Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-08-23 / 34. szám

2-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 34-ik szám. Isten megtagadása. Természetes dolog, hogy ilyen körülmények között végte­lenül nehéz az egyház helyzete, mert a legnagyobb bűnnel: a hitetlenséggel kell fölvennie a 'harcot, akár református, akár katholikus, akár más felekezetröl legyen is szó. Csak igy lehet megmagyarázni és megérteni az oaklandi gyülekezetnek, mint önálló anyaegyháznak megszűné­sét. Volt lelkipásztora: ifjú, lelkes em­ber, aki lelkének teljes hitével, szivé­nek minden szeretetével s munkabírá­sának teljes készségével vette föl a har­cot, amelyet ime, föl kellett adnia. Sza­bó Antal egyike a legkiválóbb ifjú lel­kipásztoroknak, aki egész bizonyosan megcselekedett mindent, amit egy lelki- pásztornak tennie kell. Lapunk olvasói is jól ismerhetik őt azokból a kitünően megirt s nagyszerű szociális érzékről bizonyságot tevő cikkeiből, amelyek olykor-olykor lapunk hasábjain napvilá­got láttak. Tudás, hit, szeretet, munka­készség és munkaképesség jellemzik ezt az ifjú lelkipásztort, — minden megvan benne, amire egy gyülekezetnek szük­sége lehet: bizonyos tehát, hogy nem ő benne volt a hiba. Túlságosan megkeményedett talajon kellett hintegetnie az Evangelium mag­vait s a kemény talajból csak egy ki­csinyke részt sikerült porhanyóvá tenni. Hanem ez a kicsi rész befogadta az elhintett magvakat, s mi hisszük, hogy az elvégzett munka nem volt hiábavaló. Hisszük, hogy a megmaradtak, akik a Szabó Antal eltávozásával sem akarják nélkülözni Istennek igéjét, maguk lesz­nek kovászai, világi papjai az Evan­géliumnak s az oakland-sanfranciskoi egyház újból életre kél s lesz ismét az, aminek lennie kell: erős bástyája, győ­zelmes harcosa hitünknek, fajunknak egyaránt. Mi hisszük, hogy: nem halt mer a leányzó,, csak aluszik. \dja Isten, hogy úgy legyen. Nyilvános rendes tanár a magyar nyelv, irodalom és történelem magyar nyelvű tanítására a lancasteri FRANKLIN és MARSHALL KOLLÉGIUMBAN. Magyar diákok számára páratlan anyagi támogatás. Magyar lelkészképzés a református egy­ház legnagyobb és legrégibb theologiai szemináriumában. Felvilágosítással szívesen szolgál Dr. TÓTH SÁNDOR tanár 218 Pearl Street, Lancaster, Pa. ROVÁS. (M.) Ha egyházi szempontból magá­nak a célnak: a vallásos ismeretek át­adásának rovására megy az, hogy ma­gyar nyelvünket használjuk azoknál a gyermekeinknél is, akik kivétel nélkül angolul gondolkoznak s angolul sokkal szivesebben és tökéletesen beszélnek s legnagyobb részben egyenesen küzde­nek nyelvünkkel, mint ismeretszerzési eszközzel: magyar szempontból egye­nesen végzetes hibát követünk el, ami­kor az Életnek, a valóságnak e kétség­telen tényeit nem vesszük figyelembe s magyar nyelvünk kedvéért magyar nyelven tanítjuk azokat a tárgyakat, amelyek legfőbb biztosítékai a magyar öntudatnak. Én a magam részéről Ma­gyarország történetét és a magyar kul­túra eredményeit sorolom ide. * * * A magyar öntudat egyedül lehetséges eszköze mégis csak az ismeret, a ko­moly, tartalmas és mennél szélesebb körű ismeret lehet. Meg kell taníta­nunk gyermekeinket arra, hogy nincs okuk magyar származásuk miatt szé­gyenkezni, sőt inkább egyenesen büsz­kék lehetnek arra. Nemzetünknek, szü­lőhazánknak történelme s azok a kul- tur-értékek, amelyeket a magyar szel­lem ezer év óta kitermelt s nem ki­csiny mértékben adott az embervilág művelődésének, előhaladásának növelé­séhez : kézen fekvő eszközök a magyar öntudat fölébresztésére és megszilárdi- tására. És ezek az igazi eszközök, nem pedig maga a magyar nyelv. Távol le­gyen tőlem, hogy a nyelvismeret jelen­tőségét és fontosságát tagadni akarjam. De amikor szemben állok az Időnek és Amerikának a nyelvre nézve egyenesen megőrlő hatalmával, amelylyel szemben nem tehetek semmit: menekülnöm kell azokhoz a lehetőségekhez, amelyek kí­nálkoznak a számomra s amelyek célom elérésében különben is súlyosabb és eredményesebb eszközök. * * * Az amerikai magyar ifjúság életében lesz idő, mikor csak kuriózumként szere­pel a magyar nyelvismeret. Jól tudom, hogy erre az állításra fölszisszen a ma­gyar lélek, de ha sebeinket vizsgáljuk, bizony, ezekhez a sebekhez nem lehet fájdalom nélkül hozzányúlni. A valóság az, hogy magyar nyelvünknek már a mi gyermekeink életében is csak a fülei­vel való érintkezésben van gyakorlati értéke. Egymásközötti érintkezésükben már eltűnt ez a gyakorlati érték: egy­mással már angolul beszélnek. Ha az amerikai magyar közéletet vizsgáljuk: a felnőttek, az első nemzedék között természetesen még egyeduralkodó a magyar nyelv, — de mihelyt az ifjúság is belekapcsolódik ebbe a közéletbe : már azonnal megjelenik az angol is. Gondol­junk csak a pár évvel ezelőtt tartott buffaloi nemzet-gyűlésre, ahol a máso­dik nemzedék már tényezőként volt je­len s ki is követelte az angol nyelv használatát. Óh, nem azért, mintha nem lett volna magyar érzelme, — hiszen azért jött el, mert ezen az oltáron akart áldozni, — de kikövetelte éppen azért, mert ezen a magyar oltáron igazán akart áldozni s mert angolul jobban ál­dozhatott, mint magyar nyelven. Anél­kül, hogy más példákra hivatkoznánk, kénytelen-kelletlen meg kell állapíta­nunk, hogy magyar nyelvünk gyakor­lati értéke a második nemzedék ajakán Buffaloban már megszűnt. Lassanként elhalnak a szülők, az öregek is s az ő elmúlásukkal elmúlik ez a gyakorlati érték a családban is, a közéletben is. Szabad-é nekünk ilyen ingatag alapra építenünk s ebben reménykednünk? * * * Magyarokat, igazi, meggyőződéses magyarokat, szivvel-lélekkel magyaro­kat Amerikában csak úgy lehet nevelni, ha nem szavakat, hanem tartalmat, tu­dást adunk gyermekeinknek. Ha lel­kűkből hiányozni fog ez a tudás: akkor sohasem lesznek igazi magyarok. Ak­kor, még ha meg is maradnak a ma­gyar gondolat kötelékében: csak külső, gyönge kötelék lesz ez csupán, amely máról-holnapra elszakad. Igazi ismere­teket pedig már ma is sokkal inkább adhatunk át angol nyelven, mint ma­gyarul. Mi az, amit pl. Magyarország történetéből felölelünk? — Egy nehány nagyon, nagyon szűkre szabott lecke, amely évek óta folyton és folyton zsu­gorodik, mert kénytelenek vagyunk a gyermek tanulási képességéhez alkal­mazkodni. Egy néhány lecke, aminek a számát egy nyáron át húsznál többre alig lehet tenni s amit a gyermekek legna­gyobb része a nyelvi nehézségek miatt jól-rosszul s csak úgy tanul meg, hogy az értelem reá nézve jóformán teljesen eltűnik, .mert minden figyelmét és gon­dolatát a szavak és mondatok kötik le. A magyar nyelv szempontjából kétség­telenül meg van ennek a maga haszna, — hiszen elsősorban ezért ragaszko­dunk a magyar nyelvű tanításhoz: de ebbeni törekvésünkben elveszítjük a lé­nyeget: Magyarország történetének, e történelem dicsőségének és büszke di- csekedésének megismertetését. Pedig nekünk legelső sorban éppen erre volna szükségünk. * * * A magyar kultur-értékek, a magyar kultúra eredményei adják még azt a

Next

/
Thumbnails
Contents