáj nekem is éppen úgy, mint bármely más magyar embernek, — de vájjon megállithatjuk-é az idők kerekeit? Vájjon nem !bőlcsebb-é, ha saját céljaink szolgálatába állítjuk azokat az erőket, amelyek ellen nem tehetünk semmit s amelyek bennünket gázolnak el, ha oktalan módon ellenük szegülünk. Amerika sohasem fog hozzánk idomulni: nekünk kell Amerikához simulnunk. A mi kicsiny körünkben az ifjúság, a gyermeksereg, a jövendő képviseli Amerikát : nekünk, öregeknek kell meghajolnunk s bölcsen kormányoznunk életünk hajóját, ha azt akarjuk, hogy megmentsük a jövőt a magyar gondolat számára. * * * Ehhez a célhoz kell idomulniok eszközeinknek, tankönyveinknek is, amelyeket a jelzett tantárgyakban kettős nyelven kell kiadnunk. Az élet parancsa ezt már meg is teremtette a katekhizmusnál: használatban levő két katekizmusunk már évek és évek óta magyar és angol nyelven jelenik meg. De nemcsak nyelvében, hanem tartalmában és tárgyában is ehhez kell idomítanunk tankönyveinket. Aligha mondhatjuk el, hogy a Dr. Nánássy Lajos által szerkesztett s az Árvaház által kiadott tankönyvek sikerültek volna. Ezeket a könyveket föltétlenül másoknak kell fölváltaniok, már akár gyökeres, tető- től-talpig való átdolgozásban, akár egészen uj szerkesztésben. Uj tárgyú könyvre is van szükségünk: a magyar kultur-értékek ismertetésére. Mi elmondjuk a magunk véleményét ezen a téren is, de kívánatos volna, hogy mennél többen szóljanak hozzá a kérdés elméleti és gyakorlati részéhez, hogy ilyenformán találjuk meg a helyes utat s elégítsük ki szükségleteinket. Országos ifjúsági konferencia, Közli: Tóth Mihály, ref. lelkész. Az Egyesült Államok és Kanada ösz- szes magyar református egyházainak ifjúsága Detroitban tartja meg ez évi nagy konferenciáját augusztus 27-28-29- én. Ennek a konfernciának a főcélja az, hogy ifjaink maguk keressék és találják meg azokat a módokat és eszközöket, amelyeknek a segítségével leghathatósab- ban szolgálhatják a Krisztust és az Egyházat. Mi hisszük, hogy Amerika minden magyar református ifjúsági testületé képviseltetni fogja magát ezen a konferencián. Éppen ezért talán nem lesz érdektelen, ha röviden s kivonatosan a programot már most nyilvánosságra hozzuk. íme: augusztus 27-én délután az érkezők fogadása, regisztrálása és elszáláso- lása. Este 6 órakor vacsora. 7:30-kor istentisztelet, melyre a nagyközönség is hivatalos. Az istentiszteletet a helybeli ifjúsági kör tagjai maguk végzik. Imádkoznak, bibliát olvasnak és magyaráznak. Áhitat után angol üdvözlő beszéd: Rév. Dr. Frederick Bald. Magyar üdvözlő beszéd: Szigethy István, az ifj. kör elnöke. “Nevelés a vasárnapi iskolában”, beszéd, tartja: Dienes Barna homesteadi ref. lelkész. Utánna megbeszélés. Cél: megismerni az ifjúság nézetét arra vonatkozó lag, hogy helyes-e az a rendszer, melyet ma a vasárnapi iskolában alkalmazunk. Milyen nyelvű legyen a tanitás: magyar-e vagy angol? Hadd mondják el maguk az ifjak, akik vasárnapi iskoláinkból kerültek ki. hogy mit tartanak ők célravezetőbbnek gyermekeink magyarságának megtartásában, de úgy, hogy ugyanakkor megtartsuk őket keresztyéneknek is? Másik (Folytatása az 5-ik oldalon.)
