Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-08-23 / 34. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 34-i'k szám.

AMERIKAI MAGYAR

REFORMÁTUSOK LAPJA

Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S.

Editor in Chief: Rev. G. Takaró,

344 E. 69th St. New York, N. Y.

Associated editor: Rev. Sig. Laky,

737 Mahoning Ave. Youngstown, O.

Managing editor: Rev. J. Melegh,

134—8th Ave. McKeesport, Pa.

Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere.

Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879.

Publication office

4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa.

CSENDES ÓRA.

Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi lelkész.

NE AGGODALMASKODJUNK!

Ének: 116. dics. 1, 2.: “Istenre bízom magamat . .

Ima: Édes Atyám! Az életnek terhei, földre sújtó bajai, megpróbáltatásai közül Hozzád vágyik szivem. Reád, az élet háborgó hullámai, elsodró örvényei közül kiemelkedő, mozdíthatatlan Kőszálra, száll lelkem. Hozzád vágyom, lábaidhoz borulva bűnömet megvallani, életemet — mint egy nyitott könyvet — előtted kitárni, szükségeimet, vágyaimat, lelkem sebeit megmutatni. PIoz- zád vágyom, — lábaidhoz ülni, mint szerető gyermek, figyelmes tanítvány, fejemet öledbe hajtani, hogy erezhessem áldó kezednek, könnyeket letörlő, szomorúságot eloszlató, édes simoga- tását, várjam, halljam szavadat, beszédedet. Hozzád vágyom, színed elé jöttem . . . fogadj hát el Istenem! S szólj hozzám csendesen, édesen, hogy lelkem, szavadtól ■— mint hervadt virág a harmattól —- feléledjen, uj erőt nyerjen. Egyetlen Közbenjárómért, Jézusért, Ámen.

Bibliaolvasás: Máté 6:25—34.

Kint, a hegyoldalon, a szabad ég alatt tartotta Jézus ezt a beszédet. Éppen azért az egészen a szabad természetnek, a hegyeknek friss, üde levegője ömlik végig.

Kora, tavaszi reggel volt. A hallgatóság között ott ül egy 30 éves férfiú. A szeme melegséggel van tele. Az arca sugárzik a reggeli nap fényében, sugárzik a belső fénytől. Tekintete, a hallgatóság sorain túl, a házakon, a mezőn, a hegyoldalon pihen meg. Látja a házak tetején repdeső, turbékoló galambokat, a kisebb nagyobb csoportokban vígan szálldosó, csiripelő verebeket. Látja a vadvirággal tarkított domboldalakat. A virágokon méhek zümmögnek. Ott nyillott a vad liliom, a nárcisz, a piros és aranyszínű ruházatú gladiolisz. Végighordozta tekintetét a madarakon, az egész határt színnel, illattal megtöltő virágokon s szivét édes melegség, boldogság töltötte el arra a gondolatra, hogy a mennyei Atya gondot visel ezekre, ruházza táplálja.

Aztán a körülötte ülő emberekre tér vissza tekintete. Látja a kenyér gondtól, az élet. bajaitól, a holnap miatti félelemtől, aggodalmaskodástól barázdált, komor, gondterhes arcokat. S nagy, megértő, meleg szeretettel szólt:

“Ne aggodalmaskodjatok! Tekintsetek az égi madarakra. Mily egyszerűek, mily vidámak, gondtalanok. Nem törődnek azzal, hogy hallgatja-e őket, megdicséri, leszólja-e őket valaki, de csiripelnek, búgnak, fütyülnek, énekelnek, mert cnekelniök kell, a szivök indítja őket. Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, színes öltözetükben mily kedvesek, szépek. Nem bántja őket az, hogy észreveszi-e, nézi-e őket valaki... de édes illattal töltik meg, felélénkítik a határt.

Nézzétek meg a madarakat! Minden lomb, minden faág szószék, amelyről minden madár a megelégedés evangéliumát énekli, hirdeti. Minden virágke- hely a bizalomnak, a gondtól való mentességnek teljességével van telítve Halljátok azt a madárcsicsergést?.... aggodalmaskodik-e az a csicsergő madárka, hogy mi lesz a jövő héten? A forró szél felszárit minden vizcseppet, de a madár nem aggodalmaskodik, hogy mit igyon majd. Hisz van rejtett patak, a hegyek között . . . lesz harmat ma este s talán lesz eső holnap. A ti mennyei Atyátoknak gondja van ezekre !

Mondom néktek: ne aggodalmaskodjatok! ha megszabadultok, ettől a bűntől, sok hiábavaló szomoruságtó,! gyötrelemtől kímélitek meg magatokat! Isten ruházza a virágokat, gondol a madarakra, hát akkor ne gondolna, sokkal inkább ne gondolna, reátok, gyermekeire?! Mit aggodalmaskodtok ti ki- csinyhitüek!”

Jézus előtt a madarak, Istentől küldött, szárnyas hirnökei a békének és bizalomnak, a virágok prédikátorai a szépségnek, az Isten szeretetébe, gondviselésébe való megnyugvásnak. Tőlük vette ezt az igét: “ne aggodalmaskodjatok !”

A lelket megbénító aggodalmaskodásról van itt szó. Az előrelátás, gondoskodás, takarékosság, munka értékes dolgok Jézus előtt. Azt mondotta, hogy

senki se fogjon építéshez addig, amig le nem ül és meg nem számolja, hogy mennyi pénze van, ne hogy nem tudván majd befejezni az építést, az emberek nevessenek rajta. Példázatában nevetségessé tette azt a királyt, aki hadba indult anélkül, hogy számba vette volna, .mennyi katonája s milyen ereje van. Jézus sokra becsülte az előrelátást, gondoskodást s nem is ezekről szól itt, hanem az aggodalmaskodásról.

Mi értelme van az aggodalmaskodásnak ? . . . Semmi! Az aggodalmaskodás, nyugtalankodás, semmit sem hoz el hamarább, semmit sem old meg. Semmit sem hoz, csak gyötrelmet, szomorúságot. Az aggodalmaskodás a lélek tövise, amely felnő s megfojtja a lélek reménységét, hitét, munkakedvét, kitartását.

Arra figyelmeztet Jézus, hogy ha elvégeztük munkánkat, legyünk nyugodtan. A magvető elveti a magot és nyugodtan vár. Bízik az Istenben.

Gondoljunk arra, hogy nem vagyunk egyedül, magunkra hagyatva, Isten is van, aki gondol reánk, ismeri szükségeinket, segítségünkre jön.

Egy minesotai farmer, napi munkájának végzése után, csolnakon ment haza. Útközben csolnakja felfordult s ő a hideg vízbe esett. Közbe beesteledett. A farmer ott küzdött a hideg hullámokkal. Jó úszó volt, de egyszer csak megijedve veszi észre, hogy a sötétben eltévesztette az irányt. Izmos karjaival kétségbeesetten szeli a hideg viz hullámait, de a part nincs sehol. Egyszer csak hangot hall. Kis lánya a partra ment s a viz szélén állva kiabált: “apám! . . . apám! . . .” A farmer a hang irányába fordult s nemsokára partra úszott. Megmenekült.

Nehéz, gondterhes időket élünk. Általános a munkanélküliség. Sok családfő már hónapok óta kereset nélkül van. Olv sötét és vészterhes a gazdasági élet látóhatára. Mi lesz- lesz-e munka? lesz-e kenyér? . . . oly sok lélek vergődik az aggodalmaskodás, kétségbeesés, megdermesztő hullámai között. De Isten hozzánk jön s utánunk kiált: “semmi felől ne aggodalmaskodjatok, hanem imádságotokban hálaadással tárjátok fel kivánságaitokat Isten előtt!“ (Filip. 4:6.) “Minden gondotokat Ő reá vessétek . . !” (I. Péter 5:7.) Isten üzen: ne essetek kétségbe! legyen hitetek! Hisz vagyon egy jó Istened, aki néked mindened . . . tárd fel előtte kívánságaidat, bizz benne, Ő neki gondja van reád! “Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: mit együnk? mit igyunk? mivel ruházkodjunk? mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van!”